SZÜLŐSÉG

Anyuka, szedje össze magát! - gyerekágyi depresszió

2011. január 18., kedd 07:52

Olvastam az előző cikket a Porontyon, amiben a gyermekágyi depresszióról írtatok, és meg kell, hogy osszam veletek a saját tapasztalataimat. Magyarországon nem olyan egyszerű a helyzet, hogy ha a gyermekágyi depresszió bármilyen enyhe jelét is felfedezed magadon, vagy a családtagodon, akkor elmész, és segítséget kérsz, majd szakszerű segítséget is kapsz.

Mindenki tisztában van vele, milyen a komoly pszichiátriai betegek helyzete hazánkban, el lehet képzelni, hogy mennyi törődést kap egy enyhe, vagy épp csak kezdődő depressziós beteg.

Furcsa gondolataim támadtak

Az én tüneteim akkor kezdődtek, amikor a fiam hat hónapos lett. Tudni kell, hogy édesanyámnál pont akkoriban diagnosztizáltak mellrákot, ami hatalmas aggodalommal töltött el, rengeteg álmatlan éjszakám volt miatta. Betegségem úgy kezdődött, hogy néha furcsa gondolataim támadtak: mindjárt csörög a telefonom, édesanyám hív, és azt fogja mondani, hogy édesapám meghalt. Vagy édesapám hív, és ugyanezt mondja anyámról, esetleg a rendőrség hív, és közli, hogy a férjem autóbalesetet szenvedett, és meghalt. Ha ez nem, akkor elalszik a gyerek, és nem ébred fel többé.

Eleinte csak napi egy-egy ilyen gondolatom volt, tudtam, hogy nem igaz, és rendesen le is szidtam magam a butaságért, igyekeztem rögtön valami szépre és jóra gondolni. Aztán állandósult egy képzelgésem, lementünk sétálni, és amikor már hazafelé toltam a babakocsit, mindig eszembe jutott, hogy bekanyarodva az utolsó sarkon egészen biztosan azt fogom látni, hogy lángokban áll a lakás.

Tisztában voltam vele, hogy ezek nem történnek, nem történhetnek meg, igyekeztem nem gondolni rájuk. De mégis befészkelődtek az agyamba, és ha egyedül maradtam otthon a gyerekkel, már elő is törtek. Ha itthon volt a férjem, vagy valaki mással lehettem, soha, semmilyen beteg gondolatom nem volt.

Nem beszéltem róla senkinek

Naná, hogy nem beszéltem róla senkinek. Miért is beszéltem volna, hiszen ha velem voltak, nem éreztem rosszul magam, és különben is tisztában voltam vele, hogy nem normális, amit művelek, nem kell másokat is fárasztanom vele. Persze, ha kívülről nézzük, könnyű jó tanácsokat osztogatni, hogy ilyenkor szólni kell, vagy ezt a családnak észre kell venni. Hát azoknak, akik így gondolják, üzenem, hogy az elején, amíg súlyos tünetek nincsenek,  a kismama igenis tud úgy viselkedni, hogy még a szerető férje sem veszi észre a tüneteket.

Szerencsémre egyik reggel komplett kis pánikrohammal ébredtem, és még a férjem se ment el dolgozni, így hamar orvoshoz, vagyis a háziorvosomhoz kerültem. A férjemnek végre kizokoghattam magam, hogy micsoda tramplinak érzem magam, hogy kezdek megőrülni, és különben is, biztosan képtelen leszek felnevelni a gyereket, ha folyamatosan hallucinálok.

A háziorvos végighallgatott, és közölte, hogy kismamabetegségem van. A nővér együttérzőn bólogatott. Kiderült, beutalni csak akkor tud, ha alkalmanként fizetek majd a pszichológusnak 5000 forintot, és a terápiára legalább hetente kétszer el kell mennem, hogy értelme legyen. Tehát, havi 40.000 forint. Gyedből. Ezt az opciót nem választottam.

Adhatott volna gyógyszert, de szoptattam, így ez is kiesett.

Maradt egy jó tanács a részéről: szedjem össze magam.

Viszontlátásra!

Nekem működött, de mi lesz másokkal?

Nem tudom miért, de nekem működött. Nem érdekelt, hogy mínusz tíz fok van, eszkimónak öltöztettem a gyereket, és napi négy órát gyalogoltam vele. Csak otthon ne legyek a gondolataimmal. Az utcákat róttuk, minden öreggel félórákat beszélgettünk a csodálatos és boldog kismama létről, az időről, és még politizáltunk is.

Viszont belegondolni se merek, mi lesz azokkal a kismamákkal, akiknél komoly a baj, és vagy nem kerülnek orvoshoz, vagy nem segít rajtuk egy foghegyről odavetett mondat? Mi van azokkal, akik még soha nem is hallottak a gyermekágyi depresszióról? Akiknél a család még akkor sem veszi észre, hogy gond van, ha már nagy a baj?

Szerintem a védőnőnek a kismamával is foglalkoznia kéne, de azt hallom, sok helyen ki se nagyon mennek a rossz tapasztalat miatt, ugyanis rengetegen nem engedik be őket. Havi 40.000 forintot kevesen tudnak kifizetni a gyes alatt, márpedig a depresszió tipikusan nem az a betegség, amivel évekig érdemes várni a segítségre.

Higi Vera a Dívány pszichológusa a depresszióról

Az érintett anyának igaza van: valóban nagyon nagy szükség lenne állami finanszírozású pszichológiai ellátásra, hiszen a szülés utáni depresszió a mi kultúránkban 15% körül tehető, és nem mindenki tudja finanszírozni a magánpraxist. Ez az állapot nagyon megnehezíti a hétköznapokat, azonban sokan még mindig azt az utat választják, hogy nem beszélnek a problémájukról talán attól való félelmükben, hogy nem fogják őket jó anyának tekinteni, ha „rosszkedvűek”, vagy „nem örülnek eléggé” a gyermeküknek.

