„Úristen, minek tartod ezt a sok kacatot, lassan el se férsz tőlük! Valamiért haragszanak rád a lomtalanítók?” - általában ez az első reakció, amikor valaki megpillantja a kincseimet. Azt tudni kell, hogy a pincénk 30 éve szabad lerakat: sokan nézték már lomraktárnak, és felejtettek itt cuccokat, bútort, gépeket egyszer egy komplett Ladát is. Én meg ritkán dobom ki, amit fent találok, hiszek az újrahasznosításban, hiszem, hogy az, ami nekem lom, másnak akár érték is lehet. Ezért is döntöttem úgy, hogy közkinccsé teszem, ami felhalmozódott nálunk.
A Vatikán talán nem minősítené csodahelynek, de ez egy olyan dimenzió, ahol egyszer csak megjelennek dolgok. Egyik alkalommal valahogy 6 darab őskori, irdatlan méretű fénymásoló jelent meg itt. A padlás is hasonló funkciót tölt be, csak oda mi tüntettünk el szem elől cuccokat, hogy a feledés homályába vesszenek. Volt már odafent síléctől kezdve embernagyságú plüssállatig minden szirszar. Évente egyszer, ha jönnek a lomtalanítók, mindig áttúrom a kincseket. Nem szívesen dobok ki semmit. Inkább azt is behordom, ami az utcán van.
Az elherdált aranyak
Ezt nem tudom megunni. Mióta az eszemet tudom, gyűjtök mindent, amit gyűjteni szoktak. Aztán ez a szenvedély az utóbbi 10 évben alábbhagyott, és egyre mélyebbre raktam a cuccokat a szekrényben. Régi érmékből 3 dobozzal volt. Még évekkel ezelőtt az egyik barátomnak összegyűjtöttem egy zacskónyit, nagyon örült nekik. Később felhívott, hogy ebből a csinos gyűjteményből három érmét visszaadna, mert Napóleon arany. Igen, ezek voltak azok az érmék, amiket lusta voltam megpucolni. Aztán később egy numizmatikus egész szép kis summát adott értük.
A kerületben nekem van a legnagyobb
Bélyegezni is szoktam. Állítom, hogy a kerületben nekem van a legnagyobb bélyeggyűjteményem. Ezeket soha nem gyűjtöttem, a negyede örökség, a másik része pedig nem tudom, hogyan került hozzánk. Mostanában vettem elő, hogy megtudjam, van-e benne valami finomság, elkezdtem nézni a katalógusokat, de nem találtam értékes tévnyomatokat. Van köztük egy olyan bélyeg, amin egy mérges vietnámi katona puskatussal vág arcon egy amerikai katonát. A gyűjteményt eddig még nem mertem szakértőhöz vinni, mert ha benne van a Kék Mauritius, azt úgyis lenyúlja 100 forintért. Másrészt annyi van, hogy háromszor kéne fordulnom, mire felhordom neki.
Még mindig tele van a pince meg a padlás lomokkal, szerintem azok tartják össze a házat. A tavalyi lomizás során találtam két megfeketedett fémvázát, már vittem volna a kapu elé, hadd örüljenek a guberálók, amikor megfordult a fejemben, hogy mi van, ha ezüst. Az volt. Kipucoltam fogkrémmel, és csillogott-villogott, mint Salamon töke.
Biztos remek évjárat volt
Találtam néhány üveg bort is az 50-es 60-as évekből, melyeket mély áhítattal bontottam ki. A fele ihatatlan volt, a maradék meg rohadtul édes. Az egyik bulira nagy arccal és még nagyobb reményekkel félretettem egy üveg 69-es Tokaji Aszút, és amikor büszkén elővettem, és kinyitottam, mindenki borította a poharát a csapba, mert ihatatlan volt.
De ha már a piánál tartunk, különösen büszke vagyok a söröscímke gyűjteményemre, igazi ritkaságok vannak benne, a Budapest sörtől a Balaton sörig. Ezeket évekkel ezelőtt lomiztam elő, és egy részük megúszta a kidobást, sőt, lefűztem albumba. Egy kartondobozban voltak a pincében, de ami penészes volt belőlük, azt kidobtam, a fennmaradó részt, meg amiből kettő volt, odaajándékoztam a Dréher Sörmúzeumnak. Nagyon örültek neki. Természetesen van mini palack-gyűjteményem is, de a szavatossági idejük '79-ben lejárt. Találtam még egy kupac BKV bérletet is '87-ből, amikor még kemény 170 forintba került.
Tapasztalati tanácsok: hogyan óvjuk kincseinket?
1. A feketére oxidálódott ezüstöt pucolhatjuk dörzsiszivacs-fogkrém kombóval, szépen fog csillogni tőle, de sokat segít a kisebb ezüsttárgyakon, ha előtte szódabikarbónás vízben előáztatjuk.
2. A bélyeget inkább ne borítékoljuk, mert összeragadnak. Erre a célra érdemes venni egy albumot, még ha nem is vagyunk gyűjtők. Egy szép bélyegnek ép a fogazata, szép, ujjnyommentes a ragasztója, élénk, friss a színe.
3. A régi festmények színeit előcsalogathatjuk, ha egy tejbe áztatott, majd alaposan kicsavart ronggyal finoman áttöröljük, majd puha, száraz textíliával is végigmegyünk rajta. Ettől a színek felélénkülnek. Valaki azt tanácsolja, hogy ugyanez a hatás elérhető, ha egy félbevágott vöröshagymával, vagy krumplival dörzsöljük át az egész festményt. De az ehető tisztítószerekről bővebben talán majd a Gasztro rovatban...
4. A régi fa életre kel a bútorolajtól és a méhviasztól. Mossuk le, ha nagyon karcos, csiszolgassuk át. Más eljárás érvényes a képkeretre és az antik komódra. Ha bizonytalanok vagyunk, és nem akarjuk tönkrevágni a Biedermeier-t, vigyük szakemberhez. A göcsörtös részekre tegyünk nedves rongyot, majd fél percig vasalóval hevítsünk.
5. A rézből készült tárgyainkat a leghatásosabban só és ecet keverékével tisztíthatjuk.
Sokan arra esküsznek, ha szódabikarbónába mártott citromgerezddel dörzsölik át a tárgyat, majd forró paradicsomlével törölgetik át.
Meztelen nők a múltból
Idén találtam három baromi régi fényképezőgépet, melyeknek a legidősebb testvérét még gyerekkoromban tettem tönkre játék közben. Az pedig egy igazi régiség volt, hasonlót régi filmeken látni, ahogy egy háromlábú állványon áll, a fényképész pedig bebújt mögé egy kendő alá, majd magnéziumport robbant vakú gyanánt. Van egy hatvanas évekből való, Flexaret nevű csehszlovák fényképezőgépem, igazi veterán darab. Megkérdeztem a fotóst, hogy mit szólna, ha holnaptól ezzel a retronóm szépséggel kéne dolgoznia? Azt felelte, hogy nekünk lenne rosszabb, mert többet kéne várni a fotókra az előhívás miatt.
Tavaly előkerült egy halom retro kártyanaptár is, ezeket ezer éve nem láttam, és most annyira beleszerettem, hogy elkezdtem feltolni őket egy blogra. Idén találtam hozzájuk egy rakás 80-as évekbeli szexmagazint (jó lesz majd szakmai továbbképzésre) és '69-ből egy meztelen nős, lapozós falinaptárat, meg egy pár dimenziós-kacsintós levelezőlapot. Ja, és természetesen vetkőzős tollam is van, de már nem fog, csak vetkőzik. Ehhez tartozik egy halom erotikus diafilm, a 60-as évekből, csak vetítőm nincs hozzá. Viszont az elemes dianéző doboz pislákoló, buja fényben hívja életre őket.
Korábban volt egy rakás régi pénzem, zömében pengők és koronák, de akkora mennyiség, hogy amikor szétterítettük a nappaliban, alig látszott ki alóla a szőnyeg. Végül nem tudtunk mihez kezdeni vele, eladtuk, de nem kaptunk érte sokat, mert egyik sem volt ritkaság. Pénzből általában rengeteget nyomnak. Ahogy nagyapám mesélte: „amikor megszűnt a pengő, az emberek az utcán seprűvel söpörték a sok lóvét, és csak úgy vitte a szél.”
Most mindkét nem guberálhat velünk!
A hölgyek eredeti Hollóházi Áfész hamutartó és porcelánkulacs szettet nyerhetnek, ha helyesen válaszolnak a következő kérdésre: Minek a rövidítése az Áfész?
Az uraknak Fradi relikviákkal kedveskedünk: a csomag a pohárkészlettől az emlékplakettekig, bakeliten a Fradi indulóval mindent tartalmaz, amire egy drukkernek szüksége lehet. A kérdés:Melyik évben alapították a Ferencvárosi Torna Club-ot?
A válaszokat pedig erre a címre várjuk: szerkesztoseg@divany.hu
A helyes megfejtők közül sorsolunk.
Szexszakkönyv és Amanda Lear bakeliten
A régi leletek közül egy varrógépet átalakítottam asztallá, a tetejére illesztett nagy padlólappal. Előkerült még egy doboz szoci-kitüntetés, emlékérem, kitűző, némi porcelán cucc az Áfész-korból. Szintén ebből az időből származik a Nemi élet és erotika c. korabeli szexszakkönyv, érdekes definíciókkal (szerencsére képek nélkül). Találtam egy borzasztó állapotban lévő, hiányos ezüstneműt, melyből jelenleg csak a kiskanalak vannak szolgálatban. Idén felfedeztem a régi bakeliteket is, köztük Amanda Lear - Diamonds For Breakfast c. albumát 1980-ból, hozzá egy tucat Kordát a 70-es évekből.
Találtam egy nehéz, klasszik szenes vasalót, ami a lomizók totemállata is lehetne. Ez az a cucc, ami rendszerint a MÉH-ben köt ki, mert rozsdás, nem jó semmire, viszont vas. Állítólag az ínyencek a nyári szalonnasütések alkalmával telepakolják krumplival és a tűzbe rakják. Korábban volt három „elvtárs-telefon” is, de ebből csak egy fekete maradt meg, amire most bukkantam rá újra. Varázslatos módon, egy ilyen őskészülék képes egy egész dolgozószoba enteriőrjét befolyásolni. Olyan telefont viszont nem találtam, mint amit a Csengetett Mylord?-ban látni, pedig nagyon vágytam rá. Minden évjáratra nyitott vagyok, nem csak a 80-as évekre: van egy 1897-es Biblia, és egy latin nyelvű, kézzel írt kódex is 1720-ból.
A kincsek eszmei értéke felbecsülhetetlen, az anyagi viszont csekély. Különben is, sokkal menőbb egy olyan tárgyat birtokolni, aminek története van, mint elcsapni az ócskapiacon pár garasért. Hát, ezért gyűjtögetek. Ha a saját portánkon guberálunk az nem ciki, inkább egy retronóm kincskeresésnek tűnik. Ma már a szomszéd szemetébe nem ugrom fejest, de azért rápillantok, ki mit dobott ki.
