Mozgás! Akármilyen örömteli időszak is volt számomra a várandósság, az utolsó 1-2 hónap és a szülés mindkét esetben nagyon megviselte a testemet. Hiába nyújtottam, igyekeztem helyesen tartani magam, mozogtam mértékkel, mégis sokat fájt a derekam, görcsölt a lábam, hogy csak néhányat említsek az örömök közül. 
A gyomrom kábé fél méterrel följebb helyezkedett el a normális helyénél (konstans gyomorégés), a hólyagomat pedig a Nike és az Adidas is reklámfelületnek akarta használni a következő foci VB-n. Mindkétszer császárral szültem, és bár gyorsan regenerálódó típus vagyok (nem állítom, hogy szökdécselve, de viszonylag könnyen keltem fel 6 óra után, és utána nem okozott óriási nehézséget a kicsi ellátása), azért időbe telt, hogy egyáltalán megforduljon a fejemben a testmozgás gondolata. De aztán eljött az idő, amikor úgy éreztem, itt az ideje kezdeni valamit a puha testemmel. Mivel a terhességeim előtt – és a kettő között – nagyon sokat mozogtam, elképzelni sem tudtam volna, hogy ezentúl csak a játszótéren rohangászásban és a kölkök emelgetésében merüljön ki a napi testmozgásom.
Az első gyerek előtt két évig hastáncoltam (ami amúgy igen remek mozgásforma nőknek mindenféle alhasi bajra, és terhesség, szülés idején is jól alkalmazható mozgásokat tanít), de ezt azóta leginkább csak itthon gyakorolom (pl. edzés előtt bemelegítésnek egy jó Shakira-számot végigrázni, vagy a végén nyolcasokkal lelazulni). A futás, biciklizés nekem nem jönnek be – el kell menni miattuk itthonról, amit nem könnyű megszervezni, és amúgy sem a kitartásomról vagyok híres. Ami viszont nálam nagyon bevált az a jóga és a súlyok emelgetése. Ez utóbbin, gondolom többen fennakadnak. Először én is azt gondoltam, hogy normális lányok ilyet nem csinálnak, de aztán az Ember meggyőzött, hogy próbáljam ki. És lássatok csodát: nem lettek tőle brutál izmaim, sőt, a szakállam sem nőtt ki, viszont akkor csinálhatom, amikor csak akarom, és kihívásnak sem akármi.
És emellett még egy csomó előnye van: segít megőrizni a csontok szilárdságát, jobb lesz az egyensúlyérzéked, gyorsítja az emésztést stb. Persze nem szoktam bukásig hajtani magam, már csak azért sem, mert szoptatok, úgyhogy nagyon izomlázra sem vágyom. A második szülésem után olyan 3 hónappal kezdtem el újra mozogni: heti 1-2 alkalommal 20-30 perc kardió (ugrálókötelezés, futógép – mert akármennyire is utálok futni, ha közben olvashatok, zenét hallgathatok vagy tévét nézhetek, mégis elviselem), 2 súlyzós edzés (jó lenne 3, de az eddig még nem jött össze) és heti 1-2 alkalommal fél óra jóga. Hatalmas pozitívum számomra, hogy nem kell elmennem ezek miatt itthonról: futógép a nappaliban, ugrálókötelezés a teraszon (nehezített gyakorlat, ha a kutyát nem kötöm meg), edzőterem a pinyóban.
És hogy a „mégis mikor van erre az embernek ideje két gyerek mellett” kérdésnek is elébe menjek: a jóga-dvd-t este teszem be, ha ugrálok a teraszon vagy edzünk a férjemmel, azt kimondottan szeretik a gyerekek: a nagy már maga is jól elszórakozik az edzőteremben (szigorúan a mi felügyeletünkkel, nehogy baleset érje): lengedezik az erőkereten, húzódzkodik, 1 kilós súlyzókkal „fekvenyom”. Olyan neki, mintha lenne egy kisebb játszótere itthon. A kicsi egyelőre a hordozójából figyel, és hatalmasakat röhög, amikor az apja vagy az anyja szuszogva küzd egy-egy nagyobb súllyal. Utána banánturmixot iszunk, és jól érezzük magunkat. Asszem ez a kulcsszó. Hogy sokkal jobban érzem magam a bőrömben, amióta rendszeresen mozgok megint. Jobban bírom az éjszakai keléseket, az oviból hazahurcolt bacikkal is jobban megküzdök és vidámabb vagyok. Legyetek ti is azok!
babybeluga