Tünetei:

A szülés utáni depresszió vezető tünetei közé tartozik a negatív hangulat, alvási zavarok, evészavarok, szexuális zavarok, illetve a bűntudat, ugyanis a szülés utáni depresszióban szenvedő nők sokszor rossz anyának tartják magukat. Továbbá gyakran felmerülnek kényszergondolatok, szorongás, menekülési vágy, illetve akár öngyilkossági gondolatok is megjelenhetnek. Ezek a tünetek legtöbbször a hatodik hónapig jelentkeznek, és mindenképpen érdemes odafigyelni rájuk.

Megelőzés

A tapasztalatok alapján a megelőzésben nagyon sokat segíthet, ha az anya más kisbabás családokkal barátkozik, emellett a kevésbé fontos dolgokat az első időszakban akár el is hanyagolhatja, ilyenkor nem kell a tökéletességre törekedni. Az első hónapokban optimális esetben a környezet is megérti, hogy a külsőségek nem számítanak annyira, hiszen a kisbaba nagyon sok energiát felemészt. Érdemes például a gyermek apukáját előre felkészíteni arra, hogy eleinte lehet, hogy átmenetileg kevesebb időnk jut a házimunkára. Próbáljunk meg minél többet pihenni, és ha megoldható, akkor az idősök gondozását ideiglenesen másra hagyni.

Ápoljuk a párkapcsolatot

A kapcsolat ápolására is fontos időt szentelni,  jól eshet hetente egyszer egy-két órára kimozdulni, amikor a kisbabát egy rokonunkra, vagy egy jó referenciával rendelkező bébiszitterre hagyjuk. Figyeljünk oda saját jelzéseinkre, és ne legyünk túlságosan szigorúak önmagunkhoz, a gyermeknek ugyanis nem tökéletes, de végtelenségig kimerült anyára, hanem inkább tökéletlen, de a lehetőségekhez képest kiegyensúlyozott és boldog anyára van szüksége. Ha depresszió tüneteit észleljük, mindenképpen osszuk meg egy bizalmasunkkal, illetve lehetőség szerint forduljunk szakemberhez, a depresszió nehéz teher, de a tünetei jól reagálnak a pszichoterápiára.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2011.01.18 09:00:43Junk1

    Gyermekágyi szomorúság, nem pedig gyerekágyi depresszió. Zindex, megint hazudik, hogy hatásvadász legyen, már a címben.

    Eggyébként egy orvosi fogalomról van szó. A tünet idővel magától elmúlik.

  • 2011.01.18 09:11:39lesszi

    ezt a depressziós faxságot hogy felkapták.
    mindenre és mindenkire rámondják már

    egy jól irányzott füles helyrebillenti a sok kamu beteget..

  • 2011.01.18 09:20:17boxear

    lesszinek kéne egy jól irányzott füles inkább...

  • 2011.01.18 09:25:44Mille38

    A baby blues (mondjuk úgy, hogy szomorúság) a szülés utáni első napokban jelentkezik és oka a gyors hormonális változásokban keresendő, ami nagyon igénybe veszi a szervezetet. Néhány napos nehéz időszak szinte mindenkinél előfordul és jellemző, hogy a többedik gyereknél is megjelenik. A fizikai kímélet, az igazi "gyermekágy" sokat segít, ha valakinek van rá lehetősége, ne habozzon elfogadni ilyenkor a segítséget. Tradicionálisan ebben az időszakban az asszonyok egymást segítették, a "komatál" például ilyenkor azt jelentette, hogy a rokonok, szomszédok összehordták az élelmet, hogy a frissen szült asszonynak ne kelljen az egyébként elég sok időt és energiát megkívánó főzéssel, sütéssel foglalkoznia. (Ne a félkész ételek korára gondoljunk, hanem arra, amikor a leves ott kezdődött, hogy meg kell fogni a tyúkot a baromfiudvarban...)

    A gyermekágyi depresszió kiindulhat ebből is, de jelentkezhet később is: a baba melletti kimerítő teendők, a korábbi életmód kényszerű feladása, a munkahely, a korábbi ismeretségek hiánya, a bezártság, elmagányosodás okozza (ezek miatt hívták gyes-depressziónak is és ezért említett a cikkben említett háziorvos kismamabetegséget). Saját esetemben az első-második gyereknél jelentkezett, a harmadik-negyediknél már a teendők lefoglaltak annyira, hogy a gondolataim helyes irányba terelődjenek és a rutin is sokszor átsegített a problémákon.

    Jellemző, hogy mennyire érzékeny pszichésen az ember ebben az időszakban: amikor a második gyerekemmel előjött a depresszió, közvetlenül előtte egy gyilkossági esetről szólt a média, és emiatt nem mertem lemenni a pincébe, ahol a babakocsit tároltuk, mert féltem, hogy előjön valahonnan egy szőnyegbe csavart hulla... Eltelt pár hét, mire egyáltalán beszélni tudtam erről, aztán sikerült feldolgozni (félig-meddig szaksegítséggel, anyósom ugyanis pszichológus).

  • 2011.01.18 09:35:08OscarGreen

    Junk1 és lesszi, mindketten okoskodó buta emberek vagytok.

    Kívánom, hogy éljétek át amit mások ilyen tüntetkkel...

    barmok

  • 2011.01.18 09:38:31annus731211

    Hááát nekem nem az első napokban jelentkezett, mert akkor annyi minden történt, hogy létezni sem nagyon volt energiám... Nekem 3 hónapos kora körül jött, amikor zokogtam, nehogy meghaljon, nehogy "elrontsam" a tökéletes gyerekem, bementem éjszaka, vesz e levegőt, azt vizionáltam, hogy meghal a kicsi meg ilyenek.... elég rémisztő volt, és kicsit be is csavarodtam tőle. Én nem vettem igénybe dokit, amennyire tudtam, próbáltam - persze a kicsivel együtt- kiszakadni a kismama létből, csavarogtunk, plázáztunk, kávéztunk a barátnőimmel, kézbe vettem a családi élet irányítását, kicsit dolgoztam stb. stb., valahogy megpróbáltam visszacsempészni a régi életem egy részét. Néha még most is jutnak eszembe hülyeségek (a gyerek mér lassan 21 hónapos), de már könnyebben túl teszem magam rajta.
    És a fene akarnak ezzel divatozni....

