Létesítünk magunk körül kiskerteket, akár a Szent István körúton, vagy teremtsük meg a magunk kis tanyáját a hetedik emeleti panelben – ajánlja könyvében 
Csináld magad! Vissza a természethez! Ezek a szlogenek jól illenének A városi tanya című, a Leviter Kiadó Kft. által gondozott kis kötetre, de könnyen ráragaszthatnánk a naiv, optimista jelzőt is. A neves tanár azonban komolyan gondolja, amit leírt: szerinte a gazdasági válság és a környezetszennyezés, a klímakatasztrófa mai helyzetére ez az egyetlen orvosság.
Muskátli helyett futóbab
Amerikai és angol példák sorát hozza fel a szerző: a nehéz időkben és a háborúk idején a városban lévő földterületek minden négyzetcentiméterét hasznosították, és nem divatos, egzotikus növényeket ültettek bele, hanem zöldségeket és gyümölcsfákat. Mindez megvalósítható a balkonon, a körfolyosós gangon, az erkélyen és persze a városi kertben is. Legalább olyan szép, ha epret és paradicsomot vagy futóbabot termesztünk az erkélyen, és tudjuk, hogy mit eszünk, no meg, azzal is tisztában vagyunk, hogy ezek nincsenek telenyomva tartósító anyagokkal és vegyszerekkel.
Szól persze a vidéken élőknek is, hiszen a nem városiak jelentős része is lemondott már a saját előállítású zöldségekről, gyümölcsökről, csirkékről, befőttekről és dzsemekről.
A saját élelmiszer előállítása eleinte nem olcsó és kissé időigényes: de olyan tett is, amely nemet mond a génmanipulált ételalapanyagok, a hipermarketek, a sok ezer kilométert utaztatott növényfélék, embertelen körülmények között nevelt állatok nagyüzemi őrületének. Mindez „a lélektelen üzletet, a profitot részesíti előnyben a természettel, az egészséggel, a minőséggel szemben” – véli Rosta Gábor.
Mit szól a szomszéd?
A könyv egyfajta eszmerendszer, amelynek gyakorlatba való átültetésére is konkrét javaslatok olvashatók, az öko takarítási módoktól egészen a csirkék végbélnyílásának megszemlélésiig – így tudhatjuk meg ugyanis, miért is olyan kókadt a saját magunknak nevelt, szegény rántani való házi állatunk. Hogy mit szólnak a ricsajos csirkékhez a szomszédok? Nos, erről is szó esik.
Nem késő elkezdeni! Bármikor bele lehet vágni ebbe az újfajta háztartásvezetésbe és életmódba, amelynek része a közösségi kert, rokona a gerillakertészet, lényeges eleme a környezetvédelem, az energiatakarékosság, a gyermekek és saját magunk egészségére való odafigyelés.
Néhány fejezetcím, amely sokat sejtet: haszonállatok a városban, terményeink tartósítása, a városi „tanya” régi-új takarítási módja, közlekedés másként, energiafelhasználási tudnivalók. A vízzel is sokkal takarékosabban, okosabban bánhatnánk – különválasztva a tiszta és kevésbé tiszta vizet – ahelyett hogy fölösen folyatjuk.
Járjunk biciklivel, gyártsunk komposztot – a legfontosabb teendők, amelyekre Rosta Gábor buzdít, jórészt ismert célok, vagy inkább vágyálmok. Naivnak és optimistának tűnnek elképzelései, de amint az a könyvbemutatón elhangzott, a szelektív hulladékgyűjtés is távoli célnak tűnt 10 éve, ma pedig reális valóság.
Rosta Gábor:
A városi tanya - Szemléletváltás a válság idején
Leviter Kiadó Kft.
2009
Azt már nagyanyáink is tudták, hogy az esővíz kiválóan alkalmas hajmosásra, fürdésre, mosásra is – de vajon meg lehet inni az esővizet anélkül, hogy megbetegednénk?
