Sokszor úgy beszélünk a memóriáról, mintha az is egy kézzelfogható testrészünk lenne. Valójában azonban az emlékezés egy összetett, az agy számos területére kiterjedő folyamat, aminek működésével azért sem árt jobban megismerkedni, mert emlékeink tesznek minket azzá, akik vagyunk. Az utóbbi évtizedekben az emlékezetkutatás a kognitív tudományok vezető ágává vált, így egyre több hasznos információt tárnak fel a tudósok a memóriáról, amikből össze is gyűjtöttünk néhány érdekességet. Kiderült például, hogy miért nem vagyunk megbízható szemtanúi egy-egy bűncselekménynek, de azt gondolta volna, hogy a legtöbben meg nem történt eseményekre is emlékezünk?
1. A mély férfihangtól jobban emlékeznek a nők
Az Aberdeeni Egyetem és a McMaster egyetem kutatói azt találták, hogy a nők memóriája érzékeny a mély férfihangra, amiről jól tudjuk, hogy fontos a párválasztásban, hiszen nem csak a genetikai minőséget jelzi, de a nem kívánatos lehetséges viselkedési mintákat is előre jelezheti. Kísérleteik során a tudósok megfigyelték, hogy a nők tárgymemóriáját jelentős mértékben fokozza, ha a kódolás során az adott tárgy nevét egy mély, bariton hangú férfi mondja ki. Azonban minél magasabb, nőiesebb volt a férfihang, annál gyengébben teljesítettek az alanyok az információk felidézése során. Mindemellett a női hangok és a nők, illetve a férfiak emlékezőképessége között nem találtak összefüggést.
2. De az eltekintés is segít
Legalábbis egy-egy szemtől szembeni párbeszéd során, amikor a beszélgetőpartner kérdez valamit és fel vagy balra tekintünk, sokkal hatékonyabban működik a memóriánk. Valószínűleg önt is kisegítette már a szemkontaktus megszakítása egy csomó helyzetben, amire a szakértők szerint az lehet a magyarázat, hogy az emberi tekintet és az arckifejezések túlságosan magukkal ragadnak és megzavarnak a koncentrációban.
3. A balkezeseknek jobb a memóriájuk
Nemrég írtunk a balkezességgel járó pozitívumokról és hátrányokról, ahol megemlítettük azt is, hogy a balkezesek mennyivel jobb arcfelismerők, mint jobbkezes társaik. Egy 2001-ben végzett vizsgálat szerint azonban a kétkezeseknek és utódaiknak általánosságban véve jobb a memóriája, amit a nagyobb kérgestesttel (Corpus callosum), vagyis a jobb és bal agyfélteke közötti fokozott interakcióval magyaráznak a szakértők. Stephen Christman, a Toledói Egyetem pszichológia professzora – aki maga is kétkezes – mindemellett azt találta, hogy a kétkezesek sokkal korábbi gyerekkori emlékeket is fel tudnak idézni, mint mások.
4. A legtöbben meg nem történt eseményekre is emlékeznek
Múltunk csak a saját emlékezetünkben létezik, ezért fontos tudnunk, hogy emlékeink megbízhatóak és hitelesek-e. Egy, a Memory című szaklapban megjelent friss tanulmány szerint azonban az emberek mintegy fele olyan emlékeket is hajlamos felidézni, amelyek soha meg sem történtek. Bizonyos szuggesztív technikákkal – amikor hamis emlékeket ültetnek a tudatunkba – ugyanis könnyen megvezethetnek minket. A kutatóknak 423 résztvevőt sikerült „átejteniük” úgy, hogy közeli családtagok által elmesélt gyerekkori élményeiket adták tovább nekik, a történetek közül azonban egy valótlan, meg nem történt esemény is volt. Ezután arra kérték az alanyokat, hogy éljék meg újra a leírt élményeket, miközben hét kritérium alapján osztályozták a felidézés folyamatát: a szuggesztió elfogadása, együttműködés a szuggesztióval, képzelet, koherencia, érzelmek, kijelentések, valamint a szuggesztió nem visszautasítása. A résztvevők 30,4 százalékáról derült ki, hogy hamis emlékeket is képesek „felidézni”, míg 23 százalékuk ugyan nem emlékezett, de elhitte a róla elmesélt történetet.
De nem ez az első ilyen eredmény a hamis emlékekkel kapcsolatban. Elizabeth Loftus pszichológus és munkatársai egyik kísérletük során azt állították az alanyoknak, hogy gyerekként Disneylandben találkoztak Bugs Bunnyval. Ez azért lehetetlen, mert Bugs Bunny nem egy Disney-karakter, a résztvevők ötöde azonban teljes mértékben elhitte, hogy az emlék a sajátja.
