A fotózás mellett egy norvég férfi is elrabolta szívét, ezért most északon izzítja fényképezőgépét, miközben azt mondja: Magyaroszág mindig a szíve csücske marad. Interjú Haarberg Orsolyával, az Év Természetfotósával.
Az Év Természetfotósa pályázat díjátadóján amint leült, már állhatott is fel az újabb és újabb elismerésekért, ráadásul a fődíjat is ő kapta: Etetés című képe az év természetfotója lett. A szépen komponált képről nehéz elhinni, hogy a szerencse szüleménye, pedig a fotós, Haarberg Orsolya azt mondja: csupán jókor volt jó helyen…
Szerencsém volt, jó időben voltam a megfelelő helyen, és így sikerült ezt az egyszerű, de szép mozdulatot lencsevégre kapnom: a szülő frissen fogott zsákmánnyal eteti fiókáját egy vízen úszó jégdarabon, Izlandon. Hasonlóan a pillanat szüleménye a Glória című felvétel is. Miután megpillantottam a tengeri ködben kirajzolódó glóriát, már ”csak” azt kellett megvárnom, hogy a madarak a megfelelő helyen szeljék át a képet a fényképezőgép keresőjében…
Ezek szerint nem tervezed meg a képeidet?
Dehogynem! A szerencse nem minden, az állatfotózás ugyanis többnyire tervezett dolog. Az Év Természetfotósa kiállításon látható képek többségén is napokig, hetekig dolgoztam, mire elégedett lettem az eredménnyel.
A kiállításon számtalan madaras felvételeket láthatunk tőled. Ennyire közel állnak hozzád ezek az állatok, vagy esetleges, mit fényképezel éppen?
A kezdetektől fogva, szinte kizárólag a természetet fényképezem, és inkább tájfotósnak vallom magam, de a zsűri - számomra is meglepő módon - az állatfotóimat értékelte magasabbra. Egyébként azóta foglalkozom intenzívebben állatfotózással, hogy megismertem a férjemet, Erlend Haarberg-et, ő ugyanis nagy állatfotós, tőle kapom a legnagyobb inspirációt és segítséget. Emellett mindig is érdekelt az ember és a természet kapcsolata: Norvégiában élve, a tájbaillő halásztelepülések nem kerülhetik el a figyelmemet.
Hogyan kerültél Norvégiába?
Tájépítész mérnök vagyok. Az egyetem második évében kezdtem fényképezni, ekkor szereztem alaposabb ismereteket a növényvilágról. Az egyetem után megpályáztam egy doktori ösztöndíjat, a kutatásom terepi munkarészét pedig Norvégiában szerettem volna végezni. Nyertem is egy nyolc hónapos ösztöndíjat - ezalatt ismerkedtem meg a férjemmel, aki szabadúszó természetfotós Norvégiában. Miután összeházasodtunk, úgy döntöttünk, megpróbálunk együtt dolgozni ebben a szakmában.
Ez lett a kedvenc országod?
Norvégia gyönyörű, és - az olajnak köszönhetően - nagyon gazdag ország. Szinte csak pozitív tapasztalatom van a lakosokról, akiknek nagyon szoros a kapcsolata a természettel. Kedvenc országom továbbra is Magyarország, mert ott vannak a szüleim, a testvérem és a barátaim, akik sokat jelentenek a számomra. De a nagyobb szabadság, a kevésbé letaglózott természet és a jobb megélhetési lehetőségek miatt élni és fényképezni inkább Norvégiában szeretek.
Mi az, ami igazán lenyőgöz a természetben?
Fotósként a harmonikus színeket és formákat, a grafikus hatású tájakat, és a rejtett részleteket keresem a természetben. Azt szeretem benne leginkább, hogy minden eleme harmóniában van egymással, ezért nekem semmi más dolgom nincs, mint hogy megkeressem, kivárjam és keretbe foglaljam azt a képet, ami ezt az egyensúlyt a leglátványosabban tükrözi.
A fotózás mennyire tölti ki az idődet?
Egy évben körülbelül 6 hónapot utazunk a férjemmel, ilyenkor, ha van téma, és a fényviszonyok megfelelőek, a fotós munka teljes egészében kitölti a napjainkat. Az év másik részében jön a képfeldolgozás, adminisztrálunk, és próbáljuk eladni a felvételeinket. Az első könyvünk 2008-ban jelent meg, ”Lappföld – Európa Alaszkája” címmel, és terveink szerint hamarosan újabb könyveket készítünk Európa más tájairól, ezért az elkövetkezendő esztendőkben az év nagyobbik felét fényképezéssel töltjük majd.
Mindehhez gondolom kitartás és türelem kell…
Ha jó témát találok, türelemből nincs hiány, és a zord munkakörülmények sem jelentenek problémát. Mégis, nem ez az igazi kihívás, hanem, hogy megéljünk a természetfotózásból. Folyamatosan új projekteken dolgozunk, kutatjuk a korábban fel nem dolgozott témákat és próbáljuk eladni az elkészült képeket.
Mit gondolsz, mi a természetfotózás ”küldetése”?
A természetfotó a természetvédelem egyik legfontosabb eszköze, hiszen a felvételeken keresztül tudjuk felhívni és felkelteni az emberek érdeklődését olyan természeti értékekre, amelyek védelemre szorulnak. Ugyanakkor a mai világban az emberek nagy részének nincs kapcsolata a természettel, így a mi küldetésünk a bennünket körülvevő szépségek bemutatása is - ezek a képek jó érzést, pozitív energiát és harmóniát közvetítenek.
Szerinted miért épp a te képeit díjazta a zsűri?
Nagyon remélem, hogy azért, mert ezek tetszettek nekik a legjobban. A pályázaton nagy hangsúlyt fektetnek az eredetiségre, és úgy érzem, az elmúlt években sikerült jó pár gyakran fotózott állatfajról újszerű képeket készítenem. Nagyon örülök a díjaknak, az Év Természetfotósa cím pedig óriási mérföldkő egy magyar természetfotós életében.
