Egyszer az egekben járnak, másszor a poklok poklában. Van, aki ebből művészi erőt merít, s van, aki magányosan szenved. Mániákus depresszió valójában nem létezik. A bipoláris kórkép azonban annál inkább.Manapság hétköznapi fogalomnak számítanak az olyan kifejezések, mint alkotói láz vagy alkotói válság. Az egyik esetben a művész, például József Attila vagy Robert Schumann, hihetetlen alkotásokat hoz létre szinte égi erővel megáldva. A másik esetben az író, például Ernest Hemingway, depressziós időszakkal küzd, ami sok esetben művei rovására megy. Mivel lehet magyarázni az efféle lelki hullámvasútat?
A kreativitás és a pszichiátriai betegségek (Rihmer Zoltán, Gonda Xénia, Rihmer Annamária) c. tanulmányában Dr. Rihmer Zoltán, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika professzora, rengeteg hasznos információval szolgál a művészet és a pszichés betegségek, jelen esetben a bipoláris kórkép közti összefüggésekről. Ám ez a betegség nem csupán a művészeket támadja, mindenkinél kialakulhat.
A bipoláris kórképről szóló tájékoztató dokumentumban Dr. Rihmer Zoltán részletesen ismerteti a betegséget. A mániás-depresszióként is ismert zavar a pszichológiai és testi működések olyan központi szabályozási zavara, amely kóros hullámzásokhoz vezet a hangulati élet, a pszichés és testi energiák, a gondolkodási folyamatok valamint a közösségi alkalmazkodás terén. Az egészséges emberekre jellemző, és többnyire a külső okokkal magyarázható kisebb hangulati ingadozásokkal szemben bipoláris betegeknél ezek a hullámzások többnyire olyan súlyosak, hogy sok panaszt, szenvedést és nem utolsósorban anyagi terhet jelentenek mind a beteg, mind a közvetlen környezete illetve a társadalom számára.
A bipoláris beteg szinte állandó hullámvasúton van a két véglet, a mánia és a depresszió között.
Vajon melyek a főbb tünetek? A felszálló ág, vagyis az ún. mániás epizód több hétig-hónapig tarthat, és fokozott aktivitással, nyugtalansággal, indokolatlanul emelkedett hangulattal, ingerlékenységgel, felgyorsult, csapongó gondolkodással jár együtt. Ilyen esetekben nem ritka az irreális önértékelés, a felfokozott szexuális késztetés, illetve a felelőtlen döntések és indokolatlan költekezések sem. Igen gyakori még az alkohol és kábítószer használat, valamint a betegségtudat hiánya.
A leszálló ágban, vagyis depressziós epizódban, a beteg ennek pont az ellenkezőjét mutatja. Gyakran indokolatlanul szomorú és elkeseredett, pesszimista és reménytelen érzések rabja. Sokszor szótlan, haszontalannak érzi magát, érdeklődése, energiája csökken. Koncentrációs és emlékezeti képessége rosszabb, emellett nyugtalan és ingerlékeny, álmatlanság és étvágytalanság gyötri. Nem ritka a halálvágy és az öngyilkossági kísérlet sem. A nem kezelt depressziós epizód általában 3-5 hónapig tart, néha azonban a depresszió krónikussá válik és több éven át is fennállhat. A depressziós és mániás epizódok között több hónapos, de gyakrabban több éves tünetmentes időszakok észlelhetők, ilyenkor a beteg minden tekintetben egészségesnek minősül.
A bipoláris betegség a világon a felnőtt lakosság 2,5-5%-át érinti és kifejezett családi halmozódást mutat. Elsőfokú rokonok között a megbetegedés kockázata 3-4-szeres, vagyis 10-20%. A betegség rendszerint fiatal korban, gyakran a 18. életév alatt kezdődik, a nőket és a férfiakat egyforma gyakorisággal érinti. A betegség kialakulásában az öröklött hajlamon kívül jelentős szerepük van a környezeti tényezőknek, mint negatív életesemények, alkohol vagy drog használatnak.
A bipoláris kórkép az esetek kb. kétharmadában depressziós, míg egyharmadában mániás epizóddal kezdődik.
A betegség korai felismerése és kezelése rendkívül fontos, különösen a gyermek vagy serdülőkorban induló esetekben, mert ilyenkor sokszor, helytelenül, a kórképet magatartászavarnak vagy egyszerűen csak „rosszaságnak" tartják és a megfelelő terápia elmarad. Ma már számos, gyógyszeres és nem gyógyszeres terápia áll rendelkezésre, amelyek segítségével a bipoláris betegek döntő többsége nagyon jó eredménnyel kezelhető. Mivel a betegég kezelés nélkül akár élethosszig is eltart, mindenképpen hosszú távú terápiára van szükség. A szakszerű kezelés révén elérhető, hogy a beteg akár egész életén át tartósan tünet-és panaszmentes legyen, munkaképessége és családi, szociális szerepei teljes mértékben visszatérjenek.
Bipoláris betegség esetén kiemelt szerepe van a családtagoknak is, akik nemcsak a betegség korai felismerésében és a szakemberhez való fordulás előmozdításában lehetnek a beteg segítségére, hanem a betegség elfogadásával, és a páciens folyamatos támogatásával nagymértékben járulhatnak hozzá a hosszú távú terápia sikeréhez is.
A cikk folytatásábankét bipoláris lány is mesél nekünk mindennapi megpróbáltatásaikról, és arról, hogyan próbálják leküzdeni démonaikat.
