Noha a menstruáció mindig is jelen volt a nők életében, az, ahogyan kezelték, óriási fejlődésen ment keresztül az évezredek során. A kőkorszaktól kezdve a modern időkig megannyi kreatív megoldás született, ám a menstruációs bugyik és csészék korában ma már a legtöbb múltbéli módszert kőkorszakinak találjuk – szó szerint.
Kőkorszaki női praktikák
Ami azt illeti, már a kőkorszakban is voltak találékony – és valószínűleg meglehetősen kényelmetlen – megoldások a menstruáció napjaira, amely a paleolitikumban a 7 és 13 éves kor közötti lányokat érintette. A legkorábbi feljegyzések szerint a kőkorszakban – i. e. 30 000 és i. e. 3 000 között – a nők bőrből, valamint lenvászonba csomagolt mohából és homokból készített betéteket használtak.
Ennél fejlettebb megoldásokkal rendelkeztek az ókori egyiptomiak, akik már újrahasználható ágyékkötőket és papiruszból, fűből, valamint pamutból készült tamponszerű eszközöket is alkalmaztak. Nem úgy, mint az ókori római nők, akik gyapjút, vagy a görögök, akik Hippokratész szerint faágakra tekert lent vagy házilag készített rongyokat használtak a vér felfogására – no és tengeri szivacsokat.
Az ókori egyenlítői Afrika női is találékonyak voltak, ők fűszőnyegeket vetettek be betét gyanánt.
Amikor tabu lett a menstruáció
Míg az ókorban a menstruációs vér a szertartások és termékenységi rítusok része volt, addig a középkorban egyre nagyobb teret hódított a havi vérzés körüli szégyenérzet, amely főleg
a vallás és a biológia hiányos megértése miatt hamarosan tabu is lett.
Akkoriban sokan hittek például abban, hogy a menstruációs vér elpusztíthatja a terményt, vagy, hogy elhomályosíthatja a tükröket. Attól még létezett, és a nőknek ugyanúgy meg kellett oldania azokat a napokat: egyesek szerint a nők ekkor mohát tettek a lábuk közé a vér felfogására, de a leggyakrabban ruhadarabokat használtak házi készítésű betétként.
Már a szagok ellen is védekeztek a nők
A 15-19. században sem sokat változott a helyzet, már ami a menstruáció miatti tabut illeti. Bár a nők a vérzés napjain titokban intézték az ügyes-bajos dolgukat, mai szemmel nézve még mindig meglehetősen kezdetleges kellékekkel. Ebben az időszakban ugyanis pamutot és flanelt tettek a fehérneműjükbe menstruáció idején, de miután ez nem volt higiénikus, feltalálták a bugyi és a vér közé helyezendő gumis kötényt. Noha az új kellék jó védelmet jelentett, hiszen segítségével megóvhatók lettek a ruhák, meglehetősen kényelmetlen és kellemetlen szagú volt. Persze utóbbira is volt gyógyír: a szag kezelésére gyakran szerecsendiót és más illatos szereket használtak.
Ennek hatására jelentek meg az 1800-as években a menstruációs övek, amelyeket az alsóneműre lehetett rögzíteni, és nedvszívó képességüknek köszönhetően felfogták a vért.
Ám ezeket az eszközöket nem mindenki használta, hiszen Európában az alsóbb osztályok női számára elérhetetlenek voltak. Nekik – jobb híján – a ruhájukba kellett menstruálniuk, vagy azokon a napokon egyszerűen csak alsónemű nélkül, szoknyát viseltek, hogy a testükből szabadon távozhasson, aminek távoznia kell.
A kereskedelem is felfedezte magának a menstruációt
Az első, kifejezetten menstruációs célra készült termékek a 19. század felé kezdtek megjelenni, különösen az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában. A betétek e korai formái bár ellátták feladatukat, nagyságuk és durvaságuk miatt elég kényelmetlen viseletnek számítottak. Érdekesség, hogy tulajdonképpen az első világháború hozta meg az igazi változást,
a sebesülteket ellátó ápolónők ugyanis azt vették észre, hogy a kötések kitűnően szívják a vért.
Az egészségügyi betétek tehát innentől kezdve váltak kereskedelmi termékké, és ez idő tájt, az 1920-as évektől lettek széles körben elérhetők – köszönhető ez a reklámkampányoknak, amelyek során a vállalatok egy egészen új piacot céloztak meg.
1921-ben megszületett a gézréteggel fedett, cellulózgyapotból készült Kotex betét is.
Bővült a menstruációs termékek palettája
A menstruációs termékek sorát az 1930-as években a tamponok követték, és bármilyen furcsa is, erre az időszakra tehető a csészék megjelenése is, amelynek továbbgondolt változatát a mai nők is használják, sőt többnyire szeretik is. A tamponokat egyébként eredetileg nem menstruációra tervezték, hanem az orvosi gyakorlatban használták a mély sebek vérzésének csillapítására.
Arra csak később jöttek rá, hogy használható másra is: ennek első formája volt 1931-ben a Tampax.
Sok nő nem jut hozzá
A mai csészék, menstruációs bugyik és különböző méretű, formájú és nedvszívó-képességű betétek és tamponok világában nehéz elképzelni a kőkorszaki nőt, aki a természetben talált „kellékekkel” próbálta felvenni a kesztyűt a néhány napig tartó, havi „testi jelenséggel”. Miközben azonban fejlődtek a menstruáció kezelésének módszerei, valamint az azzal kapcsolatos társadalmi attitűdök, még ma is sokaknak gondot okoz hozzájutni a megfelelő termékekhez.
Ha szeretnéd megtudni, hogy mit jelent a menstruációs szegénység, ajánljuk figyelmedbe az erről szóló cikkünket.
