Budapest legismertebb lakótelepei közé tartozik a Duna két ellentétes partján szinte egymással szemben elterülő Békásmegyer és Káposztásmegyer. Mindkét terület elnevezése a honfoglalás korabeli Megyer törzsre utal, de honnét származik a „békás” és a „káposztás” előnév? Tekintsük át röviden a két városrész történetét.
A budai hegyvidék lábánál fekvő egykori Békásmegyer falu nevét először 1368-ban említik írásban – ekkoriban a terület az óbudai apácák tulajdonában állt, majd a következő században egy csere folytán a pilisi apátságé lett. A török hódoltság első évtizedeiben a község még virágzott, később azonban szinte teljesen elpusztult: egészen a 18. századig a Zichy család birtokában lévő kietlen pusztaságként volt nyilvántartva.
Az 1740-es évektől német telepesek vették birtokukba a területet, akik – köszönhetően a hely kiváló adottságainak, például a remek gyümölcs- és szőlőtermesztési lehetőségeknek – virágzó közösséget hoztak létre. Krottendorf („Kagylófalu”) a következő évtizedekben jelentős fejlődésnek indult, és egészen a 20. század első feléig jellegzetes sváb faluként színesítette a főváros agglomerációját. A második világháború után azonban kitelepítették az itt élő német ajkú családokat, és a helyükre magyarokat hoztak Mezőkövesdről, Csehszlovákiából és Romániából. 1950-ben hét várossal és tizenöt másik községgel együtt Békásmegyert Budapesthez, a III. kerülethez csatolták, ekkor szűnt meg a település önállósága.
A ma ismert lakótelep építése 1971-ben kezdődött: rohamos ütemben nőttek ki a földből a tízemeletes panelházak, a teljes építkezés tizenkét évet vett igénybe. Időközben, 1981-ben HÉV-állomást és az új gáton Duna-parti sétányt adtak át. 1993-ban a lakótelep egy különös tragédia folytán került az országos hírekbe: egy mentálisan zavart fiatalember illegális vegyszereket és pirotechnikai eszközöket tartott békásmegyeri lakásában, melyek felrobbantak, beomlasztva a ház panelszerkezetét. A baleset hét ember, köztük a felelős életét oltotta ki.
A falu, majd a későbbi lakótelep a környék egyik földtani jellegzetességének köszönheti elnevezését: az agyagos talaj a felszínen tartja a csapadékvizet, így könnyen létrejönnek és megmaradnak a kisebb tavak, pocsolyák, ezekben pedig előszeretettel tanyáznak békák. A lakótelepen napjainkban több mint 38 ezer ember él. A békák száma ismeretlen.
Békásmegyerhez hasonlóan a későbbi Káposztásmegyer falu helyszínén is a Megyer törzs ütött tanyát a 9. századtól, az itt élő, állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkozó népességet Anonymus is megemlíti krónikájában. Valószínű, hogy a korai Árpád-korban a Megyer törzs biztosította az itt található, stratégiai fontosságú dunai átkelőhelyet. A középkori Káposztásmegyer település első írásos említése 1148-ból származik, ekkor még Meger néven hivatkoztak rá. A 14. században Megyer község Szendy István vajda tulajdona volt, a 15. században a Széchenyiek, majd Guthi Országh László asztalnokmester birtokolta. A török hódoltság alatt egyes források szerint a falu elpusztult, mások úgy vélik, a dunai rév az oszmán katonaság fennhatósága alá került.
A terület a 18. században került Újpest felvirágoztatói, a Károlyi család birtokába, ekkor illesztették neve elé a Káposztás előtagot, hogy megkülönböztessék a többi Megyer nevű településtől – a névválasztást pedig a környékbeli káposztaföldek nagy száma indokolta. Az 1800-as években Káposztásmegyer Rákospalotához tartozó puszta, majd nyaralótelep volt, a pestiek előszeretettel jártak ide kirándulni, saját lakossággal viszont szinte egyáltalán nem rendelkezett: a 20. század fordulóján alig ötszázan éltek itt.
Az arisztokraták itt rendezték kopófalka-vadászataikat, királyi udvari istállók és – a második világháború végéig – lóversenypálya is volt a környéken, melynek nevét máig több közterület (Galopp utca, Lóverseny tér) is őrzi Káposztásmegyeren. 1904-ben kezdte meg működését a Káposztásmegyeri Vízmű, amely napi 240 ezer köbméteres kapacitásával biztosította Budapest vízellátását. Káposztásmegyer és az ottani Károlyi-uradalom 1922-ben került át Újpesthez.
Csakúgy, mint Békásmegyer, Káposztásmegyer is 1950-ben, Nagy-Budapest létrehozásakor lett – Újpesttel együtt – a főváros része, a IV. kerület külterületeként. Már 1966-ban megszületett a terv a Káposztásmegyeren létesítendő nagyszabású lakótelep megépítéséről, a munkálatok tényleges elkezdésére azonban több mint másfél évtizedet kellett várni. Az 1983-ban indult építkezés első szakasza hét évvel később ért véget, ekkorra mintegy hatezer lakást adtak át – ugyan az eredeti terveknek megfelelő építkezés végül nem folytatódott, idővel tovább bővült a lakótelep, mely ma 23 ezer embernek ad otthont és két részre – Káposztásmegyer 1. és 2. – oszlik.
Utóbbi a hagyományos panelházas részek mellett lakóparknak is otthont ad, a környéken élők pedig a lakótelep szomszédságában lévő 51 hektáros Farkaserdőben kirándulhatnak. Szintén „Káp 2-n” található az Aquaworld wellness-szálloda és élményfürdő-komplexum. A 3-as metró Újpest városközponttól Káposztásmegyerre történő meghosszabbítását a rendszerváltás óta ígérik a különböző politikai erők, erre azonban mindmáig nem került sor.
Érdekel az utcanevek története? Kísérd figyelemmel Térfigyelő sorozatunkat, amelynek előző részében az angyalföldi Frangepán utca nevének eredetét kutattuk.
