Az Egyesült Nemzetek Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete szerint a rovarok létfontosságúak a világ növekvő népessége táplálkozási szükségleteinek kielégítéséhez, de alig szerepelnek számos gazdag nemzet étrendjében. Pedig a szöcske egészséges alternatívája a húsnak: a sült szöcske 60 százaléka protein, és csak 6 százaléka zsír.
A szöcskék, sáskák rajongói úgy vélekednek, az állat fogyasztása semmivel sem különbözik a garnélarák fogyasztásától: végtére is, ugyanúgy, mint a rovarok, azok is ízeltlábúak.
Az ízeltlábúakból az első falat szürreálisnak tűnik, aztán rájön az ember, hogy semmi extra nincs a dologban, csak maga a tudat izgalmas, hogy valami olyasmit eszünk, amitől a legtöbb nyugati ember ódzkodik. A sáska íze leginkább a sült csirkeszárnyra hasonlít.
Én Pekingben szerettem bele az ízeltlábúakba. Az efféle kaja a közhiedelemmel ellentétben kevéssé megszokott csemege Kínában. Nem lehet minden utcasarkon kapni, sőt Pekingben csak egy helyen találtunk, az Ízek utcájában, ahol viszont macskán és kutyán kívül tényleg minden kapható, kezdve a sáskákon át a skorpiókon keresztül (amiket meg is kóstoltunk) a madárpókig, gyíkokig, kígyókig.
Hogy a kínaiaknál is mennyire ritka ezek fogyasztása, mi sem jobb példa, mint hogy kezünkben a hurkapálcikára nyársalt állatokkal hatalmas feltűnést keltettünk az utcákon és a metrón. Nem is olcsó, az ára átszámolva kétezer forint/3 db – ennyi fér el a pálcikán. Érdekességnek haza is hoztam egyet, amire több indexes kolléga is lecsapott, akkor jutott először eszembe, hogy miért is ne csinálhatnék saját magam.
Ennének sáskát/szöcskét?
A sáska beszerzése nem nagy ördöngösség, szinte minden jól felszerelt állatkereskedésben lehet kapni (100 forint/db.), de vannak időszakok, amikor csak nyeszlettebbek vannak készleten. Étkezési célra a 7 centis példányok a legkiválóbbak. Az állatokat természetesen élve kapja az ember, úgyhogy mindenkinek saját magának kell végezni velük. Én a felforrt vízre esküszöm, de előtte érdemes egy napon keresztül a befőttesüvegben tárolni (élve) őket kaja nélkül, hogy a belük kiürüljön. Az elkészítése is pofonegyszerű:
Sült sáska hozzávalói:
- 5 db sáska
- 3 csipet fűszersó (ízlés szerint sültcsirke-fűszersó vagy amilyen van kéznél)
- olaj (nem muszáj, de ha beszerezhető, akkor szőlőmagolaj)
Vannak, akik az állat derekát eszik csak meg (tehát eltávolítják a szárnyait, lábait, fejét), de ez felesleges. Egyedül a szárnya nem fogyasztható, de azt megcsippentve meg lerágható a többi testrésze a kész csemegének, szóval hasznos meghagyni.
1. A sáskákat tehát forró vízbe teszem, egy percig forralom is. Villával kiszedem őket.
2. Kis mennyiségű pácot készítek az olajból és a fűszersóból (vagyis összekeverem őket), bekenem vele a sáskákat, és állni hagyom cirka fél órát.
3. Forró olajban pillanatok alatt kisütöm.
4. Amikor fokozni akarom a hatást, injekciós tűvel majonézt szívok fel, amit a tű segítségével a ropogós farokrészbe fecskendezek.
A sáska finom rántva is, olyankor az állatokat lisztbe, felvert tojásba, majd megint lisztbe mártom, és úgy sütöm ki az olajban.
Szöcskék a londoni étlapon
A rovarok jó úton járnak afféle, hogy ez legyen az új pho leves. (Ami állítólag az új macaron.) Fogyasztásuk nem ismeretlen Dél-Amerikában és Ázsia egyes részein, és most már egy londoni étterem is kínál sült szöcskéket. Az étlapon a mexikói ínyencség a „chapulines fundido” nevet kapta. Az alsó réteg sült szöcskepüréből készül (chapulines), amit mogyoróhagymával, fokhagymával, füstölt csilipaprikával és lime-lével ízesítenek, felülre pedig egy ragacsos, fondüszerű mozzarella és cheddar sajtréteg kerül (fundido).
El lehet fogyasztani akár utcai stílusban kukoricatortillával, akár késsel, villával. És hogy ne legyen senkinek se illúziója, hogy mi is a fő összetevő, az ételt három ropogós szöcsketesttel díszítik – lábak és szárnyak nélkül.
Természetesen a szöcskék nem találhatóak meg rutinszerűen a brit éttermek menüin, de a Wahaca, a MasterChef-győztes Thomasina Miers által társalapított mexikói street food étteremlánc egy hónapig teszteli az ételt a londoni South Bank éttermében. Azt mondják, hogy ez a szokatlan lépés – egyesek szerint szégyentelen PR-fogás – tükrözi világképüket, hogy érdekes és ízletes ételeket nyújtsanak, miközben arra ösztönzik az embereket, hogy tegyék meg a következő lépést a fenntartható étkezés felé, és cseréljék le a húst egy proteinben gazdag, környezetbarát alternatívára.
Eközben a BBC4-on egy nemrég műsorra került dokumentumfilmben Stefan Gates felteszi a kérdést, hogy a bogárevés, a tarantuláktól a szöcskékig, megmentheti-e a világot. Több mint 1000 rovarfajt fogyasztanak az országok 80 százalékában – főként a trópusokon.
Dean Hughes, a brit étterem ügyvezető igazgatója azt nyilatkozta a Daily Mailnek, arra számít, hogy „a lóhúsbotrány után az emberek keresik a hús alternatíváit”.
