Sokszor írtunk már arról, hogyan segíthetjük a gyereket egy boldog, elégedett felnőttkor felé, és mivel ártunk ennek. Most egészen konkrét tanácsok következnek, Emma Seppala a téma kutatója hat kártékony - bár segítő szándékú - szülői megnyilvánulás helyett ad a kezünkbe sikeresen működő alternatívát.
1. Amit mondunk: gondolj a jövőre, tartsd szem előtt a célt!
Amit ehelyett mondanunk kéne: élj (és dolgozz) a jelenben!
Keményen koncentrálni nehéz, figyelmünk az ébren töltött idő felében elkószál. És amikor elkószál, hajlamosak vagyunk a múlton vekengeni vagy a jövő miatt aggódni - emiatt pedig jönnek a negatív érzelmek, mint a harag, a megbánás vagy a stressz.
Aki folyton a jövőre fókuszál - a jó jegyektől az egyetemi felvételiig - annak agya hajlamosabb a félelemre és a szorongásra. És bár egy kis stressz még motiválhat is, a krónikus, állandó befeszülés rongálja az egészséget, és gyengül miatta a figyelem és a memória. Vagyis: ha túlságosan is a jövőre koncentrálunk, az valójában árt a teljesítményünknek.
A gyerekekek ügyesebbek és boldogabbak, ha megtanulják, hogyan maradhatnak a jelenben. És boldogan gyorsabban tanulunk, kreatívabban gondolkodunk, és könnyebben megoldjuk a problémáinkat. A boldogság a kutatások szerint 12 százalékkal produktívabbá is tesz. A pozitív érzelmek ellenállóvá tesznek a stresszel szemben, emiatt jobban vesszük a kihívásokat és gyorsabban jutunk túl az akadályokon és találjuk meg a helyes utat.
Mindenképpen haszos, ha a gyerekeknek vannak céljai, és dolgoznak azokért. De ahelyett, hogy arra bíztatnánk őket, hogy a to-do lista következő elemére figyeljenek, segítsünk nekik, hogy az éppen aktuális feladatra koncentráljanak.
2. Amit mondunk: a stressz elkerülhetetlen, toljad keményen!
Amit ehelyett mondanunk kéne: tanulj meg lazítani!
A gyerekek egyre fiatalabb korban kezdenek szorongani. Aggódnak a jegyeik miatt, nyomasztja őket, hogy teljesíteni kell az iskolában. Ami a legaggasztóbb, hogy egyre többen követnek el stressz miatt öngyilkosságot, leggyakrabban éppen a világ olyan kiemelkedően teljesítő részein, mint például Palo Alto a Szilícium völgyben.
Ahogy mi, felnőttek élünk, az azt üzeni a gyerekeinknek, hogy a stressz a sikeres élet része. Nappal döntjük magunkba a koffeint, felülszervezzük a napunkat, folyamatosan túlpörgünk, estére meg annyira befeszülünk, hogy a megnyugváshoz jön az alkohol, az altató meg a Xanax. Nem éppen példamutató életmód. Nem csoda, hogy a munkahelyi kiégéssel küzdő szülők gyerekei nagyobb eséllyel küzdenek majd kiégéssel az iskolában.
Jó lenne, ha a szülők megtanítanák a gyerekeiknek, hogyan lehetnek ellenállóbbak a stresszel szemben. A munkahely és a világ nehézségeit nem tudjuk megváltoztatni, viszont használhatunk olyan technikákat, mint a meditáció, a jóga vagy a tudatos légzés, amelyekkel jobban fogjuk bírni a nyomást. Ezek az eszközök segítenek, hogy a gyerek stresszhelyzetben be tudja kapcsolni a paraszimpatikus, "pihenj és eméssz" idegrendszert a szimpatikus "harcolj vagy menekülj" válasz helyett.
3. Amit mondunk: legyél aktív!
Amit ehelyett mondanunk kéne: élvezd a semmittevést!
A nyugati társadalmak lakóiként még a szabadidő eltöltése közben is az intenzív pozitív érzelmeket hajszoljuk, mint az izgalom, nem pedig az alacsony intenzitásúakat, mint például a nyugalom. (A kelet-ázsiai országokra épp az ellenkezője jellemző.) Ez pedig azt jelenti, hogy a gyerekek napjai is tele vannak zsúfolva különórákkal és családi programokkal, a semmittevésre pedig nem jut idő.
Persze semmi baj nincs az izgalommal, mókával és az új élményekkel. De az izgalom - ahogy a stressz is - a "harcolj vagy menekülj" rendszert kapcsolja be, ami oda vezethet, hogy a gyerek minden energiája elmegy az iskola utáni vagy hétvégi programokon, és akkor nincs mit mozgósítania, amikor arra tényleg szüksége lenne.
Ráadásul azt is tudjuk, hogy a legbrilliánsabb ötletek nagyobb eséllyel jönnek olyankor, amikor nem koncentrálunk, innen jön a közmondásos zuhanybeli megvilágosodás. Vagyis ahelyett, hogy túlzsúfoljuk a gyerek napját, inkább figyelni kéne rá, hogy minden nap legyen idő arra, hogy egyedül, önmagában legyen.
