Mi legyen a lekvárral?

Zanza!

Nem vagyunk nagyon lekvárosok, viszont szerencsére sok helyről kapunk minden évben isteni házi lekvárt. Legtöbbször palacsintába töltjük a finom gyümölcsízt, bár az egyik kedvenc lekvárom, a szilva nem annyira kívánja a palacsintát. Inkább a nagyon friss fehér kenyeret, vagy egy kis sütit, mint például ezt itt.

Biztosan mindenki emlékszik gyerekkorából a Régi és új ízek című szakácskönyve, minden anyukának ott figyelt a polcon. Én magamnak is megtartottam belőle egy példányt, és néha nézegetem is. Eredetileg innen származik ez a süti recept is, de a könyvben leírt tészta nekem nem ízlett, ezért továbbfejlesztettem egy kicsit.


Ugyan két tésztát kell készíteni, de a süti hamar megvan, csinos és finom. Az első tésztához mérjünk ki 25 dkg lisztet, 10 dkg vajat, 1 tojást, egy zacskó sütőport és keverjük össze. Ha nem áll össze egy pici hideg vizet vagy tejet tegyünk hozzá. Reszeljük bele egy citrom héját, és mehet egy kevés a levéből is, majd öntsünk bele két csomag vaníliás cukrot. Figyelem, ez a tészta így nem lesz édes, aki kifejezetten az édes tésztát szereti a sütikhez, az tegyen hozzá még 5 dkg porcukrot. Nyújtsuk ki, és tömködjük a képen látható porcelán tortaformába, de tulajdonképpen bármilyen kisebb tepsi megteszi. Kenjük meg jól szilvalekvárral, aztán gyorsan készítsük el a második tésztát. 10 dkg liszt, 10 dkg vaj, és nagyjából 5-5 dkg porcukor és darált dió. Gyúrjuk össze (ebbe is mehet pici víz), majd formázzunk belőle hurkákat és fedjük le vele a lekvár tetejét. Nekem nem volt türelmem, de a hurkák megfelelő egymásrahelyezésével csinos kis sütit kapunk. 180 fokos sütőben nagyjából negyven percig süssük.

 

Blogmustra