Sárga siklóernyővel és propellerrel felszerelt, apró repülőgép halad idén ősszel valahol az égben Ausztria és Spanyolország között. A járművet furcsa madarak csoportja követi: a 36 madár tolla fekete, kopasz fejükön hosszú, hajlott csőr található. Tarvarjak, amelyek évszázadokra eltűntek Közép-Európából, ám a kutatók erőfeszítéseinek köszönhetően a 2000-es évek elejére újra megjelentek. Az állatok és a biológusok azonban egy hatalmas problémával szembesültek: a tarvarjak időközben elfelejtették, hogy hogyan és milyen útvonalon kell télire elköltözniük.
Évszázadokra eltűntek ezek a vándormadarak
A tarvarjú valaha Észak-Afrikában, az Arab-félszigeten és Európa nagy részén is elterjedt volt, ám a 16. században az emberi tevékenységek következtében teljesen eltűnt Közép-Európából. Egyrészt nagy mennyiségben vadászták, illetve fiókáit étkezési célból gyűjtötték, másrészt természetes élőhelye is jelentős mértékben megfogyatkozott. Mindössze állatkertekben lehetett fellelni néhány példányt a kontinensen, vadon élő egyedei csak Marokkóban és Szíriában maradtak.
Európai kutatók azonban elhatározták, hogy ismét meghonosítják a madarat.
Az elmúlt két évtizedben ugyan sikerült európai populációkat létrehozniuk, ám a vándorlási útvonalakat ismerő vad példányok hiányában az állatok nem tudták, hogyan és merre jussanak el megfelelő telelőhelyre, például Andalúziába, Spanyolországba vagy Toszkánába, Olaszországba.
Ahelyett, hogy a helyes útvonalon indultak volna el, a legkülönfélébb irányokba repültek, és előbb-utóbb elpusztultak.
Film inspirálta a módszert
A biológusok elhatározták, hogy megtanítják a tarvarjakat vándorolni. Az ötlet nem volt teljesen egyedi: Bill Lishman adta az inspirációt, aki 1988-ban elsőként vezette madarak – esetében ludak – migrációját egy ultrakönnyű repülővel, ami alig volt több, mint egy vitorlázó sárkányrepülő; ehhez hozzászerelt egy gokart-motort és egy propellert. Az ő életét dolgozta föl a Repülj velem! című 1996-os film. Ahogyan Bill Lishman először magához szoktatta a madarakat, úgy a tarvarjak esetében is az első lépés a bizalom kialakítása volt. Az állatokat az ausztriai Rosegg Állatkertben található tenyésztelepről még egészen pici fiókakorukban elszállították egy külön madárházba, ahol ember nevelószülők gondoskodtak róluk.
„Etetjük őket, tisztán tartjuk az állatokat és a fészküket is”
– mondta Barbara Steininger, az egyik nevelőanya. Minden egyes madárral egyedi kapcsolatot alakítottak ki a csapat tagjai, így érve el, hogy kövessék őket. Amikor aztán a telelőhelyre érnek, a madarak elválnak „szüleiktől”, és teljesen önellátóvá válnak. De valamiféle kapcsolat megmarad ember és madár között, megismerik őket, és köszönnek nekik. Erre van egy külön módszerük is: felborzolják a tollaikat, meghajolnak és sajátos, csiripelő hangot adnak ki.
Újratanulta a madárfaj a vándorlás útvonalát
Az oktatás sikeresnek bizonyult: a jelenleg is úton levő 36 madár a 17. ilyen, emberek segítségével végrehajtott migráció. Augusztus 13-án indultak el Ausztriából és várhatóan október elején érkeznek majd meg 2800 kilométer megtétele után az andalúziai Vejer de la Fronterába.
„Egészen szürreális élmény fent lenni az égben ezekkel a madarakkal, együtt repülni velük”
– mesélt élményeiről Johannes Fritz biológus. Mióta belevágtak a projektbe, az Európában élő tarvarjak száma nulláról közel 300-ra emelkedett, és 2011-ben tért vissza önállóan az első madárcsapat Toszkánából Bajorországba. Az azóta már vadon élő állatok továbbadják tudásukat fiókáiknak, és megtanítják őket az elfelejtett költözési útvonalra.
Új kihívásokat hoz a klímaváltozás
Gondolhatnánk, hogy ezzel vége a történetnek, hiszen a tarvarjú visszatért Európába és a migráció is egészen jól megy már a madaraknak. A klímaváltozás azonban újfajta kihívások elé állította az állatokat és a faj európai populációjáért aggódó tudósokat. A tarvarjak ugyanis a globális felmelegedés hatására jóval később indulnak csak el Toszkánába tartó vándorútjukra, ezért sokkal hidegebb, veszélyesebb időjárási viszonyok között kell átkelniük az Alpokon. Éppen emiatt nem ért még véget a projekt: a biológusok új útvonalat terveztek 2023-ban, amelynek végcélja nem Olaszország, hanem Spanyolország. Igaz, így az út mintegy 300 kilométerrel hosszabb, de legalább sokkal biztonságosabb – erre tanítják most a madarakat a kutatók.
Ebből a fajta oktatásból ráadásul nemcsak a tarvarjak profitálhatnak, tudósok szerint egyre nő azoknak a madárfajoknak a száma, amelyeknek hasonló segítségre volna szükségük. Ludak, darvak és gólyák is szerepelnek azoknak az állatoknak a listáján, amelyeknek – hogy elkerüljék a kipusztulást – a klímaváltozás miatt meg kell változtatniuk vándorlásuk útvonalát.
Nyitókép: Waldrappteam Naturschutz & Forschung
Nem a tarvarjú az egyetlen furcsa kinézetű madár. Hallottál például már a papucscsőrű madárról?
