A pasimnak lány a legjobb barátja. Aggódjak?

Gyakran megesik, hogy két jó barátnő eltávolodik egymástól, amikor az egyikük bepasizik. Ahogyan egyáltalán nem ritka az sem, hogy azért mennek tönkre barátságok, mert a lányok közötti, mindenek felett álló véd- és dacszövetséget megtöri egy férfi, aki rengeteg időt igényel, ráadásul alkalmanként nem is igazán bírja a csaja haverjait. Olyat is sokszor hallani, hogy ivócimborák, vagy épp edzőtársakból, kollégákból lett jó barátok – pasik – lenézik a havert, aki kinövi a kanbulis időszakot, és rosszallóan beszélnek a lányról, aki otthon tartja a papuccsá lett férfit. Ennek megfelelően nem nehéz elképzelni, milyen fájdalmas és drámai helyzet alakulhat ki fiú-lány barátságokban, amikor egyszer csak bekerül a képbe egy nagy szerelem bármelyik oldalon. 

Általánosságban elmondható, hogy ilyenkor mindenkinek elvárásai vannak: a barát és a szerelem egyaránt úgy érzi, hogy több figyelem és érzékenység járna neki – és valahol mindenkinek igaza van. Hiszen „a szerelem mindennél fontosabb", de azért „a barátok azok, akik mindig ott lesznek neked". Bár a probléma biztosan nem ritka, az egyéni megoldások száma végtelen. Extrém esetekben lőfordul, hogy a barát kiüti a riválissá kikiáltott szerelmet, van, hogy a másik fél nyer, és a barát szépen lassan lemorzsolódik, és persze olyan is, hogy az egész sértett csapat lenyugszik, mindenki félrerakja az egóját, és leülnek alaposan átbeszélni, ki mitől tart. Így mindenki megkönnyebbülve engedi el a félelmeit.

Személyes környezetemben az utóbbi években két, egymástól nagyon eltérő történetnek voltam tanúja. Nagyon fontos elmondanom, hogy a történeteket vélhetően minden résztvevő teljesen másként mesélné el, hiszen mindannyian másként értelmezzük a világot, és mindannyiunknak megvan a magunk igaza – amelyben rendszerint olyan bizonyosak vagyunk, hogy senki más realitása nem fér bele, legyen szó politikáról, táplálkozásról vagy vallásról.

Legjobb barátnő vs. új barátnő 

Persze, azért nem általánosíthatunk: vannak, akik tudatosan segítséget keresnek egy ilyen drámai helyzet megoldására. Így tett egy kedves fiúbarátom is, miután beleszeretett egy lányba, az pedig belé, és mindenki hepi volt. Kivéve a srác legjobb barátnője, aki egy számára megoldhatatlan helyzetben találta magát. Az „új csaj" féltékeny volt rá, legalábbis szerinte. Az „új csaj" szerint viszont az volt a hiba, hogy a legjobb barátnő nem tisztelte kellőképpen a frissen kialakult helyzetet, és vele szemben érzéketlenül viselkedett. Mert – például – milyen barátok azok, akiknek állandóan ölelkezniük kell, meg akik szexuális dolgokon poénkodnak.

A helyzetet megoldandó két tűz között rekedt fiúbarátom egy általa nagyra tartott szellemgyógyász tanácsát kérte, aki azt javasolta: a legjobb barátok tartsák tiszteletben a szerelmes lány kérését, és kevesebb fizikai kontaktussal közeledjenek egymás felé. Ezen felül házi feladatot is adott a csajoknak: minőségi időt kellett együtt eltölteniük, a srác nélkül, kettesben, hogy jobban megismerjék egymást. Őszintén bevallom és nem is titkoltam soha a barátaim elől, hogy engem alaposan meglepett a megoldás, pedig tény és való, a kapcsolatot megmentette. Közös lakás, gyereknevelés, és remélhetőleg boldogan élnek, míg meg nem halnak. Ugyanakkor a legjobb barátnő igazán csak akkor tette helyre magában a dolgokat, amikor maga is szerelembe esett, és onnantól ő is több időt szeretett volna a párjával tölteni, mint a barátjával. Visszatekintve azt feltételezem, a szellemgyógyász tanácsa – a lányok szocializálása – azt hivatott eredményezni, hogy megismerve egymást megszeretik és megértik egymást annyira, hogy a bizalmatlanságot felváltja a természetes dinamika. És ki tudja, talán ez szépen, lassan magától is megtörténik az évek során. Így legyen. 

