Az olasz csizma sarkára, Salento félszigetére látogatunk, melynek közepén fekszik 95 ezer fős településünk, „a Dél Firenzéje” – a megtisztelő elnevezést gyönyörű barokk épületekből álló egységes városképének köszönheti. A város történelme 24 évszázadra nyúlik vissza – ősét a legendás salentói király, Mallenius alapította még a trójai háború előtt, Kr. e. 1200 körül, egy másik legenda szerint a települést Minósz király unokája, Liktiusz Idomeneusz hozta létre, aki a háború után menekülni kényszerült. A rómaiak a Kr. e. 3. században hódították meg a vidéket, a megszállt város először katonai állomás volt, majd municípiumi rangra emelték, végül colonia lett.
A Nyugatrómai Birodalom bukása után évszázadokig különböző barbár törzsek dúlták fel a környéket, városunk elveszítette jelentőségét, mígnem a 11. században a normannok elfoglalták és önálló grófsággá tették, amely a következő évszázadokban jelentős kapcsolatokat ápolt például a Velencei Köztársasággal, ezután a Nápolyi Királyság fontos része lett. A város igazi aranykora a 17. századra tehető, amikor a helyi püspökök uralkodtak felette, ekkor épültek fel pompás barokk épületei, melyek közül a legjelentősebb a Santa Croce-bazilika. Az óváros látványossága még a Piazza del Bastione (Bástya tér) és a Piazza Sant’Oronzo, amely nevét a téren álló, Szent Orontius szobrát tartó oszlop után kapta. A városban nagy hagyománya van a papírmasé készítésének, fő exporttermékük pedig az itt gyártott híres mészkő, amely puha és könnyen megmunkálható.
Felkészültél? Jöhet a kép!
Nem volt elég? Vadászd le tegnapi városunkat is!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
