TIME magazin nők Év nője

A TIME Év embere névváltoztatását követően sem módosult jelentősen a nemek aránya a listán, és talán túlzó, amit írok, de az örök második helyezettek listájával volt kénytelen szépíteni a magazin. Ez a weboldal csoda szépen felépített, és csupa olyan befolyásos nőt emel ki, akik kvázi a másodhegedűs kategóriába kerültek. Világvezetők, tudósok és popkultúrát befolyásoló alkotóművészek, valamint sok hölgy, aki a női aktivizmus vagy a kultúra révén találta meg befolyását.

Ahogy Nancy Gibbs, a TIME korábbi főszerkesztője írja, ez a projekt egy olyan gyakorlat, amely azt vizsgálja, hogy a nők milyen utakon jutottak hatalomhoz a rendszerszintű egyenlőtlenség miatt. „A nők –  írja Gibbs – már jóval ezen fogalom definiálása előtt is gyakorolták az úgynevezett puha hatalmat.”

Válogatásunkban kiemeltünk egy-egy jeles női „nyertest” és férfi pályatársát, akivel szemben lemaradt a dobogó felső fokáról.

1927: Soraya Tarzi afgán királyné vs. Charles Lindbergh

Ebben az évben Charles Lindbergh lett az első „év embere”, egyben ő az eddigi legfiatalabb férfi is, akinek odaítélték a címet (25 éves korában).

Egy liberális afgán értelmiségi lánya, Soraya Tarzi királyné szeretett szakítani a hagyományokkal. Afganisztán első hitvesi királynőjeként és Amanullah Kán király feleségeként az 1920-as években a Közel-Kelet egyik legbefolyásosabb személyiségévé vált, és világszerte ismert volt haladó eszméiről. Tarzi és Kán szorosan együttműködtek; 1926-ban kijelentette: „Én vagyok a király, de az oktatási miniszter a feleségem, a királynő.”

Az uralkodópár együtt dolgozott Afganisztán első alkotmányain, harcoltak a poligámia és a fátyol ellen, valamint a nők és a lányok oktatásáért. Tarzi arról volt híres, hogy nyilvánosan letépte a fátylat, és helyette széles karimájú, fátylas kalapot viselt. A nők jogainak és az oktatásnak a lelkes híve volt, ő nyitotta meg az ország első lányiskoláját, és édesanyjával együtt 1927-ben megalapította az ország első női magazinját.

Tarzi azt mondta, hogy a függetlenség „mindannyiunké”, és erőteljesen felszólította a nőket, hogy „vegyék ki a részüket” a nemzetépítésből. Az 1970-es években Afganisztánban a reformok második hulláma Tarzi 50 évvel korábbi elképzeléseit követte, a nők iskolázottságának és politikai szerepvállalásának növekedésével, valamint a házassági korhatár felemelésével.

1934: Mary McLeod Bethune vs. Franklin D. Roosevelt

Franklin D. Roosevelt 1934-ben immáron másodjára szerepelt az újság címlapján Az év embereként. Először ítélték oda a címet ugyanannak az embernek másodszor, és eddig kizárólag neki ítélték meg harmadszorra is 1941-ben.

Mary McLeod Bethune önéletrajza már eleve szuperlatívuszokkal és legekkel volt tűzdelt, de 1934-ben az afroamerikai nők által addig gyakorolt legnagyobb politikai hatalom küszöbén állt. Mégpedig azzal, hogy folyamatosan lobbizott a szövetségi kormánynál az afroamerikaiak érdekében, munkájával egészen Coolidge, Hoover és Roosevelt elnökökhöz is eljutott.

Hamarosan az egykori tanárnő és aktivista hivatalos New Deal-népbiztos szerepbe lépett, mint a Nemzeti Ifjúsági Igazgatóság négerügyi osztályának és Roosevelt Fekete Kabinetjének (a faji kapcsolatok kulcsfontosságú tanácsadó csoportjának) vezetője. Így ő lett a legmagasabb rangú afroamerikai nő a kormányzatban, és az első, aki szövetségi minisztériumot vezetett. Kormányzati hivatali ideje alatt az integrációért, valamint a szegregáció, a megkülönböztetés és a lincselés ellen küzdött. Ahogy egy kollégája mondta egyszer: „Senki sem képes arra, amire Bethune asszony képes volt.”

1953: Rosalind Franklin vs. Konrad Adenauer

Konrad Adenauer német politikus hetvenhárom éves volt, amikor 1949. szeptember 15-én a Német Szövetségi Köztársaság első kancellárává választották. Célul tűzte ki a stabil demokrácia létrehozását, és a háborús vereség utáni elszigeteltség, kiszolgáltatottság leküzdése érdekében az ország csatlakozását az akkor alakuló európai, illetve atlanti szervezetekbe.

Rosalind Franklin nélkül James Watson és Francis Crick nem lett volna világhírű és Nobel-díjas. A vegyészként képzett Franklin készítette el azt a röntgenfelvételt, amely bizonyítékot szolgáltatott a DNS-molekulák kettős spirálszerkezetére. 1953-ban Watsonnak, aki szintén a DNS szerkezetét vizsgálta, megmutatták a képet, és azonnal felismerte annak jelentőségét. 