  • 2011.01.18 09:49:54mystic83

    annus: Én is kiszakadnék a kismamalétből mert kezdek morgós vénasszonnyá válni a bezártságtól de nem tudom, hogy lehet egy babakocsiban síró egy keksz erejéig csendbe maradó, magát megfeszítő nyöszörgő gyerekkel plázázni meg csavarogni..

  • 2011.01.18 09:52:03Szarazinda

    "Az én tüneteim akkor kezdődtek, amikor a fiam hat hónapos lett."

    Hát mondjuk ekkor kellett volna visszamenni dolgozni. De nem, a Szent Magyar Anyáknak jár 3, 5, 10, 200 év gyes, gyed, gyem, gyek, gyer, gyex és az összes szar.

    Ha meg 3000 év gyex után nem veszi vissza a munkáltató, vagy más munkáltató nem ajánl neki ezermillió forint nettó fizetés/hét állást, mert ebben a korban neki ez már jár, akkor a rohadtkurvaanyját a családellenes hímsoviniszta rendszernek.

    Na. Most, hogy kitomboltam magamat, elárulhatom, hogy nem tudhatom, hogy a levélírónál is ez e a helyzet, szülés utáni depresszió van, és tényleg kezelendő probléma (mondjuk minimum gyanús, hogy hat hónap után jön elő). De ami Magyarországon folyik kismamabizniszben az felháborító.

  • 2011.01.18 09:55:01annus731211

    az enyém nem ilyen :) vigyorog általában, és be nem áll a szája :) ha sz.r az idő, viszem az ikeába, és "elengedem", mert ott felmászhat mindenre, ugrálhat, a kutya nem szól rá, én meg nézelődöm közben :D már amióta elkezdett 8 hónaposan mászni, sok minden a pozitív oldalára fordult, de amióta jár, nekem legalább is sokkal egyszerűbb vele az élet. Meg persze viszem ringatóra, babakoncertre a müpába, játszótérre is, bár a lakóparkos anyukákon kívül igyekszem csak felületes csevegésekbe belemenni, mert a mikor kakil-.beszél-eszik-alszik stb. téma már eléggé untat....

  • 2011.01.18 10:00:44annus731211

    Szarazinda felső vezetői állásból, majd 20 év munka után jöttem el gyesre, és egy idióta az, aki a 6 hónapos gyereke mellől visszaparancsolna egy nőt dolgozni - egyszerűen agyilag nem képes még akkor úgy dolgozni, mint régen (nem beszélve arról, ha még szoptatná is még valameddig). Én elkezdtem a másoddiplomát amikor a gyerek 10 hónapos volt, és abba kellett hagynom, mert egyszerűen nem úgy működött az agyam, mint régen. És persze tetszik nagyon, hogy olyas valaki ossza nekem az észt, akinek láthatóan nincs gyereke... Jah, és hogy mi gyanús neked, az pont nem érdekel, mert egyszerűen korlátolt vagy de legalább is rosszindulatú!

  • 2011.01.18 10:02:31mystic83

    11 hónapos és most kezdett el járogatni de csak itthon még szobából be és ki:) Reménykedem , hogy ezután jobb lesz, nem nagyon bírja a kötöttségeket.Inkább megyek vele két órán keresztül a boltba mint itthon üljünk:D

  • 2011.01.18 10:07:45annus731211

    az enyém 13.5 hónaposan indult el, és elég individualista ő is :) ha nincs lent min 2 órát a levegőn, én is megbánom :)

    ... és elfelejtettem, hogy a kutya akar itthon maradni 3 évig, de amikor tavaly elvittem 1 éves kora körül a gyereket, hogy hoznám bölcsibe akkor szeptembertől, mert visszamennék kicsit dolgozni, szembe röhögtek, hogy jövő (azaz már idén) szeptembertől jöhet a gyerek, mert későn jelentkeztünk - ahogy megszületett, rögtön kellett volna beiratkozni. A babiszitter meg min 1000Ft per óra, ami még részmunkaidőnél is 100k havonta. Anyám, mennyire nem vagytok képben a rendszerről....

  • 2011.01.18 10:09:07navrang

    Szarazinda: Ne légy má' gyükér! Férfiként is lehet annyi belátásod, hogy

    1. szoptatás mellett nem lehet visszamenni dolgozni
    2. az első 1-2-3 év a gyerek test-lelki fejlődésének egyik legmeghatározóbb korszaka, amikor az anya közelsége kiemelkedően fontos.

    Inkább a részmunkaidős foglalkoztatást, a bölcsődehálózat elérhetőségét kéne fejleszteni, így pl. a 3. évben már lehetne félmunkát vállalni.

  • 2011.01.18 10:16:38Szarazinda

    Annus, mint említettem volt, és mint írásom ironizáló hangvételén érződhetett, nem állítottam, hogy pont hat hónapos korban kell mindenkinek visszamennie, és ont ennek a kismamának.

    De érdekes módon nincs még egy ország a nyugati világban, ahol ennyire jellemző a játszótéri anyuka jelenség, és ahol még meg is ideologizálják, hogy ez jó, hogy ez jár. És amikor már megfelelően időzített két gyerek és 6 év otthoni semmittevés után mégis vissza akarna menni dolgozni a kedves anyuka, akkor fel van háborodva, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, mint azt elvárná. És ez az ország tele van ilyenekkel.

    És a kismamaság az ultima ráció. Abba nem ugathat bele se férfi, se gyermektelen, mert az valami szent és érinthetetlen. Misztikus. A kismamának minden jár, és mindennek az ellenkezője, mert ő a szent reproduktív méhkirálynő, tartsák el a dolgozók.

