Ahogyan osztrák szomszédainkkal mi is osztozunk a Fertő-tavon, úgy Peru és Bolívia is a Titicacán. E 8300 négyzetkilométeres tóba a Balaton nagyjából 14-szer férne el. Ha pedig nem tudnánk azt elképzelni, milyen lehet közel 4000 méteres magasságban egy tó, érdemes felidéznünk, hogy hazánk legmagasabb hegycsúcsa, a Kékes mindössze 1014 méter magas.
Ebből semmi nem titok, de az adatok annál meglepőbbek
A 107 méter átlagmélységű tó a világ egyik legmagasabban fekvő tava, amelynek évi középhőmérséklete nem nagyon haladja meg a 10 Celsius-fokot, főleg, hogy a „víz mélypontja” 281 méteres mélységgel riogat. A mi kis közép-európai mércénkkel mérve az már viszont annál meglepőbb, hogy a Titicaca-tóba mintegy 25 folyó ömlik és szigetekben is igen gazdag: 41-et számlál.
A sok adat legsajnálatosabbika azonban az, hogy e különleges tó víze az utóbbi időkben a partmenti népesség megnövekedésével egyre szennyezettebb, amely már a veszélyeztetettség kategóriájába sodorta az állóvizet és annak természetes élővilágát.
Titkok a tó körül
Eddig a mérhető és védhető tények. De a Titicaca-tavat a tények mentén aligha lehet leírni. Az azt övező titkok, legendák, mítoszok és hiedelmek nélkül ez a tó csak egy óriási víztömeg lenne a dél-amerikai Andokban, nem pedig kultúrák bölcsője.
Titkok a tó tetején
A tó például nem kisebb jelentőségű teremtményt adott a világnak a legenda szerint, mint Viracochát, az Inka Birodalmat megalapító pár, Manco Capac és felesége, Mama Occlo teremtőjét. A Nap-sziget (Isla del Sol) nevű sziget pedig a legfőbb inka napisten, Inti otthonául szolgált – tartják az inka leszármazottak.
De nemcsak letűnt birodalmak mítoszaiban, hanem a mai napig szemmel látható és megtapasztalható csodákban is lehet része az odalátogatónak. Ilyen például az inkákat is megelőző, ősi Uros, mára 4000 főre zsugorodott nép és a lakhelyéül szolgáló lebegő nádszigetek a tavon. Ezek nem a sziget természetes képződményeként létező 41 sziget részei, hanem nádból, kifejezetten lakhatási célra, valódi műgonddal font lebegő házak, melyeket úgy tekernek, csavarnak, kötnek, csomóznak és szőnek egymásba, hogy azok összekapaszkodva nemcsak házakat alkotnak, de együtt még szigeteket is képeznek. Ha ez nem lenne elég, a totora nád gyökerének egy részét még étkezési célokra is használják.
Titkok a tó alatt
A felszín feletti titkok mellett természetesen a mélység is számos rejtélyt fed. Egy 1948-as születésű bolíviai régész, Antonio Portugal Alvizuri, például, az 1980-as években korszakalkotó felfedezést tett. A nem feltétlenül tudományos magyarázatokat fürkésző kutató, állítólag helyi segítséggel, megtalálta a tó Lago Menornak nevezett részénél azt a lejáratot, amelyet felfedve be lehet jutni a Chincana del Titicacaként emlegetett alagútrendszerbe. A rejtélyes tó alatt húzódó alagutakhoz vezető folyosó fedelét sikerült ugyanakkora résnyire megnyitniuk, hogy az emberi behatolásra alkalmas legyen, de az onnan hirtelen kiáramló bűz már a kutatók egy részét el is riasztotta a további kíváncsiskodástól.
Nem így volt ezzel Antonio Portugal, aki bemerészkedett, és már a folyosó elején elképesztő kulturális örökséget talált. De mivel beljebb haladva neki is légzési nehézségei támadtak, ezért ő is kitántorgott a keskeny folyosón. Terve szerint azonban a későbbiekben szakszerű felszereltséggel tért volna vissza, ám ekkor a tóhoz méltó különös dolog történt: két fura lény jelent meg Antoniónak egy éjjelen, akik felvilágosították,
az emberiség még nincs felkészülve, hogy megtudja mindazt a titkot, amit a Chincana mélye rejt.
Így Antonio fel is hagyott annak firtatásával, de azért mindebből 1985-ben könyvet írt, melyet angolra is lefordítottak.
Antonio találatánál némiképp kézzelfoghatóbbnak tűnik, bár szintén nem könnyen fellelhető, az a 200 méter hosszúra és 50 méter szélesre becsült templom, melynek romjait a 2000-es évek elején egy több nemzetből verbuvált régész-búvár csapat tagjai tártak fel. A romok korát 1000-1500 évesre saccolják a szakértők, akik úgy tartják, a templomot még az inkák előtt, a Tiwanaku nép építhette. A templom romjai mellett egy 800 méteres fal maradványaira, valamint emberi és állati maradványokra, használati tárgyakra, főzőedényekre, utakra és termőteraszokra is rábukkantak a zavaros mélyben halászó búvárok.
Ha szívesen olvasol más, ma még élő, de a múltat idéző életvitelű törzsekről, ezt a cikkünket is ajánljuk figyelmedbe.