A kép kritikus bizonyíték volt, ahogyan azok az adatok is, amelyeket Franklin a kép elemzésekor nyert ki. Watson, Crick és kollégájuk, Maurice Wilkins törvényesen jutottak a képhez és az adatokhoz a munkájuk során, és soha senki nem vádolta meg őket hivatalosan, hogy Rosalind Franklin szellemi termékének eltulajdonlását követték el. De azt sem állítja senki, hogy későbbi áttörésüket, a DNS kettős héjszerkezetének bizonyítását Franklin munkája nélkül el tudták volna érni. Mégis, amikor Watson és Crick 1953-ban közzétették eredményeiket, és amikor 1962-ben Wilkinsszel együtt ugyanezért az eredményért Nobel-díjat kaptak, Franklinről egy szó sem esett.

1973: Jane Roe vs. John Sirica

John Sirica volt a főügyész a Watergate-botrány idején, fontos szerepet töltött be abban, hogy a hangfelvételeket a Fehér Ház átadja.

A Roe kontra Wade perben, a Legfelsőbb Bíróság döntése szerint országos szinten legálissá vált az abortusz. Ez alapvetően megváltoztatta az amerikai jogot, életet és politikát. Sok szempontból ez a döntés a kiindulópontja annak a hatalmas fejlődésnek, amelyet a nők az azóta eltelt évtizedekben elértek. Ez a döntés olyan jogi keretet is teremtett, amelyet később az LMBTQ-emberek jogainak kiterjesztésére is használtak.

Nevével a napjainkban is találkozhatunk, mert az abortuszhoz való jog napirenden van éppen Amerikában. A Jane Roe álnéven ismert felperes (Norma McCorvey) szegényen nőtt fel, és akiknek gondoskodniuk kellett volna róla, azok bántalmazták. Miután harmadik gyermekével teherbe esett, kapcsolatba került Sarah Weddington és Linda Coffee ügyvédekkel, akik az abortuszkorlátozásokat akarták megtámadni. Az alatt a három év alatt, amíg az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, megszült egy gyermeket, akit örökbefogadásra adott.

Az akkor konzervatív többségű bíróság döntése szerint az amerikai nőknek joguk van az abortuszhoz a terhesség első trimeszterének végéig, és ebben az esetben a döntés csak rájuk és az orvosukra tartozik. A kívánt terhesség megtervezéséhez és a nem kívánt terhességek befejezéséhez való újonnan szerzett jogok felborították az amerikaiak által ismert hagyományos nemi szerepeket. Ma már tudjuk, hogy a nők nagyobb valószínűséggel fejezik be tanulmányaikat, anyagilag stabilabbak lesznek, és kevésbé valószínű, hogy bántalmazó kapcsolatokban maradnak. A kevesebb abortuszkorlátozással rendelkező államokban alacsonyabb az anyai és csecsemőhalandóság.

2008: Michelle Obama vs. Barack Obama

A 2008-as elnökválasztás során az Egyesült Államok elnökének Barack Obamát választották, így ő lett az Államok első afroamerikai elnöke.

Michelle Obama 2008-ban férje, Barack mellett kampányolt, és olyan szintű vizsgálatnak volt kitéve, amely tagadhatatlanul a faji hovatartozása miatt történt. Abban az augusztusban a Demokrata Nemzeti Kongresszuson tartott megrázó beszédet, amelyben arról a „valószínűtlen útról” beszélt, amely a chicagói munkásosztálybeli neveltetésétől egészen ahhoz a színpadig vezetett számára. Fiatal lányairól szót ejtve elmondta, hogy „az ő jövőjük – és mindannyiunk gyermekeinek jövője – az én tétem ezen a választáson”.

Miután férje győzött, méltóságteljesen lépett be a first lady szerepébe, mint az első afroamerikai nő. Az olyan szociális kérdésekre összpontosítva, mint az oktatás és az egészséges életmód, mélyen elkötelezett volt az amerikaiak jóléte és az emberek, különösen a gyermekek jövője iránt. Karizmája, magabiztossága és nyitottsága megközelíthető légkört teremtett a Fehér Házban. Bár first ladyként töltött napjai véget értek, befolyása nem csökkent. 

A 2022-es év nője egy 12 tagú hölgykoszorú lett

Idén nőnapon ünnepelték a Time magazin gálaestjén azt a 12 rendkívüli eredményeket elérő nőt, akit a magazin az év nőjének választott. A teljes listán a szórakoztatóipar, az aktivizmus és az innováció területén dolgozó nők szerepelnek, akik a változás elindításán fáradoznak. A listán többek között Allyson Felix olimpikon, Amanda Gorman költő és aktivista, valamint Amal Clooney emberi jogi ügyvéd is szerepel.

Ha szívesen olvasnál még nőtörténelemről, itt egy érdekes összeállítás arról, hogy milyennek jósolták meg a 20. század asszonyait.