    Szerintem viszont lehet véleményem és lehetek felháborodva, attól függetlenül, hogy neked hány gyereked van, meg, nekem hány nincs.

    És igen, azt állítom, hogy mindenkinek vissza kellene mennie dolgozni, ha nem is hat hónap, de maximum egy év után. És azt is állítom, hogy a kismamák egy részénél a depresszió is visszavezethető erre.

    És most senki ne jöjjön a munkába visszamenetel nehézségeivel, mert nagy részükkel egyet értek, nyilván rengeteg tennivaló van azon az oldalon is, ez is sokkal jobban működik más országokban. De megideologizálni a játszótéri kimamaságot, meg azt állítani, hogy ez jár és punktum, akkor sem kell.

  • 2011.01.18 10:26:17Lucza

    Nekem másfél éves a gyerekem, és azon szerencsések közé tartozom, akik néhány hullámvölgyet leszámítva nem voltam depressziós a kismamaság alatt. A lehető legtávolabb áll tőlem a szent-ősanya-misztifikált mama szerep, de dolgoztam egész pici gyerekekkel, és így láttam egyet s mást. Azt kell mondjam, hogy a ritka kivételektől eltekintve egy kb. 2 és fél éven aluli gyerek a legtöbb esetben akármilyen szuper az a bölcsi, akkor is megsínyli az anya nélkül töltött napi 6-8 órát. Mert nem ritka, az a kicsi, aki testi tüneteket produkál már. pl. mindennapos hányás, vagy hónapokon át mindennemű élelmiszer el nem fogadása.
    Úgy gondolom, lehet aktívan is tölteni az anyaságot, és lehet gúnyolódni a "játszótéri anya" kifejezésen, de szerintem akkor is az egyik legszuperebb dolog, az, mikor látjuk, hogy az egykorú babáink egyszerre cseperednek, mi elérhetőek vagyunk számukra, s nem utolsó sorban eszmét tudunk cserélni, nem feltétlenül gyereknevelési ügyekben. Olyan BARÁTNŐKRE tettem így szert, akikkel valószínű soha nem sodort volna együvé az élet, ha egykorú gyerekeink miatt nem találkozunk.

  • 2011.01.18 10:30:23Junk1

    Mille38: na ezért kell a médiát szabályozni: ezt írod :

    "Jellemző, hogy mennyire érzékeny pszichésen az ember ebben az időszakban: amikor a második gyerekemmel előjött a depresszió, közvetlenül előtte egy gyilkossági esetről szólt a média, és emiatt nem mertem lemenni a pincébe, ahol a babakocsit tároltuk, mert féltem, hogy előjön valahonnan egy szőnyegbe csavart hulla... "

    Ha valaki ezek után is sír, mert még mindig szabadon fröcsöghet a kitalált "súlyosan korlátozott szólásszabadságról", akkor érdemes végig gondolnia, miért is szeretnék háttérbe szorítani azt amikor egy emberi tragédiát és annak szenzációhajhász manipulált és manipuláló vágóképeit hírként tálalva bulvár szinten agyat mosnak egyes kereskedelmi- és burkoltan politikai célzatú tévécsatornák. Csodálkozom, hogy az RTL klubot és a TV2-t-nek még ezek után is van frekvenciája. Amint lehet ezektől el kell venni. És pont Azután nem lesz a fent említett "depresszió"-s rémálma senkinek sem.

  • 2011.01.18 10:36:32Szarazinda

    "azon szerencsések közé tartozom, akik néhány hullámvölgyet leszámítva nem voltam depressziós a kismamaság alatt"

    Már bocsánat, de ez kicsit úgy hangzik, mintha alapértelmezett volna a depresszió, és szerencsésnek kell lennie annak, aki megússza.

    "legszuperebb dolog, az, mikor látjuk, hogy az egykorú babáink egyszerre cseperednek, mi elérhetőek vagyunk számukra"

    Szerintem is. De akkor vagy azt kell elfogadni, hogy 100 évvel ezelőtti társadalomszerkezetben éljünk, vagy azt, hogy nincs plazmatévé (nyilván leegyszerűsítek, de aki akarja, érti, hogy mit akarok mondani). A mai világ nem arra van berendezkedve, hogy főállású anyákat tartson el.

    Hogy sajnos-e, vagy sem, lehet rajta vitatkozni, azt viszont látom a környezetemben, hogy azok a gyerekek, akik 2,5-3 éves korukig anyukával otthon vannak, nem tanulják meg a közösséghez való alkalmazkodást olyan módon, mint, akik egy éves koruktól bölcsiben vannak. Ez pedig elég nagy hátrány lesz, mert legkésőbb 6 évesen kezdődik a suli.

    De ez már egy másik vita lenne. Változatlanul azt gondolom, hogy a kismamák depressziójakor ezt a speciálisan magyar jelenséget is figyelembe kellene venni. Ismétlem IS, nem kizárólag.

  • 2011.01.18 10:58:26Puszpanya

    Én szeretek itthon lenni a gyerekkel, szívesen maradnék 3 éves koráig itthon.

