Andi barátnőm kisfia öt éves. Az idei tanévben harmadszor hívatta be az óvodavezető, a probléma pedig a kisfiú öltözködése: anyuka helytelenül öltözteti. Mit gondolnak, mi lehet a probléma a gyerek ruhájával? Szakadt, piszkos, nem az évszaknak megfelelő? Nem, nem ez a baj. Az a baj, hogy lila.
A kis Áronnak ugyanis van egy nővére, aki már iskolás, és akitől ennek megfelelően ruhákat örököl. Andi pedig úgy gondolta, nem dobja ki a nem kifejezetten lányos ruhákat, hanem ráadja a kisfiúra. Most nem mindegy, milyen színű body-t büfiz le vagy ken össze spenóttal? De nyugalom, nem húzza a fiúgyerekre a teljes hellokitty-s, csillámpónis, rózsaszín pillangós ruhatárat, ő is tudja, hogy van egy határ. Ugyanakkor a játszótérre, óvodaudvarra alkalmasnak találta a lila melegítőnadrágot még fiú részére is. Ugyanígy azt a csíkos pulóvert is ráadta a kisfiúra, amelynek a csíkozásában a zöld és a sárga mellett rózsaszín csíkok is vannak. Ami még durvább, a harisnyanadrágos téli időszakban a nadrág alá egy-egy lányosabb harisnya is becsúszott, például egy fehér alapon kék és rózsaszín pettyes.
Az óvónők szerint az ilyesmivel azonban óvatosan kell bánni, hiszen összezavarhatja a kisgyermek épp kialakulóban lévő nemi identitását. Nem beszélve arról, hogy ovistársai még csúfolták is a pulóveren lévő rózsaszín csík miatt. Ők biztos nem látták, hogy még Beckham is hord rózsaszínt.
Rózsaszínt a fiúkra?
A gyermekruhák színkódját mindenki ismeri, az alapszabályokkal még a legmegrögzöttebb gyermektelenek is tisztában vannak. Lányra rózsaszín, fiúra kék. Ami a legdurvább, a gyermekruhaboltok és a fast fashion-boltok gyerekrészlegei sokszor nem is tartanak nagyon más színeket, a fiúkhoz esetleg becsúszhat még némi zöld, a lány-részlegre meg halványlila, de itt meg is áll a változatosság. Emlékszem, egyszer szégyenszemre elfelejtettem, terhes ismerősünk milyen nemű gyermekkel várandós, és próbáltam uniszex gyermekruhát keresni ajándékba. Nem volt könnyű: még a fehéreken is van egy kis fodor vagy rózsaszín lepke, illetve kukásautó.
De nem volt ez mindig így. Néhány évtizeddel ezelőtt, bármilyen meglepő, a nyugati világban a kisfiúkat öltöztették rózsaszínbe, a lányokat pedig kékbe. És mind szoknyás ruhácskákat viseltek.
Egyáltalán miért kellenek színkódok? Régen nem volt ilyen!
Az egész a 20. század elején kezdődött: azelőtt egyáltalán nem létezett a nemekhez kapcsolódó szín. Sem a rózsaszín, sem a kék nem számított sem fiúsnak, sem lányosnak, mi több, felnőtt férfiak is simán felvettek rózsaszínt. Egy francia szerző, Xavier de Maistre 1794-es könyvében simán azt javasolta a férfiaknak, hogy a hangulat javítása érdekében fessék ki rózsaszínűre a szobájukat.
Mindez az 1920-as években kezdett változni, amikor is a kisfiúknak egyre inkább a rózsaszínt javasolták, lányoknak pedig a halványkéket. Feltehetőleg emögött részben az az elgondolás áll, hogy a fiúk kis katonák, a brit hadsereg díszegyenruhája pedig piros volt, és ha a felnőtt katonák pirosban járnak, akkor a kis katonajelöltek járhatnának ennek halványabb változatában. Az egész mögött persze a gyermekruha-maffia áll: az agymosott szülők így valószínűleg több ruhát fognak vásárolni, hiszen csak nem öltöztethetik kékbe azt a szerencsétlen kisfiút! Amikor az lányos szín. Mit szólnak majd az óvodában?
Akkor mégis, hogyhogy a lányok kapták végül a rózsaszínt? Nem tudjuk. Az 1940-es évektől kezdve sorra jelentek meg az olyan gyermekruha-katalógusok, amikben már kékbe öltözött kisfiúkat és rózsaszín lánykákat mutattak.
Fehér szoknyácskák mindig, mindenkinek
Az olcsó és anyagkímélő mosóporok, színtartó ruhafestékek és a mosógépek megjelenése előtt természetesen szó sem volt ilyesmiről. Az összes gyereket fehérbe öltöztették, mert azt lehetett a legkönnyebben kimosni akármilyen forró vízben, ha kellett, hipózni, és nem fakult ki. A gyerek ünneplő ruhája lehetett esetleg valamilyen színű.
A szoknyás ruhácskák magyarázata: egyrészt, könnyű bennük pelenkát cserélni, másrészt ahogy a gyerekek nőnek, egy ruha formájából adódóan valószínűleg több ideig lesz jó a gyerekre, mint a precízen méretezett rugdalózók vagy fix derekú és hosszúságú nadrágok. A 18. századi fotókról tehát körülbelül ötéves korig lehetetlen eldönteni, fiút vagy lány ábrázolnak: mindegyik kis fehér ruhát és loknis hajat visel.
És tényleg jobban áll nekik?
Hogy kinek mi áll jobban, azt rábízzuk az Önök és gyermekeik ízlésére. Ugyanakkor azzal kapcsolatban már léteznek kutatások, hogy a gyerekek többsége mit választana. A színek iránti preferencia ugyanis már nagyon korán, 12 hetes korban megjelenik, innentől kezdve a csecsemő már bizonyos színekhez vonzódhat, másokat elutasíthat. A csecsemőknek legjobban a piros, a rózsaszín és a kék tetszik, és jobban szeretik a hideg színeket a meleg színeknél. A kutatók már itt is leírtak nemi eltéréseket: a lilát jobban szeretik a lányok, mint a fiúk.
Egy másik tanulmány során héthónapos és ötéves kor között gyerekeknek mutogattak színeket. Kiderült, hogy a lányoknál körülbelül két éves kor után jelenik meg a rózsaszínhez való vonzódás: a kétéves lányok gyakrabban választottak rózsaszín tárgyakat a kétéves fiúknál, két és fél éves korukra pedig már egyértelműen a rózsaszínt választották ki több szín közül. Ezzel párhuzamosan a hasonló korú fiúk kerülni kezdték a rózsaszínt. Ez természetesen minden valószínűség szerint környezeti hatás: kétéves korukra szépen megtanulják a gyerekek, melyik az ő színük.
És most nézzünk mélyen magunkba: akármilyen toleránsak vagyunk, azért egy rózsaszínbe öltöztetett kisfiún mi is megrökönyödnénk egy pillanatra. Vagy nem?
