Parádés képkupacot kaptunk egy kedves olvasónktól a nemrég megnyílt Köki Terminálról, úgyhogy magunk is elmentünk megnézni. Egy baromi nagy hodály lett mindenből, ami eddig a Kőbánya-Kispest metró-végállomás, vasútállomás, buszpályaudvar és bódésoros putri volt (ha kíváncsiak arra, hogy ezt a környékbeliek hogyan élték meg, olvassák a Köki blogot). A hajléktalanok eltűntek a környékről: körbesétáltuk a Köki Terminált, nyomukat sem leltük, viszont majnem elütött egy markológép.
Terek, terek, terek
A Köki Terminál (gondolom azért nem center, mert messze van a centrumtól, és azért nem pláza, mert itt végállomások vannak) óriási, és eléggé üres. Persze, vannak boltok, de első ránézésre minden negyedik helyiség egyelőre kiadatlan, sok üzletben pedig már láthatóan kipakolták az árut, de a rácsot még nem húzták fel. A honlap tanúsága szerint egyébként 59 ezer négyzetméteren lehet itt pénzt költeni (ezen felül van a mászkálós tér).
Amellett, hogy a hely alapterülete nagy, a belmagasság sem elhanyagolható, a gigaterek fehéren, krémszínűen, szürkén tartják ridegen a sopizókat. Padok itt-ott akadnak, de valami elképesztő tömegre tervezhették ezt az épületet, amely viszont még nem foglalta el. (És ha lesz is, mondjuk néhány hét múlva, a karácsonyi lázban, akkor sem egyszerű itt találkozni: a galériában is látható alaprajzú épület annyira tagolt, hogy nagyon kell tudni, mit vagy kit keres az ember. Még az étkezdéket is falak választják el egymástól, úgyhogy nehéz átlátni a teret.)
Egyelőre mindenhol üres terek, az üzletekben ásítozó eladók. Két labirintusszerű szint végigjárása után a vásárló elfárad a semmiben, és azon tűnődik, mikor kezdenek majd az alkalmazottak fejest ugrálni a második emeletről. Kérdés persze, hogy mivel lehetne feldobni a steril semmit: valószínűleg azért ennyire üres itt minden, mert néhány kitelepülős vendéglátó még nem települt ki eléggé, a takarítónőket szívató szökőkút mellett például kávézó, cukrászda, miegyéb fog nyílni. Egyszer majd.
A szökőkút egyébként éppen nem üzemel. Kérdésünkre az egyik takarítónő elárulta, csak néhány napig működött, aztán leállították. "Nem tudom, mikor, de nekünk azt mondták, hogy meg fogják javítani" - jegyezte meg hamiskás mosollyal, és tényleg, mennyivel szebb, ha így mondják.
Azért jó is van: a szelektív hulladékgyűjtők például nagyon szimpatikusak, és örömteli, hogy élő növényeket is látni Az árak átlagos plázaárak, a boltkínálat nagyjából szintén egyező, bár van például Müller drogéria, ami egy hatalmas területen nyújtózik el. Az átlagos köki-bolt viszont jóval kisebb, valószínűleg csökkentett árukészlettel dolgoznak a többi helyhez képest. Megkérdeztünk néhány vásárlót, véleményeik vegyesek voltak: tetszett nekik, ami van, de hiányolták egyik-másik divatáruboltot, és egy mozit.
Ja, a vonat
Van, ami elmúlt, van, ami megmaradt: a metróperon például ugyanott áll, csak jobban néz ki, és tartozik hozzá egy működő lift, talán egyszer a másik is jó lesz. Az áttelepített buszmegállók elhelyezkedéséről lépten-nyomon táblák tájékoztatnak, igaz, így is sokat kell mászkálni, amíg eljutunk a vágyott megállókba. Remélhetőleg, ha egyszer végre teljesen elkészül a gyalogosok közlekedőrendszere, a vakoknak és gyengénlátóknak kialakított sávokról elviszik a rálógó vasbeton-és egyéb kerítéselemeket, mert ennél csúnyább szívatást nehezen tudunk elképzelni.
A metrókijárat mellől eltűntek a gagyiboltok, az üzlethelységek még épülnek. Vége annak a kajáldának is, ahol annak idején óriási pizzaszeleteket toltam be a pénteki fröccsözések előtt, de talán újult formában visszatér. A vasútállomás viszont minden retróimádót megnyugtathat: még mindig a rohadó vasfödémek alatt, koszos padokat és szemetet kerülgetve lehet várakozni a peronon.
