Hősünk nem megszállottan, hanem nagyon is tervezetten szeretne leadni. Cirka 26 kilót. Mi pedig meglessük, hogyan. Fogyinapló 2.
Fogyinapó, 1. rész: Anya lettél? Legyél fitt, sokáig kell élned!
Miután nem vagyok híve a tespedésnek és az önsajnálat sem a kenyerem, mindenre elszántan készen álltam egy egészségtudatos élethez. Fogyni akartam, de nem mindenáron villámgyorsan, hanem fokozatosan, úgy, hogy a testem szépen kövesse a változásokat.
5 nap alatt 5 kiló (vagy nem)
Képben vagyok annyira, hogy nem csábulok el a „hogyan fogyjunk 6 hét alatt több tíz kilót éhezés nélkül”, és hasonló pár napig tartó szemfényvesztéseknek, így nem volt kérdés, hogy ilyesmivel nem is próbálkozom. Aki csak szimplán fogyókúrázik, vagyis ilyen meg olyan diétát csinál, az önsanyargat, de minimum önszabályoz, vagyis olyat tesz, amit máskor távolról sem. Amint letelt az előírt idő, legyen az 2 hét vagy 90 nap, mindennek vége. Nagy önbizalom az esetleg leadott kilók miatt, új ruhatár, és jön a most akkor már szabad egy kis süti, egy kis sült krumpli. A kilók meg repülnek vissza. Van, aki a kudarc miatt jó ideig nem próbálkozik újra, talán soha többé, és van, aki már rutinos, és úgy fogja fel, hogy „most élvezem az életet egy kicsit, aztán majd nyár előtt nekiállok egy másik fogyókúrának”.
Mindenkinek van a közvetlen környezetében legalább egy ember - persze, hogy nő -, aki, bármikor is találkozunk, mindig éppen fogyózik. Ennek ellenére nem is emlékszünk rá, mikor nem volt túlsúlyos.
Ismerve magam, abban biztos voltam, hogy nem akarok felesleges köröket futni. Nem szeretek csalódni, az inkább visszavet, mint ösztönöz. Nekem sikerélmény kell, valódi eredmények. Emiatt nagyon át kellett gondolnom, milyen trükköt vetek be magam ellen. Olyan változások kellenek, amiket be tudok tartani, hosszú távon, mondhatnám azt, hogy örökre. Persze, ez sem teljesen igaz, mint az örök szerelem sem, vagyis néha jöhet egy kis elhajlás, de kell, amihez az ember mindig visszavágyik, ahova biztonságban visszatérhet.
Legelőször is az agyban kell rendet rakni
Azt tudtam, hogy mi egészségtelen, mit nem kéne enni. De ez nem elég. A dohányos is jól tudja, hogy mit szív, mégis szívja. Gyökeres, igazán mélyreható és belátó személet kell. Nálam ez mindig beválik. Még tinédzser koromban a gumicukor volt a gyengém. Meg a tábla csoki, ami simán elfogyott egy pillanat alatt. Felnőve lassan ezek szépen elmaradtak, mára semmilyen vágyat nem érzek irántuk. Egyszerű oka van: tudom, mi van benne és nem akarok olyat enni. A gumicukor zselatin, meg mindenféle színezék, meg baromi sok cukor. A zselatin egy vizuális alkatú állatbarátnak ideális összetevő ahhoz, hogy örökre elmenjen a kedve az ebből készült nassoktól. Mivel állati csontokból – főleg ló- és tehéncsontból – vonják ki, el lehet képzelni, hogyan, máris nem kívánja többé az ember a gumimacit. A sok cukor és E-betű csak ráadás. A tejcsoki helyett rábeszéltem magam az étcsokira, amit régen utáltam. Csak mert egészegesebb, láss csodát, ma már nagyon szeretem, és a tejcsokit alig bírom megenni. A kávét és a teát sok cukorral ittam egykor, ma, ha csak egy ici-pici cukrot is érzek benne, nem tudom meginni. Van pár ilyen fixa ideám, de nálam bevált ez a hatásvadász, agymosásos módszer. Még ha sokszor csak féligazság az, amivel lebeszélem magam az ilyenekről, megéri néha füllenteni egy kicsit.
Mi kell, mi nem
Sorra vettem, mi az, amit tényleg ki kell iktatni az étrendből, ami nemcsak egészségtelen, de hizlaló is, kicsit megidealizáltam, hogy mitől nem jó, és megkerestem az alternatíváját. A reggelinél ez így nézett ki: kakaós csiga, vajas kifli és társaik: fehér liszt, sok cukor, tele adalékkal, alacsony glikémiás index. Jó sok kalória, ráadásul hamar újra éhes leszek. Elég meggyőző ellenérvek. Helyettük teljes kiőrlésű vagy rozsból készült pékárut vettem vagy sütöttem, amiből szendvics készült reggel. Vagy ott a müzli, amit bár nem különösen szeretek, de a változatosság miatt néha mégis ez megy. Hogy a reggeli szendvicsből még a kevés is elég legyen, a kiegészítésre nagy hangsúlyt fektettem. Vagyis vagy sok zöldséget tettem a szendvics mellé, ami megtölti a gyomrot, és ráadásképpen vitamint és kevés kalóriát tartalmaz, vagy olyan fehérjeforrást ettem még, ami szintén kevés kalóriát tartalmaz, mégis jóllakik tőle az ember. Vékony zsírszegény felvágott, főtt tojás, körözött, joghurt, kefir, stb.
Általános recept nincs, nem is lesz sosem. Van, aki a langyos, ropogós kenyérről nem képes lemondani, míg más nem szereti egyáltalán a zöldséget-gyümölcsöt. Mindenkinek saját magán kell elgondolkodnia, és annak megfelelőn kell megteremteni az egyensúlyt, hogy mi az, amiről le akar és le is tud mondani, és mi az, ami nem fog menni. Mert erőltetni semmit sem szabad, egyszerűen hosszú távon nem éri meg.
Ezt a sorozatot a „jövőből” írom, vagyis minden, amit leírok, kipróbáltam, megéltem. Eredeti testsúlyomat kb. a szülés után 10-11 hónappal értem el, de sokkal jobb és egészségesebb minőségben, mint előtte bármikor. És ez azóta is így van.
Nóra
