Olyan veszélyes anyagokat tartalmaztak a korabeli ruhák, sminkek és kiegészítők, mint például higany, arzén vagy radioaktív színezékek – ezek hosszú távon toxikus hatással voltak viselőikre. Ennek ellenére a nők engedtek a társadalmi elvárásoknak, és sokan inkább vállalták a veszélyt csak azért, hogy elérjék a korszak által megkívánt tökéletes külsőt. De vajon miért vált ilyen fontossá a szépség a viktoriánus korban, és mi volt ennek az ára?
Ilyen a halálos smink: arzén és higany a nők arcán
A viktoriánus korban igencsak közkedvelt volt a sápadt, majdnem áttetsző arcbőr, amely a kifinomultságot és az ártatlanságot jelképezte. Az arisztokratikus külső érdekében a nők szinte bármit megtettek annak érdekében, hogy elérjék ezt a hatást: még ha az életüket is kockáztatták mindezzel.
Viktoriánus kozmetikumok higannyal
A halvány arcszínt sokan úgy érték el, hogy higanyos krémeket és púdereket alkalmaztak, a rendkívül mérgező hatású anyag használatának azonban megvoltak a maga következményei.
Hosszú távon idegrendszeri károsodáshoz, remegéshez, sőt, bőrproblémákhoz vezethetett az, ha ilyen készítményeket alkalmaztak magukon.
Azt hihetnéd, ekkor legalább felhagytak a mérgező krémek használatával, de nem: egyre nagyobb adagokban kezdték használni ezeket a szereket. A higany káros hatásai miatt a bőr gyakran szürkévé és foltossá vált – amit aztán újabb réteg higanyos púderrel igyekeztek elfedni.
„Ragyogó” arcszín arzénnal
A másik igencsak népszerű, ám rendkívül veszélyes kozmetikai összetevő az arzén volt, amelyet az arckrémekben és arcfehérítőkben használtak, pedig erős méregnek számított: akár kis mennyiségben is súlyosan károsította az emberi szervezetet.
A bőrön át felszívódva lassan mérgezte meg a nőket, akár bőrrákhoz is vezethetett alkalmazása.
Ennek ellenére a nők továbbra is használták ezeket a kozmetikumokat, hiszen az arzén igazán „ragyogó” arcszínt kölcsönzött a bőrnek, és mindez a korszak szépségideálja szerint az egészség és vonzerő csúcsának számított.
Halálosan divatos kalapok
A viktoriánus korszak megjelenésének szerves részei voltak a különféle fejdíszek és kalapok, amelyek nemcsak státusszimbólumként, hanem a korabeli szépségideál fontos elemeiként is szolgáltak. Csak éppen sok kalap káros anyagokat tartalmazott.
A filckalapok gyártásához higanyt használtak, ugyanis a nemez formázásában segített ez a mérgező anyag, valamint növelte a kalap tartósságát. A higanygőz belélegezve azonban rendkívül mérgező volt.
A „kalaposok őrületének” nevezett jelenség – az angol nyelvben „mad as a hatter” – hamar elterjedt, amelyről még nem tudták, hogy a higanymérgezés egyik jellegzetes tünete volt: idegrendszeri zavarok, remegés, ingerlékenység és depresszió léphetett fel.
Ezáltal pedig nemcsak a gyártók, hanem a viselők is veszélybe kerültek, hiszen ki voltak téve a higanymérgezésnek: a higany apró részecskéi bejuthattak a fejbőrön keresztül is a szervezetbe, és hosszan tartó használat esetén komoly egészségkárosodást okozhattak.
Lángoló végzet: elégtek a szépségért
A korszak extravagáns ruhadivatja – mint például a krinolin szoknya és az élénk színű ruhák – igencsak magas veszélyforrásokat rejtettek: nemcsak toxikusak voltak, hanem akár halálos kimenetű baleseteket is okozhattak.
A viktoriánus korszakban nagy divat volt a mélyzöld árnyalat, amelyet gyakran „párizsi zöld” vagy „emerald green” néven emlegettek. Ezt a különleges zöld színt arzén alapú festékkel érték el, ám ez amellett, hogy a bőrrel érintkezve is veszélyes volt, belélegezve is káros hatású. Egyes források szerint az ilyen festékkel készült ruhák viselői gyakorta szenvedtek hányingertől, fejfájástól, és sokan közülük korai halált haltak.
A viktoriánus korszak egyik legtipikusabb ruhadarabja a krinolinos szoknya volt, amely hatalmas, látványos megjelenésével minden tekintetet magára vonzott. Ám a krinolin amellett, hogy kényelmetlen is volt, rendkívül gyúlékony anyagból készült. Temérdek tragédia történt, amelyben a nők ruhája könnyedén lángra kapott egy gyertya vagy kandalló közelében.
Clara Webster, egy londoni balerina a korábbi feljegyzések szerint pont így járt: egy előadás során életét vesztette, amikor meggyulladt a szoknyája, és nem sikerült időben eloltani azt. Egyetlen év alatt több száz nő is meghalhatott a gyúlékony krinolinok miatt ekkoriban.
Ezért vállalták a kockázatot
A XIX. században a szépség egyet jelentett a társadalmi ranggal és az erkölcsi értékekkel. Nemcsak az önkifejezés eszköze volt a külső megjelenés, hanem a társadalmi elvárásokkal szembeni engedelmességet is jelképezte. A korabeli nők számára természetesnek számítottak a „tökéletes” szépségért hozott áldozatok, még akkor is, ha ennek egészségük látta kárát.
Manapság már szigorú szabályozások védik a fogyasztókat a mérgező összetevőkkel szemben, ám a XIX. századi szépségpraktikák és divatelemek története intő jelként szolgálhat.
Te tudod, melyik női ruhadarab tette tönkre a nők testét és egészségét évszázadokon át? Sok időbe telt, mire megszabadultunk tőle.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
