Ez a szósz nem más, mint a garum, a birodalom egyik legkedveltebb és legfontosabb öntete, ami nemcsak a rómaiak tányérjára került, de a történelemben is mély nyomot hagyott.
De vajon mi is az a garum?
Az ókori Róma gasztronómiája egyik legizgalmasabb fejezetének számít a garum titokzatos története, ugyanis ez a különleges szósz valójában erjesztett halakból készült. Furcsának tűnik? A mai ízlésünk számára talán kissé szokatlan lehet, hogy egy halszósz legyen minden étel alapvető kiegészítője, ám a rómaiak rajongtak érte. A garum ízvilága az umami, vagyis az az íz, amelyen a modern kulináris kísérletek során oly sokan keresnek, ugyanis teltséget és komplexitást ad az ételeknek. Ha megkérdeznénk egy séfet, hogy napjainkban mi az umami titka, valószínűleg valamilyen egzotikus hozzávalót említene, például különböző sajtféléket vagy a szójaszószt.
Az ókori rómaiak számára a garum volt az, ami az ételeket ennyire ízletessé és ellenállhatatlanná tette.
A mindennapok szósza
A garum olyannyira sokoldalú ízvilágot kölcsönzött az ételeknek, hogy a rómaiak gyakorlatilag mindenhez használták. Ezt a sós szószt ráöntötték a főtt húsokra, zöldségekre, de előfordult, hogy desszertekhez is hozzáadták, hogy kiemeljék az ételek természetes ízeit.
A garummal való ízesítés nemcsak praktikus, de gazdaságos is volt, hiszen gyakran használták fűszerek és só helyett.
A rómaiak házából biztosan nem hiányozhatott, ugyanis nemcsak a főzéshez használták, hanem afrodiziákumként, sőt, gyógyhatású szerként is számon tartották. Úgy gondolták, hogy a garum elősegíti az emésztést, javítja az egészséget és tisztítja a testet. Éppen ezért a hétköznapi emberek asztalára is eljutott, de természetesen a legjobb minőségű garumot csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak.
Így készült a rómaiak ma is híres szósza
A garum elkészítése igazi művészetnek számított, és a receptjeit különböző családok, régiók őrizték teljes titokként. Bár az alapanyagok egyszerűek voltak (hal, só és fűszerek), az erjedési folyamatra különösen nagy hangsúlyt fordítottak. A halakat rétegesen besózták, majd nagy agyagedénybe helyezték, hogy a természetes folyamat beinduljon. A meleg éghajlatnak köszönhetően a halak gyorsan bomlani kezdtek, és ahogy az enzimek lebontották a húst, egy sötétbarna, sós, ízletes szósz keletkezett. A különböző fajtájú garumokat attól függően készítették el, hogy milyen halakat használtak fel. Voltak a könnyebben elérhető, olcsóbb változatok, de a legfinomabb garumokat titkos receptek alapján készítették, és luxuscikként tartották számon.
Egyes források szerint egy apró ibériai városban Baelo Cladia-ban gyártották a legjobb garumot, ahol az évszázadok során igazi garumipar fejlődött ki.
A garum mint társadalmi jelenség
Az ókori Rómában a garum nemcsak egy egyszerű szósz volt, hanem egyfajta szimbólummá vált. Gyakran a társadalmi státuszt is meghatározta az, hogy ki milyen garumot használt az étkezések során. Mivel a legjobb garum drága volt, éppen ezért a gazdagság egyik jelképe lett. Meghatározó szerepet játszott a római ünnepek, lakomák vagy banketten során.
Hangsúlyos volt az is, hogy mivel tálalták ezeket, és hogyan szolgálták fel.
Nem csak Róma eledele volt
A garum nemcsak Rómában volt népszerű, hanem az egész birodalomban elterjedt. A római hódítások előrehaladtával pedig ez a szósz egyre távolabbi helyekre is eljutott, például Hispániába, Gallia déli részére, Észak-Afrikába és Kis-Ázsiába. A régészek számos olyan települést találtak, ahol a garum előállításával és kereskedésével foglalkoztak. Ezek az építmények hatalmas méretűek voltak, ezáltal jelentős gazdasági hatásuk is volt a környéken.
Amellett, hogy gazdaságilag jelentős eredménye volt, hátránya, hogy a halak erjedésének szaga rendkívül erős volt, így a halgazdaságok környékén sokszor elviselhetetlen szag terjengett. Mindez természetesen nem akadályozta meg az ókori rómaiakat abban, hogy továbbra is foglalkozzanak a garummal.
Bár a Római Birodalom bukásával a garum is fokozatosan eltűnt az ételek mellől, nyomai mind a mai napig fellelhetők. Az ókori recept modern változatát még mindig elkészítik, többnyire Olaszország déli részén, ahol néhány hagyományőrző család megpróbálja feléleszteni ezt az elfeledett ízt.
Egy biztos: a rómaiak tudtak valamit az ízek harmóniájáról. Az umami titka már az ókorban is létezett, és az a garum szósz volt. Enélkül a rómaiak el sem tudták képzelni az étkezéseiket.
Ha kíváncsi vagy arra, hogy mit mondanak a külföldiek a magyarok zsíros kenyerére, olvasd el az erről szóló cikkünket!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