    Most már szeretek itthon lenni. Az első időszakban én is depressziós voltam. A gyerek nem volt más, mint egy lélegző izé, amihez nem járt bármiféle kontroll lámpa, ami jelezte volna az üzemanyag és egyéb szükségleti hiányokat, illetve pótlás után ezek szintjét. Meg voltam győződve róla, h a tápszerbe víz helyett más került, és a gyógyszeradagolót hatszor ellenőriztem, de még utána is biztos voltam benne, h elcsesztem.
    Akkor változott meg minden, mikor már a gyerek kommunikálni kezdte az igényeit a maga módján. A napi séta nekem elég, h kigőzöljek. De muszáj is lemennünk, mert a gyerek olyan, mint a lovak, ha nincs lemozgatva, meggárgyulunk mind a ketten.
    Most meg már élvezem, ahogy rajta keresztül ismét felfedezem a világot.
    Próbáltam az együtt sétálást barátnővel, de nekem nem működik. Ugyanis akkor vele foglalkoztam, hozzá beszéltem. Közben meg kihagytam egy csigát, egy érdekes falevelet, madarat...stb. Igazából sem a felnőtt beszélgetésre nem figyeltem, sem a gyerekre és mégis mind a kettőre egy kicsit.
    A lányom nagyon sokat kérdez már most ( másfél éves, tenyerét kifordítva felfelé tartja, és hangosan azt "mondja, h "üm?"), be nem áll a szája. Minden érdekli. Most meg már gyorsul is, elég vele lépést tartani.
    (Mondjuk nekem könnyű, mert erősen antiszoc vagyok. Nem tudok csak úgy akárkivel szócsépelni.)

  • 2011.01.18 11:04:15Puszpanya

    Szarazinda, ne akarj gyereket.
    Benne van a pakliban, h kis megszokott világod, elveid kártyavárként omlanak majd össze seperc alatt.

  • 2011.01.18 11:35:51Szarazinda

    Pedig akarok. A pakliban meg mindez nincs benne (elméletileg minden benne van, meg az mindennek az ellenkezője), nincsenek elveim. Véleményem van, amit kellően sok kisgyermekes szülő oszt a környezetemben ahhoz, hogy azt mindenképp lássam, hogy nem csak én ugatom mindezt.

    Hogy csomó más országban normálisan felnőnek a gyerekek, a szülők mégsem gondolják, hogy istenadta joguk három évig otthon lenni?

    Hogy te szeretnéd, az rendben van. Minden normális anya szeretné, naná. Ki ne szeretne otthon babázni akárhány évig.

    Csak a te kártyavárad ne omoljon össze, amikor mégis vissza akarsz menni dolgozni. Sok anyukának nem az elvei, meg mentális kártyavárai, hanem egész konkrétan az élete omlik össze a hosszú évek főállású anyasága után amikor a minden ambíciójukat, minden nőiességüket elvesztett játszótéri anyukákat már a férjeik hagyják faképnél.

    Ti is mind pontosan tudjátok, hogy ma Magyarországon ez a jelenség probléma, nem én találtam ezt ki.

  • 2011.01.18 11:57:44Dizzy Gilespie

    Szarazinda,
    vicces vagy, hogy te szarozod le a mi (ti. kismamák) nemzetgazdasági hasznosságunkat, amikor te vsz kereső, gyerektelen emberként MUNKAIDŐBEN ilyen cikkeket olvasol meg kommentelsz:)))))

  • 2011.01.18 12:03:23Dizzy Gilespie

    Amúgy meg
    1. bevittem a gyereket 8 hónaposan a bölcsibe, csak érdeklődni, hogy ha vissza kell mennem, beveszik-e majd egyévesen. Páros lábbal rúgtak ki, nem csupán a sor miatt, hanem mert "túl kicsi a gyerek és nincsenek meg az intéményben a feltételek az ellátására" (!!!!) ráadásul (hogy a cikkhez is kapcsolódjak) azt éreztették velem, hogy ha ilyen kicsi gyereket akarok beadni, ROSSZ ANYA VAGYOK. jól esett.
    2. ha be is veszik a gyereket egyévesen, te munkaadóként mit szólnál ahhoz, hogy anyuka most jött vissza, de már megy is betegszabira a gyerekkel? mert minél fiatalabb, annál valószínűbben (és hosszabban) kapja el a bölcsisbetegségeket
    3. két gyerekem van. úgy döntöttünk, hogy jobb nekik is és nekem is, ha nincs köztük sok idő, tehát alig két év a különbség. így összesen kb 3,5 évet fogok hiányozni a munkaerőpiacról (és mellesleg most is dolgozom).

    Hogy jössz te ahhoz, hogy a hozzám hasonló dolgozó kismamákat ex katedra kollektív sértegesd?! Te kismamanáci:)

  • 2011.01.18 12:21:10kaszakő

    Kedves Szárazinda!
    Lehet, hogy sokan istenadta jognak tekintik azt, hogy anya létükre gyereket neveljenek. Igazuk is van!!!
    A gyerek közösségbe illeszkedése pedig nem azon múlik, hogy volt-e bölcsödés, vagy sem. A gyerek családba illeszkedése sem kizárólag azon múlik, hogy hány évig marad otthon, és mennyi időt tölt a szüleivel. Az is számít egy kicsit, hogy azt az időt hogyan tölti el. (Akár a bölcsődében, akár otthon) Nekem négy gyerekem van, tudom, mit beszélek.
    A bölcsődei és ovodai "ellátásról" pedig egyáltalán nincs kedvem vitázni. A munkaadók és a kismamák viszonyáról meg pláne nem. Hányinger az egész.
    Amúgy elárulhatnád, honnan a fenéből vetted, hogy más országokban "normálisan felnőnek a gyerekek"??? Van fogalmad róla, mi folyik egy átlagos anngliai bentlakásos fiúiskolában?

  • 2011.01.18 12:25:00Puszpanya

    DG :D:D:D

    Szarazinda,

    "Csak a te kártyavárad ne omoljon össze, amikor mégis vissza akarsz menni dolgozni. "

    Ilyen szempontból az én kártyaváram már abban a pillanatban összeomlott, amikor terhes lettem. A "bababarát" munkahelyem nem támogatja a gyerekes szülőket.

    "nőiességüket elvesztett játszótéri anyukákat"

    Van olyan is. De nem minden játszótéri anyuka veszíti el a nőiességét.
    Persze, ha a "nőiesség" alatt magassarkút, kiskosztümöt, műkörmöt értünk, akkor más a helyzet.



    Többféle anya-modell van. Egyszerűen hagyni kellene mindenkit, h nyugiban megélje úgy az anyaságot, ahogy akarja.

