Párterápiában meglehetősen gyakori, hogy a válás közelébe sodródott házasság megromlásának idejét a gyerekvállalás utáni pillanatokra datálják. Ennek összetettek az okai, köztük mélyebb, akár generációkon átívelő történetek is megbújnak, kezdve onnan, hogy milyenek a szülőpár anyai és apai mintái, mit kezdenek azzal, ha kevéssé tudnak meríteni belőlük. Az is fontos, hogy ez életciklus váltás, ami mindig magában hordja az összekovácsolódás vagy sérülés lehetőségét. Nem beszélve arról, hogy a nő a szülést követően különösen sérülékeny, tartósan megrendülhet a bizalom, ha úgy érzi, egyedül marad, férje nem támogatja, vagy nem jól támogatja.
Igaz, jól támogatni akkor tud a férfi, ha párja közvetíti igényeit, vágyait, nem várja el a gondolatolvasás ritka képességét. És persze hosszú távú erőforrás, ha jól alakul ez az időszak. Az okok tehát változatosak, de a hétköznapi életvezetés terén is érdemes körülnézni.
Természetes, hogy a gyermek megérkezésével megváltoznak a mindennapok. De nem mindegy, hogyan és miben. Egy tipikus kép, ami megjelenhet szemeink előtt, hogy a nő egész nap pongyolában szoptat, pelenkázik, már észre sem veszi a büfifoltokat a vállán, amikor pedig hazaér a férfi a munkából, mindkét fél részéről megjelenik az érthető igény a pihenésre. Az anya legszívesebben az apa kezébe nyomná a csemetét, ájultan ledőlve, az apa pedig szintén szívesen pihenne, hiszen számára épp vége a munkanapnak, nem készült fel rá, hogy most kezdődne a második műszak.
Képzeletbeli házaspárunk szexuális élete gyakorlatilag megszűnt, de párként való élete is. Hogy miért, annak több oka lehet, de leginkább egyszerűen az, hogy nincs jelen a kultúránkban, hogy igenis szabad segítséget igénybe venni, úgy lepasszolni a gyereket, hogy a pár ki tudjon szabadulni egy kicsit. Gyakori, hogy jön a mama vagy anyós, és besegít a házimunkába, míg a nő a gyermekkel van, de sokaknak eszébe sem jut a lehetőség, hogy akár a kezdetektől a pihenés kedvéért is segítséget kérjenek. És sokszor nem az anyagiak jelentik az akadályt, hanem valóban kulturális, gondolkodásbeli korlátról van szó.
A túlzott lelkiismeretesség is okozhat problémát. Napjainkban sokat lehet hallani a szoptatás fontosságáról, az igény szerinti szoptatásról, és hogy minél tovább tartson ez az időszak. Ez rendben is van mindaddig, míg összeegyeztethető az anya igényeivel és a párkapcsolati igényekkel. Sok nő jóérzéssel és ügyesen megoldja ezt, sokan azonban korlátozva érzik magukat, ha a szoptatás révén szükségessé válik állandó jelenlétük, amiből néhány órára szívesen kiszakadnának.
Nem egy nő számára komoly lelkiismereti kérdést okoz, hogy szabad-e segítségül hívni a tápszert, miközben van elég teje. Ám nyugodt szívvel akkor vehetne részt a párjával egy programon, ha tudná, nem csak a korlátozott mennyiségű lefejt tejet tudja a gyermekre vigyázó személy odaadni a porontynak, hanem szükség esetén van lehetőség pótlásra is. A szoptatás kérdésében is figyelembe kellene venni, hogy ki-ki más feltételek mellett tud a legjobb anya lenni.
Evidenciának tűnik, és mégis igen gyakori, hogy elfelejtjük, a párkapcsolatot nem lehet néhány évre betenni a fagyasztóba, majd mikor már nagyobbacska a gyerek, újra elővenni, mondván, most már tudunk vele foglalkozni. Ha addigra sérül a bizalom, mert egyik vagy mindkét fél úgy érzi, az ő igényeire itt már rég nem figyelnek, egy idő után nehéz meggyógyítani a kapcsolatot.
Sokan úgy vélekednek, a gyerek az első, tehát amíg valaki a gyermekre figyel, nem kell a párkapcsolatot ápolnia. Ha hosszú távon gondolkodunk, akkor a gyerek legfőbb érdeke, hogy a szülő odafigyeljen kapcsolatára, mert ez a számára biztonságot adó család alapja. Amikor a szülők szexuális életet élnek, amikor az anya kicseréli a pongyolát valami csinosabbra és kisminkeli magát, amikor este rendrakás helyett lepihen a szülőpár, megiszik egy pohár bort és beszélgetnek, és amikor átadják valakinek a gyereket, és elmennek kettesben vacsorázni, akkor sokkal többet tesznek a gyermekért, mint gondolnák.
Sőt, amikor az anya belekezd valamilyen tevékenységbe, legyen az pénzkereső vagy hobbitevékenység, esetleg egy képzés, akkor is többet tesz a gyermekért, mint hinné, mert a csemete egy magabiztos, a külvilággal kapcsolatot tartó anyát kap vissza. Bár a gyermekkel való foglalkozás is bőven nyújt sikerélményt, azonban sokan érzik úgy, könnyebb, ha több forrásból szerezhetik be az örömöket és sikereket. Persze ebben is meg kell találni a jó arányt, amit jóérzéssel vállal az anya, nem pedig teljesítménykényszerből. A teljesítmény később is pótolható, a gyermekhez kötődő korai élmények viszont nem. Ezektől az élményektől azonban nem fosztja meg magát, aki naponta vagy hetente néhány órát más tevékenységre áldoz.
Fontos leszögezni, hogy vannak párok, akiknél valóban harmonikusan, az összes felet kielégítő módon működik, hogy egy pár évig csak a gyermekre fókuszálnak mindketten. Együtt alszanak egy nagy ágyban mindannyian, az anya mindig együtt van a gyerekkel, nem igényel más programot, és ez az apának is megfelel. Ez így jó.
Azonban nem vagyunk egyformák, és a szülőpár két tagja sem egyforma. Fontos odafigyelni, hogy ne essen erkölcsi megítélés alá, ha az egyik félnek már sok, ami a másiknak még beleférne. Ha apa szeretne kettesben aludni feleségével, egyfelől, hogy tudjanak szeretkezni, másfelől azért, mert ő úgy gondolja, a hitvesi ágyban kettőjüknek van helye, akkor onnan közelítsünk, hogyan lehet a két fél igényeit összehangolni, ne pedig onnan, hogy lám, akkor ő kevésbé szereti a porontyot. A családi élet az igényeik összeegyeztetésének művészete, és ebben fontos, hogy először is az összes szükségletet érvényesnek és egyenlő értékűnek fogadjuk el.
Cziglán Karolina, pszichológus
