sztárok kémek

Ha a sztár és a kém szót egy mondatban olvassuk, sokaknak ugrik be Mata Hari neve, de a modern sztársághoz sokkal közelebb álló szereplői is vannak a kémvilágnak. Az egyik legismertebb filmstúdió alapítója és egy elismert szakács is a kémek közé tartozott: lássuk, kikről is van szó!

Kémek, akik írtak

A Charlie és a csokoládégyár szerzője, Roald Dahl sportos, intelligens, 180 centi magas világháborús veteránként 1942-től a washingtoni brit nagykövetségen dolgozott: aktívan részt vett a társasági életben, Eleanor Roosevelt pedig gyakori vendéggé tette őt a Fehér Házban. A találkozó nem volt véletlen, Dahl közvetlenül Winston Churchillnek kémkedett. 

Somerset Maugham hozzá hasonlóan nemcsak író, de kém is volt: már az első világháború előtt tíz regényt és színdarabot írt, felhagyva eredeti orvosi hivatásával. A háborúban azonban csatlakozott az egészségügyi szolgálathoz, majd később a titkosszolgálathoz. Berlinben folytatta tevékenységét, melynek tapasztalatai későbbi novelláiban is kamatoztatta.

Sztárok, akik nem voltak kémek

Harry Houdini szabadulóművészt, aki a 20. század egyik legtöbbet utazó híressége volt, sokan vélik kémnek: tény, hogy gyakran látogatott meg rendőrkapitányságokat és börtönöket, ahol cellákba záratta magát, majd gyorsan megszökött.

Kevés bizonyíték van arra, hogy Houdini tényleg kémként dolgozott volna a Scotland Yardnak, amely egyébként Írországon és Nagy-Britannián kívül kevés brit hírszerzési munkát végzett. Egy 2006-ban megjelent életrajzi kötet szolgáltat csak némi táptalajt: ez a Scotland Yard munkatársainak rejtélyes naplóbejegyzéseire alapozta következtetéseit, és „HH-tól” kapott dokumentumokra hivatkozott. Houdini legfeljebb a kiterjedt utazásai során tett megfigyeléseit adhatta tovább, de bizonyíték arra, hogy kémként szolgált volna bármely ügynökségnek, nincsen.

Frank Sinatrát szintén gyakran gyanúsítják kémkedéssel: ez nem igaz, de a maffia tagjai gyakori vendégek voltak otthonában, és fellépései alkalmával az 1940-es évek elejétől élete végéig. 

Sinatra életében kétszer is élt az információszabadságról szóló törvénnyel, hogy betekintést nyerjen az FBI róla szóló aktájába, de semmit sem kérdőjelezett meg abban, és élete végéig tartotta a kapcsolatot maffiózókkal.

A kommunistafóbiás Walt Disney informátorrá vált

Walt Disney ugyanakkor valóban besúgó volt: amikor munkásai 1941-ben sztrájkba léptek, Disney nem tudta elhinni, hogy külső agitátorok nélkül tennék ezt, azt gondolta, kommunisták befolyásolták őket. Élete hátralévő részében J. Edgar Hooverrel és az FBI-jal együttműködve igyekezett azonosítani azokat, akiket kommunista beállítottságúnak tartott. Már 1936-ban levelezett Hooverrel, de az FBI-aktája csak 1940 körül kezdődött a fennmaradt, jóval több mint 700 oldalas dokumentumok szerint. Nagy részük továbbra is erősen szerkesztett.

Az FBI-jal való kapcsolata olyannyira szoros volt, hogy felajánlotta a Disneyland létesítményeinek ingyenes használatát az ügynököknek, valamint a különböző antikommunista tevékenységeket végző nyomozóknak. A kommunizmust támogató személyek vádjait különböző véleményekre alapozta, mint például: „először is nem vallásos, másodszor jelentős időt töltött a moszkvai Művészeti Színházban művészeti rendezést tanulva, vagy valami ilyesmi”.

A színésznők sem maradtak ki

Marlene Dietrich Európában elismert színésznő volt, aki az 1930-as években számos hollywoodi filmben is szerepelt. 1936-ban náci ügynöknek akarták beszervezni, de ellenállt, az USA-ba utazva pedig állampolgárságot kért. J. Edgar Hoover, az FBI igazgatója felforgatónak tartotta, és hosszas vizsgálatot indított ellene – miközben a II. világháború alatt Dietrich az Office of Strategic Servicesnek kémkedett.

Greta Garbót is sokan gyanúsították kémkedéssel, de a valóságban a színésznő ezt kategorikusan elutasította, volt ugyanakkor a második világháború idején Nagy-Britanniában egy kettős ügynök, aki a Garbo nevet használta. A neve Juan Pujol Garcia volt, és már 1939-ben megkereste a briteket, hogy kémkedjen a németek után, de elutasították.

Garcia a németek kémjeként helyezkedett el Lisszabonban: olyan jelentéseket készített, amelyek úgy tűntek, mintha Londonból érkeztek volna. 1942 áprilisában az MI5 áthelyezte őt Nagy-Britanniába, és a Garbo fedőnevet adta neki. Garcia vezető szerepet játszott az Operation Fortitude, az 1944-es Overlord invázió idejét és helyét érintő megtévesztő kampány sikerében. Garbo annyira meggyőző volt a németek számára – az Abwehr kódneve Alaric volt –, hogy 1944 júliusában rádión keresztül megkapta a Vaskeresztet. November végén Garbót VI. György király is kitüntette.