    S egy aprócska tényezőt ne felejts el: ha nem vagy szerencsés, a fránya hormonjaidat sem te, sem a doki nem fogja tudni kordában tartani, azok meg szépen átveszik az irányítást még a legelszántabb ember fölött is sutyiban.

    Nekem pl. a tökéletes excell táblázatos, határidőnaplós agyam helyén valami teljesen más van, ami egyelőre csak cetlis üzemmódban működik, már ha nem felejtem el magammal vinni.

  • 2011.01.18 12:29:24Figyel Castro

    Szarazinda,

    fogalmam sincs, mihez fogok kezdeni egy gyerekkel otthon, rettegek tőle-tudom, lesz mit csinálni, de amunkából kiszakadás akkor is fura, nem a munka, hanem a teendők és a társaság miatt. De el sem tudnám képzelni, hogy a gyerekem ne nekem, hanem a bölcsis gondozónak mondja ez első szót.

  • 2011.01.18 12:34:29oliv08

    Persze, hogy nem engedik be a védőnőt, mikor be sem jelenti, mikor jön. A miénk rendes, havonta megmutatom neki a gyereket, és nem jön, de ha jött, akkor is a gyereket és nem a rendetlenséget nézte.

    A 3 év munkából való kimaradás iszonyú hosszú. De inkább tolnák még 100 évig a gyest, minthogy bölcsődét építsenek vagy olyan fizetést tegyenek lehetővé, hogy vagy anya otthon maradhasson vagy meg tudja fizetni a szittert.

  • 2011.01.18 12:36:47oliv08

    "nőiességüket elvesztett játszótéri anyukákat"
    Nemárhogy a játszótérre farmer helyett miniszoknyát vegyek. Egyébként meg aki gyerek előtt igényes volt magára, az nem hiszem, hogy utána trampli lesz.

  • 2011.01.18 12:42:21Sóskifli

    Puszpanya: végre egy antiszoc kismama!:) Én is az vagyok, és bár szorgalmasan járogatok játszótérre, nagy dolognak kell ahhoz történnie, hogy hosszabb beszélgetésbe elegyedjek egy másik anyukával.

  • 2011.01.18 12:44:22Puszpanya

    Sóskifli,
    :D végre nem vagyok egyedül.

  • 2011.01.18 12:44:54Sóskifli

    olvi08: sajnos vannak olyan kismamák, akik igenis tramplik lettek, pedig korábban adtak magukra. A gyerekem megszületése utáni hónapokban én is észrevettem magamon, hogy bizony nem figyelek annyira magamra, ezt az elején az időhiánynak tudtam be. de aztán muszáj odafigyelni, és igenis jó dolog "kiöltözni" akár a játszótérre is. no nem magassarkúra és kiskosztümre gondolok, hanem normális nadrág, cipő stb, és persze ápolt haj

  • 2011.01.18 12:46:24Sóskifli

    Puszpanya: akkor majd figyelni fogom a parkban az antiszoc anyukákat, hátha felismerlek:)

  • 2011.01.18 12:48:21grúz

    lesszi: te szörnyen ostoba lehetsz.

  • 2011.01.18 12:54:52Puszpanya

    Sóskifli,
    Ok... :D

  • 2011.01.18 12:55:33akdiana

    Nem jelent meg a kommentem :(

  • 2011.01.18 12:56:57akdiana

    Ja, akkor csak túl hosszú lehetett, szétszedem.

    Szarazinda,

    nem értek egyet veled, illetve részben. Külföldön, értem ez alatt a tőlünk nyugatabbra lévőket, a kismamák nem főállásban mennek vissza dolgozni!

    Egy fél-egy éves gyermeknek pszichológiai szempontból igen is az anyjára van szüksége, sőt ez 2-3 éve koráig így van. Jó, ha más kisgyerekekkel is találkozik, sőt, de az anyja az első ekkor még.

    Ha lennének részmunkaidős lehetőségek, szerintem sokkal több kismama vissza menne, akár a gyerek fél éves korától (feltéve, ha már nem szoptat) dolgozni. Mert annyit kibír az a gyerek a bölcsiben, a többi időt meg az anyjával tölti. Az anyának is jó lehet, mert nem fordul be, dolgozik, találkozik másokkal, de bele se kell szakadnia a munkába.

    Csak a magyar valóság nem ez. Ha papíron dolgozik 8 órát, túlórát is elvárnak, lehet, bölcsi sincs közel, a munkahelyére is ingázik. Ha főállásban vissza menne dolgozni, egyrészt nincs elég bölcsi, másrészt, lehet a szülők meg sem tudják oldani, hogy munka után, bölcsi zárásra érte menjenek a gyerekért.

    Jó ötletnek tartom a minél előbb munkába visszakerülést, részmunkaidőben!. De amíg se részmunkaidős állások, se elég bölcsöde nincs, addig kár arról beszélni, ki miért van otthon 3 évig.
    Előbb kell a feltételeket megteremteni, utána lehetne elvárni, hogy menjenek vissza dolgozni.

    Főállásban fél éves kisgyerek mellett nem lehet dolgozni, -külföldön élő ismerősök szerint! Nem főállásban dolgoznak azok a nők, sőt, van hogy akkor is részmunkaidőben dolgoznak, amikor a gyerek már 10-12 éves! (Csak ők a részmunkaidős bérből is jól elvannak).

  • 2011.01.18 12:57:03Anonimama

    Szarazinda véleményét lehet magyarázni abban a kontextusban, hogy amikor holland ismerőseimnek meséltem, hogy nálunk az anyuka három évig itthon maradhat, és ezért az államtól (igaz kevés, és egyre csökkenő összegű) juttatást kap, kikerekedett szemmel kérdezték, hogy "Magyarország olyan gazdag ország, hogy ezt megengedheti magának?". Ott ugyanis 6 hét a szülési szabadság... bizony. Az is igaz persze, hogy akinek gyereke van, az nem dolgozik heti 40 órát, és mint tudjuk, részmunkaidő dolgában Hollandia Európa egyik éllovasa, de azért elgondolkodtam azon, amin ők csodálkoztak.

