Szabó Bence az 1992-es barcelonai olimpián magabiztosan nyerte meg a férfi kard egyéni számát. Az álmoskönyvek nem sok jót ígértek, hiszen a babona szerint az egyéni verseny győztese nem vív jól a csapatversenyek során. Szerencsére Szabó Bence erre rácáfolt.
A negyeddöntőben az egyik legveszélyesebb rivális, Németország került szembe velünk a páston, ám a várva várt nagy küzdelem elmaradt, 9-3-ra győztünk, és jutottunk az elődöntőbe. Ha a németek elleni összecsapás sima volt, mint mondjuk a franciák elleni csörtékre? Nagyon futott a szekér, és végül 9-1-es diadallal jutottunk a döntőbe, ahol a Független Államok Közössége várt ránk. Az 1988-as fináléban (ahol még a Szovjetunióval néztünk farkasszemet) 4-8-ról, a sírból hoztuk vissza a győzelmet, hihetetlen izgalmak után, egyetlen tussal az ellenfél fölé kerekedve. Egy idő után itt, Barcelonában is már csak valami hasonlóban bízhattunk, és bár Szabó Bence és csapattársai mindent megtettek, nem sikerült a fordítás.
1992 augusztusában a barcelonai olimpián a kardcsapatok döntője nem hozta el számunkra a 4 évvel korábbi szöuli csodát, nem sikerült fordítani a lehetetlen helyzetből, 9-5-re elvesztettük a finálét. 2022-ből visszatekintve az igazi csoda az volt, hogy az ellenfél vívói, köztük oroszok és ukránok, együtt vívták ki ezt a győzelmet.
