A két fiú Pesten bringázik, Afrikában stoppol, majd kapnak egy spamet - ennek a szokatlan eseménysornak az eredménye a ADAB alapítvány, amelyet céljaik megvalósítására hoztak létre. A két alapítóval beszélgettem, akik épp lelkesen gyűjtik és szerelik az adományba kapott bicikliket egy csepeli raktárban.
Miért éppen a bicikli ajándékozás a célotok?
Fónagy Ádám: Úgy kezdődött, hogy 2008-ban stopposként akartunk nevezni a Budapest-Bamako futamra, de abban az évben nem volt ilyen kategória. A szervezők nem zárkóztak el teljesen, s bár támogatni nem tudtak és felelősséget vállalni sem, azt mondták, próbáljuk meg. Így indultunk neki hátizsákkal, és egy nappal előbb értünk ki, mint a mezőny.
Kecskeméti Zoltán: A végén apácáknál laktunk és kitaláltuk, hogy veszünk egy tálca sört, hogy fogadjuk a versenyzőket.
F.Á.: Az Index is indított egy blogot abban az évben a futamról. Volt némi érdeklődés irántunk, mert időnként eltűntünk és nem nagyon volt rólunk hír Afrikában.
Nem történt bajotok?
F.Á.: Elfogyott a pénzünk és nem tudtuk használni a bankkártyánkat. Az út végén ételt meg vizet mindenhol a helyiek adtak. Rengetegszer kaptunk szállást is. Amikor Marokkóban stoppoltunk, egy srác felvett Tangerben, és nála töltöttük az estét, együtt főztünk, remek élmény volt. Onnantól kezdve kézről kézre jártunk, családdal, diplomatával, újságíróval, mindenkivel utaztunk. Nekem nagyon nagy flash volt egész Afrika.
K.Z.: Nyugat-Szaharában magam elé képzeltem a térképet, és azt, hogy hol vagyunk. Egy pillanat alatt beleremegtem.
Tehát két éve elutaztatok stoppal Afrikába, a helyiek segítettek, és most vissza akartok adni nekik valamit?
F.Á.: Igen, az ADAB-ot e köré építettük fel. A tudatos utazást támogatjuk és azt akarjuk kommunikálni, hogy az utazó nem kizsákmányolja a környezetet, hanem vissza kell adnia annyit, amennyit felhasznál.
K.Z.: Felvetődött bennünk a kérdés, hogy hogyan tudnánk segíteni. Vagy csak úgy körbenézünk és megállapítjuk, hogy ez a világ egyik legszegényebb helye? Amikor visszajöttünk Bamakóból, kaptunk egy spam-levelet, ami arról szólt, hogy egy afrikai segélyszervezet egy szamarat adományozott egy szegény eritreai asszonynak. A szamár segítségével a napi vízhordás helyett az asszony szerény veteményest kezdett művelni, amin keresztül nem csak gyermekeit tudta ellátni, hanem némi plusz jövedelemre is szert tett...
F.Á.: ...ez a „Ne halat, hálót" elmélet jó példája. Szerintem ki volt színezve kicsit a történet, de ettől függetlenül bennünket inspirált. Aztán meg már régóta bringával jártunk mindenfelé, és ezek a dolgok valahogy összekapcsolódtak a fejünkben. Ráadásul a drótszamárnak élelem se kell, ameddig van kereke, addig gurul.
K.Z.: Afrikában használják taxinak, mentőnek, a tanár és a diákok is azzal mennek a suliba, és szélsőséges esetben varrógép- vagy esztergagép hajtását is a járművel végzik.
Hova kerülnek Afrikában a biciklik?
F.Á.: Ez annyira nem a mi döntésünk. Természetesen mi hoztuk létre az alapítványt, gyűjtjük be a bringákat és javítjuk fel azokat. Viszont olyan szakmai partnert kerestünk, akinek sok tapasztalata van Afrikával, tudja hogy mit hova és hogyan érdemes eljuttatni. Így léptünk kapcsolatba az Afrikai-Magyar Egyesülettel AHU , akik rengeteget segítenek a szervezésben és a szállításban.
K.Z.: A koncepció, hogy a Budapest-Bamakóval indulunk el, már ad egy katonai biztonságot a mezőnynek és egy tervezett útvonalat is.
Tehát nemcsak felpakoljátok a bringákat egy kamionra, hanem ti is utaztok?
F.Á.: Mindenképpen megyünk a bringákkal. Nagyon jó lenne, ha mi saját erőnkböl is össze tudnánk szedni egy kamiont, amit támogatókkal eljuttatnánk Észak-Afrikába, onnan pedig személyesen vinnénk tovább. Némi önzés is van a dologban, hisz szeretnénk a saját kontónkra kalandozni Nyugat-Afrikában. Szeretnénk találkozni az ottaniakkal, hisz az egész kampányt úgy szerveztük, hogy egy bicikliért fotót kap
cserébe az adományozó.
K.Z.: Az év elején egyébként már kiküldtünk Maliba 15 biciklit és nagyon jó képeket kaptunk cserébe. Akkor gyerekbringákat küldtünk, így egy árvaház, egy kórház és egy iskola kapta meg a járműveket.
Mennyi bicikli van most az 1000-böl?
F.Á.: Itt Csepelen, az egyik támogatónk raktárában még nem túl sok, de van más telephelyünk is a városban. Illetve számos felajánlás érkezett hozzánk az egész országból, ebben szeretnénk az olvasók segítségét kérni, mivel arra nem feltétlenül van kapacitásunk, hogy minden egyes biciklit személyesen begyűjtsünk. Hatalmas segítség lenne, ha támogatóink el tudnák juttatni az adományokat budapesti
raktáraink egyikébe, hisz mi nem csak a gyűjtéssel foglalkozunk, hanem minden egyes darabot felújítunk, hogy használható állapotban kerüljön az új tulajdonoshoz.
K.Z.: Jelenleg az egész országban van kb. 45 biciklink. Ezt úgy kell elképzelni, hogy mondjuk Tiszaújvárosban van egy, és Szombathelyen is. A problémás része a projektnek, hogy ezeket egyenként összeszedjük. Persze kialakulóban vannak nagyobb tételek is, cégektől, egyesületektől várunk visszajelzést nagyobb létszámú felajánlásról. Biciklikölcsönzőkkel is fel akarjuk venni a kapcsolatot, még dolgozunk az ötleteken. Az lenne a legfontosabb, ha a hazai gyűjtésben kapnánk segítséget.
Van határidő az a biciklik összegyűjtésére?
K.Z.: Igen, a Budapest-Bamako 2011-es startja januárban. Inkább azt mondanám, hogy karácsonyig szeretnénk összegyűjteni a teljes szállítmányt, hisz még fel is kell újitani azokat az indulásig.