  • 2011.01.18 13:00:45Anonimama

    Folytatás: és ha valaki 6 hét után nem megy vissza dolgozni, automatikusan elveszti a munkahelyét. Sokan ezt felvállalják, mert a férjük keres annyit, hogy megélnek, vagy marad az, hogy a gyerek 1-2 napot bölcsiben tölt, míg az anya részmunkaidőben dolgozik. Ezt talán a baba is kevésbé sínyli meg, mint a magyar rendszert, és beilleszkedési zavarai sem lesznek, amiről szintén Szarazinda beszélt.

  • 2011.01.18 13:02:09oliv08

    Sóskifli: lehet, vki átmenetileg örül, hogy elengedheti magát :) Én pl. csak a munka miatt sminkeltem és lakkoztam a körmömet, most örülök, hogy nem kell. Úgysem lenne értelme, mert a gyerek lenyalja, lakk 1 nap alatt lepattogzik. Fodrász, normális ruha viszont alap.

    Hát én is eléggé antiszoc leszek, ha szó szerint kivallatnak az orvosi váróban a kismamák, hogy szoptatod, mennyit eszik, nem fázik ebben a ruhában? Alszik éjjel? stb. Egy idő után persze ezek a témák is előjönnek, de ne várják már el, hogy úgy csinálok mindent, ahogy ők.

  • 2011.01.18 13:03:06akdiana

    A nőiességhez: ismerek kismamákat, akik kismamaként is adnak magukra. De játszótérre "játszó ruhában" mennek, ugyanis a gyerekkel homokozik, a gyereket le kell szedni a mászókáról, a gyereket hintáztatni kell...stb. Erre nem alkalmas csinos ruha, hanem olyan, amit nem sajnálnak.
    Persze ez nem azt jelenti, hogy szakadt mackó nadrágban és lyukas cipőben járjanak, de egy normális tréningnadrág, vagy farmer sportcipővel és polóval tökéletes öltözék a játszótérre. Fésületlennek sem kell lenni, be lehet szárítani a frizut is, de felesleges báli frizurát belőni, úgyis az első gyerek utáni szaladgálásnál szétesik a fizurájuk, ha kimelegednek, lefolyik a sminkjük. Még az is lehet, hogy homokozás közben piszok megy a körme alá, jéé, pedig természetes. Majd ha hazaér elő kerül a körömkefe.
    Szerintem a játszótéren egy kirittyentett nő sokkal viccesebb látvány, mint farmeros, polós, sportcipős társaik.

    A túlsúly, elhízás, "vizilovasodás", már más kérdés. De ebben nagy szerepe van annak, hogy ha az apuka este hazajön, vigyáz-e a gyerekre, ha heti egy-két alkalommal elmenne az anya fitnesz centrumba, vagy egyedül futni...stb. Van olyan ismerősöm, aki DVD-re, otthon akart tornázni, de ha a gyerek tudja, hogy az anyja otthon van, akkor követeli az anyját :) Így apuka kénytelen azóta hetente két estét teljesen egyedül tölteni csemetéjével, magára van utalva addig míg anya tornázik :D

  • 2011.01.18 13:07:36oliv08

    A fitnesz centrum sem két fillér. Komolyan, tornásznék, de a férjem 6 körül ér haza, akkor már vacsora és fürdetés, rendrakás van, és az éjjeli kelések meg a nappali igénybevétel miatt a francnak van kedve tornászni. Bár napi 1-2 óra séta megvan, attól még nem lesz lapos hasam meg feszes seggem, ahhoz torna kellene.

  • 2011.01.18 13:21:30Intizar

    Hát ezt én nem értem. Nekem volt depresszióm, korábban jártam (nagyon jó) pszichológushoz, aztán nem bírtam anyagilag, de két éve, mikor a depresszió komolyan kitört rajtam, egyszerűen megkérdeztem a pszichiáter doktornőt, akihez a körzeti elküldött, hogy nem kaphatnék-e pszichoterápiát is a gyógyszeres mellé. Mire azt mondta (mint a halállistás medve): dehogynem. És elküldött a (szintén nagyon jó) SZTK-s pszichológus nénihez, tök ingyen. Happy end. Mondjuk nem értem, miért nem ő állt elő az ötlettel...

  • 2011.01.18 14:41:31boszkány

    Kedves Szarazinda!

    A kedvencem mikor valaki olyan dologról alkot másokat elítélő véleményt, amiről magának nem sok saját élménye van. De majd lesz...
    Nos mint ahogy minden gyermek más és más, úgy minden anya is. Ezt még bonyolítja hogy az anya-gyerek kapcsolatok is teljesen mások. Van gyermek aki másfél-két évesen már érett a bölcsis közösségre, de van aki még 3 évesen is nehezen illeszkedik be a gyerekközösségbe (nem azért mert előtte nem volt kapcsolata kortársakkal). Mint ahogy van anyuka, aki vissza tud menni a 4 hónapos csemetéje mellett is dolgozni, van akinek ez nem megy, mert egyszerűen nincs olyan szellemi-fizikai-lelki állapotban.
    De azért azt megkérdezném Tőled kedves Szarazinda, tapasztaltad-e, hogy az anyaság azért nem amolyan szabi-jellegű dolog. Mert még egy multis főnöknek is mondhatod azt, hogy bocs, de most nem jövök dolgozni, mert lázas vagyok, de egy 0-3 éves korú gyermeknek nem nagyon. Mert nem érti. Ez egy 0-24 órás szolgálat, 3 évig a legkeményebb kiképzés,teljes odaadás-odafordulás egy másik emberhez, annak minden igényéhez (nem elkényeztetésről beszélek), mindig új helyzetekhez való alkalmazkodás, és a tét nem az állásod, amit legrosszabb esetben megváltoztatsz, hanem a gyereked élete. Adsz neki alapot az élethez, vagy nem? És ebben benne van az összes döntés amit ez alatt a 3 év alatt meghozol vele kapcsolatban.Te ezt a dolgot kívülről megítéled, de csak modellezni tudod magadban amiről beszélsz, a valóság nem az ami a fejedben van. Így azt javaslom térj vissza erre a témára akkor, amikor a Te saját pocakodban növesztett, világra hozott és 6 hónap alatt "megismert" gyermeked és egy kicsit más önmagad mellett visszamész dolgozni.

