A fűszerek – különösen a bors – nem csupán az ételek ízesítői voltak, hanem a hatalom, a gazdagság és a státuszszimbólumai is. A középkor és a korai újkor története szó szerint átitatódott a bors illatával. Ám vajon hogyan lett ebből az apró bogyóból aranyat érő kincs, amelyért országok háborúztak? És mi vezetett oda, hogy ma már bárhol megvásárolhatjuk?
A fűszerkereskedelem felemelkedése
A távol keleti országok titokzatos világából származik a bors – akárcsak a szegfűszeg, a fahéj vagy a szerecsendió. A bors őshazájának számít India, különösen Malabár partjai (a mai Kerala állam). Ezt a fűszert már az ókorban is értékelték: több egyiptomi fáraó sírjában is találtak borsszemeket, amelyeket a túlvilágra szánt kincsek közé temettek. Az ókori Római Birodalomban a bors rendkívül népszerű volt. Egyes források szerint még Róma ostromakor is borsot kértek váltságdíjként.
Ám az igazi fénykor a középkorban érkezett el: Európa lakói rajongtak a fűszerekért, hiszen nemcsak az ételek ízesítésére szolgáltak, hanem a hús tartósítására is. Sőt, mivel az illatok és az ízek erősen összefonódtak a státusszal, a fűszerek birtoklása lassan a gazdagság egyik legfontosabb mércéjévé vált. Egy kiló bors ára vetekedett az aranyéval. A fűszerek iránti kereslet felpörgetése pedig beindította a fűszerkereskedelmet, amely a középkori gazdaság egyik legfontosabb pillérévé vált.
Évszázadokkal ezelőtt háborúk indultak miatta
A borskereskedelem uralása pedig nem csupán kereskedelmi előnyöket jelentett, hanem stratégiai és politikai hatalmat is: az arab és bizánci kereskedők között zajlott az első nagy küzdelem. Az arab közvetítők évszázadokon keresztül monopóliumot tartottak fenn az Indiából származó fűszerek európai eladásában. És a probléma itt kezdődött: a bors drágasága éppen abból fakadt, hogy az arab kereskedők szándékosan magas áron adták tovább a termékeket az európaiaknak.
A helyzet azonban megváltozott a 15. században: a felfedezések korában Spanyolország és Portugália hatalmas hajóflottákat indított, hogy közvetlen úton érjék el India fűszertermelő vidékeit – ezzel kikerülve az arab közvetítőket.
Ebben pedig Vasco da Gama 1498-as útja segített: India elérése után a portugálok gyorsan monopóliumot akartak kialakítani a borskereskedelem felett – ám ez konfliktust okozott más európai hatalmakkal.
A hollandok a 16. század végén és a 17. század elején célzottan támadták a spanyol és portugál kereskedelmi hajókat, hogy megtörjék az ázsiai fűszerek – köztük a bors, a szegfűszeg és a szerecsendió – fölötti monolópiumot. 1597 és 1609 között a hollandok 30 spanyol és portugál hajót foglaltak el Ázsiában, amelyek többsége értékes fűszerekkel megrakott kereskedelmi hajó volt. A portugál vízi járművek, amelyek évente mindössze 5-10 alkalommal indultak Ázsiába, súlyos veszteségeket szenvedtek a hollandok támadásai miatt. Ez a stratégiai hadviselés kifejezetten az ázsiai fűszerkereskedelem ellen irányult, ugyanakkor jelentős gazdasági károkat okozott a portugál és spanyol birodalomnak az afrikai, a brazíliai és a karibi kereskedelmi útvonalakon is.
A 17. században újabb fejezetet nyitottak a borsháborúban: Anglia és Hollandia a Kelet-Indiákon (a mai Indonézia területén) csaptak össze a fűszerek – többek között a bors – ellenőrzéséért. A Holland Kelet-indiai Társaság (VOC) és az Angol Kelet-indiai Társaság (EIC) véres harcokat vívtak a fűszerszigetekért, különösen a Molukkákért (Maluku-szigetek). Ebben a háborúban falvakat pusztítottak el, helyi lakosokat mészároltak le, és kegyetlen módszerekkel biztosították a fűszerek egyeduralmát. Végül a hollandok kezébe került a bors, akik hatalmas vagyonra tettek szert a fűszerkereskedelemből.
Kicsi a bors, de erős
A borsról – akárcsak más fűszerekről – azt gondolták, hogy nemcsak ízletes ételek titkos hozzávalója, hanem még gyógyító ereje is van.
A borsot gyógyászati célokra is alkalmazták: emésztési problémák enyhítésére, megfázás kezelésére, sőt afrodiziákumnak is tartották.
Ezek az egzotikus fűszerek a misztikus, ismeretlen Keletet idézték, így a nemesek és a gazdag kereskedők státuszszimbólumává váltak. A borsot olyannyira nagyra tartották, hogy sokszor még hozományként is elfogadták.
Nem beszélve arról, hogy a bors kiváló tartósítószer is volt, ráadásul a középkorban, amikor a hús hűtése szinte lehetetlen volt, állítólag e fűszert használták a romlott ételek ízének és szagának elfedésére is. Utóbbi valószínűleg inkább mítosz, semmint valóság, hiszen a fűszerek ára miatt csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak ezt a luxust.
Amikor lezuhant a bors ára
Az ipari forradalom és a globalizáció előretörésével a bors és más fűszerek miatti láz lassan csillapodott. A 18-19. századra a technológiai fejlődés és az új kereskedelmi útvonalak megnyitása lehetővé tette, hogy csökkenjenek a fűszerek árai.
Ez az ősi fűszer egyszerre baktérium- és vírusölő hatású – de vajon melyik az? Olvasd el a cikket ide kattintva.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
