Hogyan kerültél ilyen közel a technika világához?
A tudomány és a technológia gyerekkorom óta kísér. Mindig foglalkoztattak a telefonok, a számítógépek, a laptopok, a tabletek, az okosórák, érdekeltek a különböző technológiai események, és azt lehet mondani, hogy már korán érdekelt az írás is, gyerekkoromban például saját blogot is vezettem.
Milyen témában?
Bármilyen meglepő, videójátékos. Teljesen önszántamból írtam, egyfelől, mert érdekeltek a videójátékok, másrészt pedig úgy éreztem, hogy a tudásom egyszerűen meg kell osztanom az olvasókkal azért, hogy ők is tudják, amit én tudok. Aztán lehet, hogy ők is mindennel tisztában voltak, de én ezt mindenképpen ki akartam írni magamból.
Mikor döntötted el, hogy újságíró leszel?
Sokáig nem voltam abban biztos, hogy írással szeretnék foglalkozni, de érettségi idején eldöntöttem, hogy kommunikáció-médiatudomány szakra megyek tovább; ekkor tudatosult bennem, hogy
Gábor Zoliból újságíró lesz.
Akkor még nem tudtam, hogy hol és mit fogok írni, de ez nagyon hamar eldőlt – 2019-ben, amikor felkerültem Budapestre, az egyetemre, egy napilap szerkesztőségében kezdtem gyakornokként dolgozni. Onnan közel két év után, 2021 nyarán kerültem az Indexhez.
Névjegy
Gábor Zoltán 2022-ben végzett a Budapesti Metropolitan Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán. Újságírói pályafutását nem sokkal az érettségi után kezdte, 2019-ben. Az Index Tech rovatának munkatársát kiemelkedő munkája elismeréseként Junior Prima díjjal jutalmazták ismeretterjesztés és média kategóriában. A fiatal újságíró nevéhez köthető az F1 angliai technológiai és médiaközpontjából írt riportja; nyolcrészes, az Index Ma is tanultam valamit rovatában futó tudományos cikksorozata a Naprendszer bolygóiról, valamint exkluzív interjúja Mark Chabannal, a Microsoft közép- és dél-európai, közel-keleti és afrikai vezetőjével. De nincs olyan telefon, okosóra vagy tablet sem, amiről ne lenne átfogó szakmai véleménye.
A munkád mely részét szereted a legjobban?
Az egészet. Nagyon hálás vagyok azért, amit csinálhatok. Tudom, hogy sokan vannak, akik nem végezhetik azt, amit igazán szeretnek. így ebből szempontból rendkívül szerencsésnek érzem magam. Imádom azt, hogy tudósíthatok azokról a technológiai rendezvényekről, amelyeken újdonságokat jelentenek be, imádom azt, hogy együttműködhetek a márkákkal, és imádom azt is, hogy kipróbálhatom, tesztelhetem a legújabb telefonokat, majd azokról le is írhatom a véleményem. Az is nagy örömmel tölt el, hogy mindez érdekli is az embereket, jó látni, hogy olvassák a cikkeimet, ez talán az egyik legjobb visszacsatolás.
Főleg, miután sokan hajlamosak a nívós újságírást a közéleti témákhoz kötni.
Szerintem a szakma bármely területén lehet kiemelkedőt alkotni, legyen szó a művészetekről, a kultúráról vagy éppen a technológiáról – csak remélni tudom, hogy ezzel a díjjal tovább színesítem ezt a palettát.
Mi volt a legemlékezetesebb pillanatod az eddigi munkád során?
Egyetlen wow-élményt nem tudok kiemelni, mert havonta érzek ilyeneket, például akkor, amikor elérek valamit, vagy eljuthatok valahova. Ettől függetlenül az, hogy idén Junior Prima díjas újságíró lettem, egyértelműen karrierem eddigi legnagyobb elismerése.
Hogyan kapcsolódsz ki a mozgalmas hétköznapok után?
A munkámat nem lehet kilenc és öt óra közé beszorítani. Miután sok tesztet írok, mindig van nálam valamilyen tesztkészülék – órák, laptopok, tabletek, fülhallgatók vagy bármilyen más technológia kütyü –, amiket tesztelni, használni kell.
Nagyjából minden napom azzal telik, hogy nyomkodom, összehasonlítgatom ezeket.
Így van ez a hétköznapokban és a munkán túlmutató időszakokban is. Emellett, ha időm engedi, akkor átadom magam a videójátékok iránt érzett szenvedélyemnek, de próbálok minél többet olvasni is, kedvenc íróm Margaret Atwood. Ami pedig folyamatosan jelen van az életemben, az a zene, illetve a koncertekre járás: idén szerencsére több bakancslistás előadómat is láthattam élőben.
Mik a jövőbeni terveid? Egyáltalán gondolkodtál már azon, hogy tíz év múlva hol fogsz tartani?
Ez nagyon-nagyon távolinak tűnik, még úgy is, hogy egy folyamatosan tervező embernek tartom magam, aki mindig szereti tudni, merre halad. Szeretem látni azt, mi vár, várhat rám, de 23 évesen tízéves távlatban gondolkodni nagyon ijesztő. Abban biztos vagyok, hogy semmiképp sem szeretném abbahagyni azt, amit most csinálok: továbbiakban is újságírással, a technológiával és a tudománnyal szeretnék foglalkozni. Azt viszont, hogy milyen formában, majd az élet úgy alakítja, ahogyan annak lennie kell.
Ha lehetne egy kívánságod, mi lenne az?
Egy kívánság – nem is tudom… Az, hogy továbbra is legyek egészséges és sikeres. Semmi mást nem kívánok ezen kívül.
Ha szeretnél megismerni egy másik fiatal tehetséget is, olvasd el a Holló Bettina újságíróval készült interjúnkat, akinek az elmúlt hetekben jelent meg az első könyve.
