Nem indult könnyen Williamina Paton Stevens élete. A skóciai Dundee-ban született 1857-ben, apja, Robert Stevens kőfaragói fizetéséből nehezen tartotta fenn a népes – összesen hatgyermekes – családot. Ez a kevéske pénz is odalett, amikor a családfő Mina hétéves korában elhunyt – így a lánynak 14 éves korától az iskola mellett tanítania is kellett. Húszéves korában, 1877-ben hozzáment James Orr Fleminghez, akivel rövidesen Amerikába, Bostonba költöztek. A házasság Williamina élete kevés hibáinak egyike volt – az utókor szempontjából azonban roppant nagy szerencse, hogy létrejött a frigy: nélküle valószínűleg sosem vált volna az asszonyból a csillagászat egyik fontos úttörője.
Az Egyesült Államokba történő költözés után ugyanis a Fleming-házaspár kapcsolata egyre inkább megromlott. Az sem tudta megmenteni, hogy Williamina terhes lett: James Orr elhagyta a várandós nőt, csak a családnév maradt utána. Mivel egyedül kellett gondoskodnia magáról és születendő gyermekéről, munkát keresett. Szerencsére Edward C. Pickering, a Harvard College Csillagvizsgáló (HCO) igazgatója épp szobalányt keresett.
Az igazgatóról nevezte el a fiát Williamina Fleming
Rövidesen nyilvánvalóvá vált, hogy Williamina rendkívül okos és szorgalmas, így Pickering 1879-ben – felesége, Elizabeth unszolására – adminisztratív munkákkal is megbízta a csillagvizsgálóban, két évvel később pedig az obszervatórium állandó munkatársa lett. Hogy az asszony mennyire hálás volt Pickeringnek azért, hogy lehetőséget adott neki, jól mutatja, hogy
gyerekét munkaadója után Edward Charles Pickering Flemingnek keresztelte.
Ebben az időben Pickering komoly újításokat vezetett be a csillagvizsgáló működésében: 42 éve volt az intézmény igazgatója, és elhatározta, hogy hatékonyabbá teszi a működését. A kozmoszt vizsgáló teleszkópokra fényképezőgépeket szereltetett – az éjszaka készült felvételeket nappal megvizsgálták és kielemezték. Az elképesztő mennyiségű színkép analizálására nőket vett fel: úgy gondolta, hogy ők jobban elviselik a monoton, unalmas feladatot. Állítólag egy alkalommal, még a nők alkalmazása előtt,
annyira dühös lett egy férfi beosztottjára pontatlan, hibás munkája miatt, hogy felkiáltott: egy szobalány is jobban el tudná végezni ezt a feladatot.
Több tízezer csillagot elemeztek
A csillagok elemzése és katalogizálása akkor gyorsult fel igazán, amikor Henry Draper amerikai amatőr csillagász gazdag özvegye egy pénzügyi alapot hozott létre a HCO munkájának finanszírozására. Megfogadva saját korábbi tanácsát, Pickering 1886-ben Williamina Fleminget tette meg a Henry Draper Katalógus névre keresztelt projekt vezetőjének. A nőkből álló csapat, a Harvard Computers (a számítógép feltalálása előtt így nevezték azokat az elemzőket, akik bonyolult számításokat végeztek; compute=számítani) hatalmas munkát végzett: 1890-ig 10 351 égitestet katalogizáltak 28 266 fekete-fehér fotó, úgynevezett színkép alapján.
A munka legnagyobb részét maga Mina végezte, annak ellenére is, hogy közben adminisztratív és menedzseri kötelezettségeinek is eleget kellett tennie. „Ha az ember csak és kizárólag saját munkáját folytathatná, az élet a legszebb álom lenne; de az idő nagy részét mások munkájának publikálásra való előkészítésére kell fordítani” – írta naplójában. Ennek ellenére arra is sikerült időt szakítania, hogy írjon saját tudományos kutatásairól és előadjon konferenciákon. Élete során összesen 10 nóvát, 59 csillagködöt, valamint több mint 300 változócsillagot fedezett fel – köztük a híres Lófej-ködöt az Orion csillagképben. Az ő nevéhez fűződik az első fehér törpecsillag felfedezése is.
A legnagyobb női csillagász lett belőle
Mindezt annak ellenére érte el, hogy a 19. században a csillagászat alapvetően férfi szakma volt. Meglehetősen sokatmondó, hogy egyes beszámolók szerint
a HCO igazgatója által alapított női csapatot „Pickering Háremének” is nevezték akkoriban.
A Henry Draper Katalógus első kiadásáért a dicsőséget egyedül az igazgató zsebelte be: az ott dolgozó nőket, köztük Williaminát, meg sem említették. (A második kiadásban már ők is szerepeltek.) A kor sztereotípiáitól maga Mina sem volt teljesen mentes, ahogy arról egyik cikke is tanúskodik, amely az Astronomy & Astrophysics (Csillagászat és asztrofizika) című folyóiratban jelent meg 1893-ban:
„Bár nem állíthatjuk, hogy a nők mindenben egyenrangúak a férfiakkal, de türelmük, kitartásuk és módszerességük sok mindenben a férfiak fölé emeli őket.”
A női és férfi fizetések aránytalan különbségei ellen ugyanakkor felemelte a szavát – egy női komputer óradíja 25 cent volt, jóval kevesebb, mint egy kezdő férfi dolgozóé. Pickering azonban visszautasította: „Közölte velem, hogy a szokásos női fizetésekhez képest kimagasló összeget kapok...És ez egy felvilágosult kornak számít!” – olvasható naplójában.
Élete utolsó szakaszára a csillagászat megkerülhetetlen szakértőjévé vált. Több ország legnevesebb csillagászati társasága választotta tagjává – köztük a brit Királyi Csillagászati Társaság, amelynek előtte sosem volt amerikai nő a tagja. Szenvedélyesen hitt abban, hogy a kitartó munka meghozza gyümölcsét – az ő esetében ez igaz is volt. Naplójában így fogalmazott:
„Aki becsületesen, lelkiismeretesen és kitartóan dolgozik, annak elismerés és siker koronázza erőfeszítéseit.”
Egyre súlyosabbá váló tüdőbetegsége ellenére élete végéig dolgozott: 1910-ben még elutazott Kaliforniába, egy konferenciára, ám nem sokkal később kórházba kellett szállítani. Tragikusan fiatalon, 54 évesen halt meg tüdőgyulladásban.
Olvasd el, melyek azok a ritka égi jelenségek, amelyeket csak azok láthatnak, akik szerencsés időben születtek.
