vas tüdő

Paul mindössze nyolcéves volt, amikor elkapta a járványos gyermekbénulást. Az oltás előtti időkben esélye sem volt arra, hogy védett legyen: a gyermeket addig ápolták szülei otthon, amíg már köhögni vagy rajzolni sem tudott. 

Évtizedeket élt le a vastüdőben

Az első orvos, aki megvizsgálta, gondolkodás nélkül lemondott életéről, egy másik doktor azonban azonnal a műtőbe vitte, ezzel megmentette őt. Azt azonban nem kerülhette el így sem, hogy élete hátralevő részében napjai egy részét vastüdőben töltse.

A hátralevő rész egészen pontosan 71 év volt.

A fiú a műtét utáni ébredésekor azt hitte, halott – ez nem csoda, gőzsátorba zárták a fejét, hogy a váladék tüdejében fellazuljon. Másfél évig volt a kórházban, körülötte sorban haltak meg a gyerekek, ő pedig még beszélni sem tudott gégemetszése miatt, csak fintorokat vágni feléjük. 

De végül ő hazajutott, elkezdett légzőtornát végezni, és fokozatosan eljutott addig, hogy percekre kiszállhatott a gépből. A későbbiekben egész nap a vastüdő nélkül élhette életét, csak éjszakára kellett befeküdnie abba. 

A férfi teljes életet élt: egyetemre járt, diplomát szerzett, ügyvédként dolgozott, szerelmes volt – igaz, a happy end itt elmaradt, mert a lányt, akit társául választott, eltiltották tőle. Idősebb korára azonban újra visszakényszerült a vastüdőbe, sokáig kórházban élt,

utolsó éveit pedig meglehetősen méltatlan körülmények közt töltötte el, egy ablaktalan, egyszobás lakásban.

Itt is az a Kathy Gaines gondoskodott róla, aki évtizedeken át ezt tette körömvágástól kezdve mosdatásig. Halálhírét egy részére szervezett online adománygyűjtésben osztották meg: testvére, Philip itt mondott köszönetet mindenkinek, aki bátyja életét könnyebbé tette.

Egy nő a legutolsó

Az egyetlen, utolsó gyermekbénulás-túlélő, aki máig vastüdőt használt, Martha Lillard maradt. Ötéves kislány volt, amikor megbetegedett: őt szülei azonnal kórházba vitték. Fél évet töltött itt, hazatérve pedig vastüdőre utalva töltötte életét. Állapota kevésbé súlyos, mint Paulé volt: neki csak éjjelente van szüksége a vastüdőre, viszont akkor ez segít számára oxigénhez jutni. 

Sok a gondja a vastüdővel, mivel ilyesmiből újat kapni nem lehet, az alkatrészeket úgy vásárolgatta össze másoktól. Pedig a szíjakat néhány hetente, a belső bölcsőt félévente, a motort körülbelül 12 évente kell cserélni, és a gallérok is csak néhány hónapig működnek. Ha nem cseréli ki őket, a gép már nem működik jól, de erre meglehetősen korlátozott lehetőségei vannak. 

Ezeket a gépeket nem évtizedekre tervezték, de már Martha is több mint 70 éve használ ilyet: nem csoda, hogy az amortizáció másként működik, mint ha eredeti célját teljesítené csak be a vastüdő. 

Martha Lillard Facebookjának tanúsága szerint a mentett kutyák segítésében találta meg élete értelmét: állapotáról ritkán ír itt vagy az X-en, ahol meglehetősen aktív mind a mai napig. Időről időre azért megosztja azt a fotót, amelyen ötévesen, a vastüdőmonstrumban fekve mosolyog.