A gyerek bármilyen helyzetben meg tudja találni a játékot, a váróban üléstől a suliba sétálásig. De töltheti ezt az időt megnyugtató dolgokkal: olvasással, kiviheti a kutyát sétálni, vagy egyszerűen csak bámulhatja a felhőket egy fa alatt fekve - mindegyik segít, hogy az életét majd egy belül gyökerező, nyugodtabb helyről nézhesse. Kreatívabbak és találékonyabban lesznek, ha van idejük a semmittevésre. És ami ugyanilyen fontos: ez megtanítja őket megnyugodni is.
A lényeg nem az, hogy soha ne állítsuk őket nehézségek elé, vagy, hogy meg kéne fosztani őket a tanulási lehetőségektől. Csak az a fontos, hogy ne terheljük őket annyira, hogy már ne legyen idejük megtanulni egyedül játszani, egyedül lenni, álmodozni, csak úgy boldognak lenni, ahelyett, hogy folyton csinálniuk kéne valamit.
4. Amit mondunk: játssz az erősségeidre!
Amit ehelyett mondanunk kéne: Hibázz és tanulj meg kudarcot vallani!
Szülőként sokszor az erősségeik alapján határozzuk meg a gyerekeinket, és azon dolgok alapján, amikben maguktól ügyesek. Olyanokat mondunk, hogy Jó Matekos, vagy Társasági Ember vagy Született Múvész. Csakhogy ez sokszor bele is szorítja a gyereket egy szerepbe, ami miatt viszont kevésbé mer majd új dolgokat kipróbálni, amikben esetleg szintén jó lehetne.
Ha egy gyereket folyton azért dícsérgetnek, milyen sportos, akkor sokkal kisebb eséllyel fogja elhagyni a komfortzónáját és kipróbálni mondjuk a színjátszókört. Ettől viszont sokkal szorongósabbak és depressziósabbak lesznek, ha nehézségekkel találkoznak. Miért? Mert elhitték, hogy ha valamiben akadályba ütköznek, akkor abban a dologban már nem is jók.
Pedig az agyunk új dolgok megtanulására van huzalozva. És csak jó lehet, ha már fiatalon tudunk tanulni a hibáinkból. Vagyis ahelyett, ha a gyerek erősségeit listáznánk, tanítsuk meg neki, hogy akármit meg tud tanulni, ha nem adja fel a próbálkozást. A gyerekek sokkal optimistábbak és lelkesebbek lesznek egy kihívással kapcsolatban, ha tudják, hogy a fejlődéshez nem kell más, mint hogy megint megpróbálják.
5. Amit mondunk: ismerd a gyengeségeidet, és légy kemény!
Amit ehelyett mondanunk kéne: bánj jól magaddal!
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a fejlődéshez kell a kritikus hozzáállás. Miközben az önismeret fontos, szülőként gyakran akaratunkon kívül a túlzott önkritikát tanítjuk meg a gyerekeknek. Mondjuk, ha azt mondjuk neki, hogy legyen kicsit nyitottabb az emberekre, azt esetleg veleszületetten introvertált természetére irányuló kritikaként internalizálja.
De a kutatások szerint az önkritika valójában önszabotázs. Arra figyelünk, hogy mi a baj velünk, ami csökkenti az önbizalmunkat. Félni kezdünk a hibázástól, ami csökkenti a teljesítményünket, könnyebben feladunk dolgokat, és rosszabb döntéseket hozunk.
Arra kéne bátorítanunk a gyerekeket, hogy fogadják el saját magukat, ahogyan egy barátot is elfogadnak, akkor is, ha éppen fájdalmakkal vagy nehézségekkel küzd. Ez nem azt jelenti, hogy a gyereknek saját magát kell ajnároznia, vagy, hogy ne kéne vállalnia a felelősséget, ha valamit elszúrt. Egyszerűen csak annyi, hogy legalább ne üsse-vágja magát érte. Egy szerény gyerek, aki elfogadja magát, úgy gondolkodik, hogy nem baj, ha néha félénk, és hogy a személyisége kevésé nyitott, mint másoké, és képes lesz apró, elérhető célokat kitűzni, hogy kijöhessen a csigaházából. Ez a hozzáállás képessé teszi a fejlődésre, a kihívások leküzdésére és arra, hogy tanuljon a hibáiból.
6. Amit mondunk: ember embernek farkasa, mindig figyeld a falkavezért!
Amit ehelyett mondanunk kéne: törődj másokkal!
A kutatásokból kiderül, hogy későbbi egészségünk, boldogságunk, sőt, hosszú életünk legfontosabb előrejelzője gyerekkortól kezdve a kapcsolati hálónk. A jól-léthez elengedhetetlen, hogy jó kapcsolatban legyünk másokkal, jóllétünk az értelmi képességeinket, sikerességünket is befolyásolja.
Mi több, a szerethetőség a siker egyik legerősebb előrejelzője, függetlenül az adott ember képességeitől. Ha érdeklődést mutatsz a környezetedben élők iránt, és támogató viszonyban vagy velük, ahelyett, hogy csak magaddal foglalkoznál, hosszútávon sikeresebb leszel - ha nem hagyod, hogy mások kihasználjanak.
A gyerekek természettől fogva törődőek és kedvesek. Mégis, a fiatalok egyre önzőbbek. Ezért fontos, hogy segítsünk fenntartani a mások iránti törődést, és azt, hogy be tudják magukat képzelni mások helyébe.
Igen, ez egy kemény világ. De sokkal kevésbé lenne kemény, ha nem folyton a gyilkos versenyt és a boldogulást szajkóznánk.