Ennek a felismerésnek komoly politikai és szociális következményei is vannak, hiszen megkérdőjelezhető például a bírósági tárgyalásokon a szemtanúk álláspontja egy-egy bűncselekmény felidézése kapcsán, ráadásul még nagyobb hatalmat adhat azoknak a médiumoknak, amik igyekeznek megváltoztatni az emberek felfogását a világról. Arról nem is beszélve, hogy talán nem is ismerjük magunkat olyan jól, mint ahogy azt eddig hittük.
5. Félelmetes emlékeink az utódokra szállnak
Érdekes egérkísérletek során azt találták, hogy a szülők traumatikus élményei a géneken keresztül továbbadhatók az utódoknak. Az egereket arra kondicionálták, hogy egy adott illat félelmet váltson ki belőlük. Miután a kísérleti alanyoknak kölykeik lettek, náluk – sőt azok utódainál - is megfigyelték ugyanazt a reakciót, amit a szülők éltek át, akárhányszor megérezték a cseresznyevirág illatát - írja a PsyBlog. Ha pedig a beidegződött viselkedések ezen az úton öröklődnek, az azt jelenti, hogy létezik egy új magyarázat az élőlények evolúciós adaptációjára. A kutatók szerint ez az átöröklés az egerek spermáján keresztül történik, bár a kísérleti állatok DNS-szekvenciája változatlan maradt, mégis létezhet egy folyamat, ami befolyásolja a génexpressziót (DNS-metiláció).
Mindez azonban egyelőre csak feltételezés, amiben sok szakértő kételkedik, de ha mégis így van és az emberre is igaz, akkor az eredmények megmagyarázhatnak olyan jelenségeket, hogy miért befolyásolja egy szülő alkoholizmusa, valamilyen fóbiája vagy szorongásos zavara a későbbi generációkat. Marcus Pembrey génkutató szerint itt az ideje, hogy az egészségügyi kutatók komolyabban vegyék az emberi transzgenerációs hatásokat. „Az a gyanúm, hogy a multigenerációs megközelítés nélkül nem fogjuk megérteni a neuropszichiátriai rendellenességek, vagy az elhízás, a diabétesz és a metabolikus problémák terjedésének okát” – magyarázza a szakember.
6. Létezik egy harmadik típusú memória is
- "A két fő memóriatípust, a hosszú távú és a rövid távú emlékezetet már jól ismerjük. Egy nemrég végzett kutatás során azonban felfedezték az úgynevezett "elsődleges hosszú távú emlékezetet" is, ami a másik két folyamattól abban különbözik, hogy az emlékek sehol sem raktározódnak el az agyban, mégis felidézhetők, amikor szükségünk van rájuk" - olvasható az IFLScience.com oldalán.
A kutatók fMRI-vizsgálatokkal monitorozták az alanyok agyi aktivitását, mialatt azok egy sor szót, arcot és alakzatot figyeltek. Egy gépi tanuló algoritmus segítségével a tudósok azonosítani tudtak különböző aktivitásmintákat, amiket az egyes stimulusokkal kötöttek össze. Ezután párosával mutattak fel különböző tárgyakat az alanyoknak, aminek hatására az agyukban egyszerre két különböző aktivitásminta jelent meg. Amikor azt az utasítást kapták, hogy csak az egyik tárgyra fókuszáljanak és hagyják figyelmen kívül a másikat, az egyik minta eltűnt, ami arra utal, hogy kitörlődött a munkamemóriájukból. Ennek ellenére később mégis képesek voltak felidézni az elfelejtett tárgyat, amikor megkérdezték tőlük, mit láttak. Ez pedig arra utal, hogy valahol megvolt a kép az emlékükben akkor is, ha semmilyen neuron nem raktározta azt el. „Eddig azt hittük, hogy a neuronok folyamatos aktivitása nélkül az emlékek nem tárolhatók el az agyban. Most azonban ennek ellenkezőjére derült fény, ugyanis az idegsejtek aktivitása nélkül is szinte tökéletesen felidézhetők az emlékek” – magyarázza Bradley Postle, a tanulmány egyik szerzője.
A kutatók azt is megfigyelték, hogy az elhalványult emlékekhez köthető agyterületek mágneses stimulálásával előidézhetők azok az aktivitásminták, amik akkor jelentek meg, amikor az alanyok először fókuszálták figyelmüket az adott tárgyakra. Ennek köszönhetően emlékeztek az adott stimulusokra, még ha nem is kérték őket erre. A kutatók ugyan nem tudnak pontos magyarázattal szolgálni arra, hogy mi is történik, arra gyanakodnak, hogy bizonyos emlékek „aktívan csendes üzemmódban”, a neuronok közötti szinapszisokban raktározódnak el - függetlenül az idegsejtek aktivitásától.