Szembesítés fél egészség

A másik helyzetben – amit egy kedves barátnőm élt át – adott volt egy szexi, okos és érzékeny új pasi, aki viszont szuper-közeli barátságot ápolt egy másik, egyébként tök jófej lánnyal. Intimitás nélkül ugyan, de együtt tanultak, dolgoztak, mulattak – és mindkettőnek megvolt a maga élete. Ezt az én barátném eleinte nehezen viselte, és miután érezte, hogy a féltékenységbe kezd szépen és csendben belekattanni, a pasijának viszont nem akarja megszabni, kivel barátkozzon és kivel ne, egyetlen kiutat látott: leültette a fiúját és a havercsajt, majd kitálalt. Nem kérte, hogy változtassanak. Azt sem, hogy legyenek érzékenyebbek vele szemben. Egyetlen ok miatt tette: őszintén ki akarta beszélni magából a féltékenységet, és hitt benne, hogy ha ezt megteszi, a kétkedése elröppen. Csodák csodája, így lett – bár mindez annak is köszönhető, hogy a srác és a másik lány ettől fogva kérés nélkül is valamivel érzékenyebben kezelték a helyzetet, ugyanakkor nem is távolodtak el egymástól. A barátság és az új kapcsolat azóta négy esztendőt élt túl – és ma már az egész kezdeti dráma csak egy vicces sztori számukra.

Minden belülről jön – a féltékenyég is

Saját bőrömön akkor tapasztaltam meg hasonlót, amikor a férjem ismét jó barátságba került az expasijával, ám nem viselt meg a dolog, mi több, én szorgalmaztam, hogy hívjuk meg vacsorára, ajánljuk fel, hogy vigyázunk a kutyájára, amikor nyaralni megy, és így tovább, hiszen felesleges az életben elvarratlan szálakat hagyni és dacosan haragot vagy sérelmeket tartogatni. Minek? Nem vezet sehová. A Kabbala Központban azt tanuljuk, hogy a dolgok csupán elvétve azok, aminek látszanak. Tanárom, Yehuda Berg így ír a féltékenységről: „Értsd meg, hogy amit más viselkedéséből látsz, az nem a teljes képe annak, ami igazából lejátszódik az életükben. Légy nyitott a teljes kép befogadására, keresd az igazságot, és ne annak higgy, amit látsz. Ez majd segít hátrahagyni a mások iránt érzett féltékenységedet, és a frusztrációt is." Ha mégis elragadott a képzelet-masina, és kételkedni kezdtem a szerelmemben, igyekeztem emlékeztetni magam: én vagyok az ura annak, ami a fejemben történik.

„A féltékenység egyenes út a szakításhoz" 

Tóth-Horváth Gábor szerint az önbizalomhiány nagyon rossz tanácsadó egy párkapcsolatban. „Az a bizonyos három fontos érték –érzelem, szellemiség, szex –nem bomolhat fel attól, hogy a párkapcsolatban bármelyik fél más emberi lényekkel is érzelmi és szellemi kapcsolatban áll. A féltékenység indokolatlan viselkedési minta, hiszen ha hozzám jön haza, velem akar élni, engem választott társául, akkor mitől kellene tartanom? Leginkább attól, hogy féltékenységemben nem látok tisztán, és tönkreteszem mások boldogságát, a sajátommal egyetemben." A szakember szerint a legcélszerűbb megismerni aktuális párunk barátait, elfogadni őket, és –habár a barátkozást nem lehet erőltetni –megérteni: „ők is részei a szerelmem életének, múltjának, jövőjének, éppúgy, mint a családja, a keze, vagy az illata."