  • 2011.01.18 19:36:35annus731211

    ... és persze még:
    1. ma már nem élnek többgenerációs családok együtt, ahol a nagyi vigyáz a gyerekre illetve nincsenek nagyobb gyerekek, akik vigyáznának a kicsire, mert csak egy gyerek van általában
    2. nehéz kicsapni a "pulyát" a kertbe, ahol elbóklászik egyedül, mert nincs kert, vagy kutyaszaros, vagy csak nem engedem le a kicsit egyedül a játszóra.... És akkor is volt depresszió, de vagy belepistult a nő, vagy meghülyült, vagy (bocs) a vallásba menekült stb. stb. Ez van-volt és lesz. Utálod. És lenne jobb dolgod nélküle, de a hülye hormonok elég rendesen bekavarnak.
    3. nálunk a jobshare, ami megoldást teremthetne a mi szuper elkényelmesedett kismama létünkre, ismeretlen, pedig kimutatták, hogy a kismama munkavállalók sokkal lojálisabbak, megbízhatóbbak, és terhelhetőbbek - ennek ellenére az interjúkon standard kérdés, hogy kire kívánod hagyni a beteg gyerekedet (aki ugye beteg lesz sajna), mert az nem lehet, hogy hiányozz....
    4. mesélte az amerikai barátnőm, hogy imádott a kapualjban randizni a babysitterrel, és ott szoptatni a gyerekét, vagy a wc-ben fejni és futárral küldeni a tejet, vagy tápszerrel etetni a kicsit, amikor a melléből ömlött a tej. Ja, mert az akkor is jön, ha csak rágondolsz a gyerekre.

  • 2011.01.18 19:37:10annus731211

    5. A férjemtől is ezt kérdeztem nem rég: baby, ha ez ennyire szuper, akkor a frászért nem bírsz ki a gyerekkel egy egész napot?! Mert kb a 2. órában már ki van dőlve, pedig "csak" játszani kellene a gyerekkel, és akkor a háztartásról ne is beszéljünk. És mi 5 éve készültünk a gyerek projektre. ÉS másodikról hallani sem akar, pedig hálistennek megengedhetnénk magunknak...
    6. A HVG-ben van egy (bár szerintem eléggé felszínes) cikk pont erről, ahol vezető politikusok kifejtik, hogy a nők legnagyobb haszna otthon van. Na, akkor ha felállna minden nő, aki dolgozik, tessék összetenni kezüket-lábukat uraim, mert lesz nagy kapkodás, és lehet dolgozni, már ha sokakat csak az tart vissza a munkától, mert mi nők elvesszük tőlük a lehetőséget.

  • 2011.01.18 20:31:01értem

    Junk1: Szomorusag, mi? Es azt hogy forditanad, hogy postpartum depression? Idiota.

  • 2011.01.18 20:37:25értem

    Azt hiszem itten egyes emberek keverik a szules utani egy-ket napban jelentkezo - hormonalis valtozasokra visszavezetheto - sirasrivast, es a szules utani depressziot, amit leginkabb a monoton eletvitel, a bezartsag meg hasonlok okoznak.

  • 2011.01.18 21:17:23Pelikan

    Szarazinda, en Irorszagban elek, itt 6 honap a szulesi szabdsag es sokan visszamennek dolgozni, es hidd el itt is szenvednek a nok a szules utani depressziotol (ertem, ez az en verziom :-), nem azert depressziosak, mert unatkoznak... Megkockaztatom, hogy a korai munkaba visszamenetel egy csomo extra stresszel jar, hiszen szembesulsz azzal, hogy alkalmatlan anyanak es munkaeronek is tartod magadat, illetve tartanak masok...
    Tobb helyi baratnom evekig jart terapiara, szedett gyogyszert, etc.
    Amugy en is visszamentem dolgozni fel ev utan, es igen szerencsem van, mert felexibilis munkaidoben, otthonrol dolgozhatok, nem olyan konnyu napi 8-10 orat dolgozni es egy csecsemot gondozni...
    Amugy pedig Amerikaban rengetegen vigan anyatejjel taplaljak a gyerekuket 1 eves korig, ugy hogy 6 HET utan mennek vissza dolgozni...
    Szoval, mindent lehet, csak kell-e...

  • 2011.01.19 09:23:07mystic83

    Szarazinda:Van egypár ismerősöm akinek most került bölcsibe a gyereke panaszkodnak, hogy nem foglalkoznak velük nem pelenkázzák át őket nem figyelnek rájuk a dadák.Nem tudom kinek van szíve egy 6 hetes gyereket bölcsibe adni, az enyém annyira hasfájós volt volt ordított egész nap semmi nem segített én az Anyja nem tudtam megnyugtatni pedig fel-alá sétáltam vele egész nap.A bölcsiben biztos jó helyen tudtam volna amíg napi "8" órát dolgozom..aztán nem tudom ki menne érte mikor a nagyszülők is napi "8" órát dolgoznak az Apjáról nem is beszélve..Persze mindent meg lehet oldani csak akarni kell blabla..szeretem mikor gyermektelenek akarják megmondani a tutit az Anyukáknak. Mellesleg pár ezer forint a különbség a fizum és a gyedem között mi a francnak mennék vissza dolgozni..

  • 2011.01.19 13:09:30kitike

    Annus és Boszkány, szívemből szóltatok :)

  • 2011.01.19 19:04:57nexialista

    ezt ismeritek? őszintén a szülői tabukról (magyar felirat választható)
    [link]

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta