2009-ben az amerikaiak több mint 75 millió dollárt költöttek tengeri élelmiszerekre - írja az AlterNet nevű független hírportál. Ez nem csak egy nagy szám, hanem egy óriási kommunikációs eszköz is.
Ha olyan élelmiszerforgalmazókra költjük a pénzünket, akik a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe veszik, akkor arra adunk támogatást, hogy így folytassák tevékenységüket. De ha kalóz-fogta chilei sügeret veszünk egy kufártól, akkor megjutalmazzuk ezt a hozzáállást és azt üzenjük a piacnak, hogy minket nem érdekel, hogy milyen úton-módon jut el hozzánk az áru.
Íme egy négytagú lista arról, kik azok a forgalmazók, amelyek nem fair módon próbálják tengeri gyümölcsökből származó hasznukat megnövelni. Hogyha megvonjuk a pénzünket az ilyen cégektől olyanok javára, akik inkább környezet-érzékeny elvek szerint operálnak, talán rávehetjük a szabályszegőket a változtatásra.
Costco
A Costco Észak-Amerika legnagyobb tengeri élelmiszer-kiskereskedelmi vásárlója. A diszkontóriás hatalmas pénzeket öl óriási mennyiségek olcsó pénzen való beszerzésére. Sajnos ez a piaci stratégia masszív környezetvédelmi károkhoz vezethet.
Több környezetvédelmi csoport - mint például a Mangrove Action Project - és
jó pár kanadai lazachalászat-ellenes szervezet felszólalt a Costco tengeri étel-kereskedelmi módszerei ellen az utóbbi években. A Greenpeace szintén kampányol ugyanebben az ügyben 2010 júniusa óta. Azt mondják, a vállalatnak sem átfogó fenntartható tengeri élelmiszer-politikája nincs, sem olyan szándéka, hogy a kétes eredetű áruit kivonja a piacról addig, ameddig egy mindenki által elismert testület nem igazolja azokat. (A Costco megválaszolatlanul hagyta ezeket a megállapításokat.)
Ezzel együtt pár ilyen termék eltűnt a kínálatából, de a cég nem hajlandó változtatásokat végrehajtani irányvonalán, sem magáévá tenni szigorú tudományos teszteket, emiatt újra feltűnhetnek a Costco hűtőiben ezek a kétes eredetű termékek.
Legal Seafood
Ez a nagytiszteletű, az USA északkeleti államaiban működő kereskedőlánc és étteremhálózat nemrég bejelentette, hogy egy 115 dollárnyi egységáras akció keretében feketelistás halakat fog felszolgálni, csakis általánosan nem elfogadott, környezetvédelmileg problémás tengeri étket, a célból, hogy fogyasztóit felvilágosítsa.
Az erről kiadott sajtóközlemény azt mondja, hogy "ezt a vitát olyan idejétmúlt tudományos megállapítások teszik hiteltelenné, amik az embereket igazságtalanul bizonyos halfajok ellen fordítják. Egy ilyen direkt próbálkozás keretében - amivel ellenállunk a ma létező hamis információknak - a mai menüt szándékosan azért készítettük, hogy felszolgáljuk mindazt, amiről az terjedt el, hogy törvénytelen forrásból származik vagy feketelistás halétel."
Lesz ott "sima" és foltos tőkehal, valamint királyrák - három olyan példa, ami miatt rendszerint összeráncolják szemüket a tengeri élővilág védői. Ez a taktika megdöbbentő. Úgy tűnik, hogy a Legal Seafood arra biztatja a vásárlókat, hogy ne adjanak hitelt akárhány tudós, környezetvédelmi szervezet, haladó gondolkodású halász és tengeriélővilág-kutató munkájának, útmutatásainak. Miért akarnák a tudósok eltanácsolni az embereket a biztonságos, felelős gondolkodással fogott halak vásárlásától?
Igaz, hogy az egy szempont lehet, ha az adatok elavultak - az óceánok dinamikus természete azt jelenti, hogy mi mindig csak loholunk az aktuális valóság után - de ki az, aki inkább képes elővigyázatos akciótervet kínálni? Az a tudós, akit pénzügyileg nem érintenek a halpiac viszontagságai, vagy az a halkereskedő, aki elég nyilvánvalóan (rövidtávú) hasznot húz abból, hogy annyi halat ad el, amennyihez csak hozzá tud jutni?
Az akció védelmében Roger Berkowitz, a Legal Seafood tulajdonosa azt állítja, hogy "a tengeri élővilág felmérését - amit az amerikai szövetségi szerv, a Nemzeti Tengeri Halászati Szolgálat és a Nemzeti Éghajlati Adatközpont folytat - halászhajókkal és elhasználódott eszközökkel végzik, emiatt aztán nem kapunk elég akkurátus adatokat. Nekem az a küldetésem, hogy pontos tudományos megállapításokat tárjak az emberek elé."
Értjük. Mert nyilvánvalóan a Legal Seafood nagy tudománybarát, feltéve, hogy mindezek a halászati tudósok, akik leginkább részvényeik állását kutatják, meg azok a környezetvédő csoportok, akik ezeket a tudományos megállapításokat használják fenntarthatósági javaslataik megalapozására egyértelműen mindent megtesznek a valóság elmismásolása kedvéért, hogy tudatlanságban tartsák a tengeriétel-vásárlókat. Még jó, hogy itt van a Legal Seafood. Majd ők megetetnek minket tenyésztett királyrákjukkal és egyben irányt is mutatnak nekünk.
Nobu
A Nobu szusi-birodalom a neves séf, Nobu Macuhisza, emellett maga a "Dühöngő bika" Robert De Niro és más társtulajdonosok fantasztikusan sikeres vegyesvállalata. Az étteremlánc huszonnégy taggal büszkélkedik a világ legcsillogóbb városaiban, a legfelkapottabb környékeken. Na meg olyan árakkal teli étlappal, ami miatt egy válság sújtotta átlag amerikai elzöldülne az irigységtől és elvörösödne a haragtól.
Nobu rengeteg veszélyeztetett kékúszójú tonhalat ad el annak ellenére, hogy tudósokból, természetmegőrző szervezetekből, gourmanokból, bloggerekből, akváriumok gazdáiból, filmkészítőkből, színészekből és még egy európai hercegből is álló hatalmas nemzetközi konglomerátum sokszor figyelmeztette a céget. A Nobu mégsem hajlandó változtatni gyakorlatán. A vállalat hajthatatlanságáról még egy dokumentumfilm is készült, amelynek az a címe, hogy "Az út vége" ("The End Of The Line") - Charles Clover azonos című könyvéből.
A szusi üzletág vezető cégeként a Nobunak meg kell változtatnia gyakorlatát és magáévá tenni valami kevés kis vállalati felelősségtudatot. Ha a Nobu ejtené a kék tonhalakat és környezettudatos üzleti modellt honosítana meg, a környezetvédő közösség érdekei is azt diktálnák, hogy népszerűsítse az éttermet és arra biztassa a vásárlókat, hogy vegyék azt pártfogásukba.
H.E.B.
A H.E. Butt Company makacssága nem téma Észak-Amerika lakosságának többsége számára, inkább Texas és Észak-Mexikó az, ahol a társasággal számolni kell. Függetlenül földrajzi lehatároltságuktól, naponta több tízezer vásárló keresi fel a H.E.B. fűszerüzleteit. Arról a vállalkozásról van szó, amely minden évben a legutolsó volt a Greenpeace amerikai szervezete által vezetett összehasonlító tengergyümölcse-táblázatokon.
Ráadásul sok más kereskedő cég kezd a környezettudatosság felé lépkedni szigorú beszerzési előírások bevezetésével, illetve úgy, hogy együttműködik környezetvédelmi őrszolgálatra szakosodott szervezetekkel. Ilyen például a Monterey Öböl Akvárium vagy a FishWise, H.E.B továbbra is a vak semmibe rohan azzal, hogy nem válaszol a környezetvédelmi és tudományos körök esdeklésére, hogy változtasson gyakorlatán. Védett fajok díszelegnek a tengeri halak részlegén és vásárlási helyeik átláthatóságának gyakorlata gyakorlatilag nem létezik. A H.E.B.-nél a szándékos tudatlanság marad a sztenderd működési gyakorlat.
