Bőrünk védelmi vonal a külvilág felé, és nagyon nem mindegy, hogy milyen anyagokkal érintkezik. Természetes anyagokból áll, és azt szereti, ha a ruhánk is természetes. A műszálas, szintetikus anyagok élettartam, színtartósság, gyűrődés szempontjából ugyan előnyösebbek természetes társaiknál, ám testünk igényeinek – jó bőrlégzés, hőtartó képesség, nedvszívó képesség – nem igazán felelnek meg.
A természetes alapanyagok közül a pamutot gyártják a legnagyobb mennyiségben. Gyapotból készítik, melyet hagyományos (azaz környezetkárosító) módon (növényvédő és rovarirtó szerek, műtrágyák felhasználásával) termesztenek. Ráadásul a gépi betakarítást is vegyszerekkel könnyítik meg (ami nem mellékesen a betakarító munkásoknak sem tesz jót).
A vegyszerek egy része a végtermékben marad, ahogy a pamutgyártás során felhasznált egyéb szintetikus anyagok is. A vegyszerek egészségügyi szempontból károsak lehetnek, a bőrrel érintkezve allergiás, asztmás, ekcémás tüneteket okozhatnak.
Persze pamutból is van bio.
Mitől bio a biopamut?
A gyapottermesztésre szigorú szabályok vonatkoznak: a termesztők nem használhatnak génmanipulált magvakat, növényvédő és rovarirtó szereket, továbbá műtrágyát. Permetezőszerek helyett szarvasbogarakat és növényi főzetet vetnek be. A műtrágyákat szerves trágyával váltják ki, továbbá vetésforgót alkalmaznak. A termést kézzel takarítják be, vegyszerek nélkül.
A biopamut így nem tartalmaz vegyi anyagot. A belőle készült ruhák azonban nem biztos, hogy bioruhák is. Ahhoz, hogy annak nevezhessük őket, nem elég, hogy alapanyaguk vegyszermentes textília legyen, a ruhagyártás során csak olyan anyagokat – például környezetbarát, lebomló festékeket – használhatnak fel, amelyek nem jelentek veszélyt a ruha viselőjére. És nem terhelik a környezetet sem.
Bár 2004 és 2008 között megnégyszereződött a termelés, a biopamut ma még csekély piaci részesedést tudhat magáénak. Ám a kínálat a kereslettől függ, így azt a fogyasztók maguk alakíthatják „zöld” irányba. Tudatosság kérdése.
Ökodívány – további cikkek a témában
