szovjet ungern báró

Nikolai Robert Maximilian Freiherr von Ungern-Sternberg néven látta meg a napvilágot a halál angyalának is nevezett katonatiszt. A magyar felmenőkkel is rendelkező német-orosz báró vérbeli monarchista volt, elsődleges célja a Szovjetunió felszámolása és a Mongol Birodalom feltámasztása volt, nem is akárhogyan. 

Egyfelől zseniális vezéregyéniség volt, akiért emberei tűzbe mentek volna. Már kortársai jelentős része is őrültnek tartotta a nem titkoltan antiszemita katonatisztet. Igazi multikulturális család sarjaként látta meg a napvilágot. Saját bevallása szerint Dzsingisz kán közvetlen leszármazottja, sőt reinkarnációja volt, de a magyar őseit is büszkén emlegette.

A báró magát a hun Attila és Dzsingisz kán örökösének tartotta

A valószínűleg 1885-ben született Roman Fjodorovics Ungern-Sternberg a szovjet hatalomátvétel ellen lázadó monarchisták, az úgynevezett fehérek egyik legradikálisabb alakja volt. Eredetileg észt származású nemesi család sarja, de felmenői között teutonokat, sőt ahogy neve mutatja, magyarokat is találni. Éppen ezért ő egyenesen hun leszármazottként tekintett magára. Meglehetősen nyakatekert módon Attila hun király örökösének, később pedig a hun-mongol folytonosság jogán a nagy kán utódjának tekintette magát. Politikai tervei is ezen meggyőződéséből fakadtak. Elméjében a vörösök elleni harc lehetséges megoldásaként csillant fel az ősi típusú lovas haderő biztosította tradicionális világrend újraszervezése. 

Rengeteg legenda maradt fenn személyéről, ezek jelentős része már életében körbelengte meglehetősen megosztó személyiségét. Hatékony katona volt, azonban még felettesei is úgy nyilatkoztak róla:

"A háborúban nélkülözhetetlen, a békében elviselhetetlen."

Ungern báró ugyanis nem nézte jó szemmel a szovjet térnyerést, illetve az első világháborút követő békeidőszakot, feltett szándéka volt a kialakult világrend megdöntése és egy teokratikus rendszer kialakítása-visszaállítása Eurázsia lehetőleg minél nagyobb területén. Ahhoz, hogy legalább részben megérthessük, vajon mi vezette odáig, hogy az egykori cári katonából végül a Csing-dinasztiáért harcoló, birodalmi álmokat szövögető vezér váljon, érdemes megemlíteni felmenői viselt dolgait. Családját ugyanis igencsak színes egyéniségek alkották, egykori keresztes, kóbor- vagy éppen rablólovagok. Bár nemesi rangot viseltek, voltak köztük diplomaták, kalózok és alkimisták is. Nagyapja is kalózkodott az Indiai-óceánon, elfogása után szibériai száműzetésbe vetették. Az ő indiai kalandjának eredményeképp az Ungern-Sternberg családja több tagja, így Roman is a buddhizmus követőjévé vált.

Több ízben került kapcsolatba Ázsia népeivel, szolgált a mongolok és a burjátok között, ahol elvarázsolta az ősi kultúra. Végigharcolta nemcsak az első világháborút, hanem még akadémista korában az orosz-japán háborút is, ráadásul a hírhedten véres módszerekkel dolgozó kozák hadosztályban. De ide is nyilvánvalóan megzabolázhatatlan természete vezette. A fiatal Romant senki és semmi nem tudta megfékezni, már diákként sem, kivéve a cári katonai akadémia szigorú szabályait - ám még itt is kitűnt a többiek közül rengeteg vitájával a maga mögött hagyott betört orrokkal.

Egyszerre 25 fegyelmi eljárás is folyt ellene, amikor végül önként távozott a kozákokhoz.

 Amikor már a világháborús érdemeiért később kitüntették volna - rendíthetetlen bátorsága miatt többbek között Szent György-keresztet kapott -,  például részegen összevert egy másik tisztet. Felettesei éppen az ehhez hasonló cselekedetei miatt soha nem merték javasolni előléptetését, bár katonai érdemei azt megkövetelték volna.

A kiugrott antibolsevista

Fékezhetetlennek és veszélyesnek tartották. Amikor megalakult az Ideiglenes Kormány, inkább a Távol-Keletre küldték, hogy ott biztosítsa Szemjonov atamánnak alárendelve a kormányhoz hű katonai jelenlétet. Amikor jó kedve volt, igazán karizmatikus személyiségként nyerte meg beosztottjait. 1918-ra sikerült felállítania a később hírhedtté vált Ázsiai Lovashadosztályt. Megválasztották a Bajkál-tó térségének kormányzójává. Központjaként azt a Csitát tette meg, ahol több, magyar kötődésű hadifoglyot is fogságban tartottak, többek között a vörösterror legendás alakját, Szamuely Tibort. Olyan kegyetlenül bántak emberei az őrizetesekkel, hogy maga Sternberg kiérdemelte a Véres Fehér Báró nevet, miután a hadifoglyok között megbúvó összes, általa felfedezett kommunistát kivégeztette. 

Korábbi mongol kapcsolatai, illetve családja buddhista kötődése miatt még a nem orosz származású helyiek szívét is megnyerte, sőt: még a japán haderő is őket támogatta, hiszen nekik Kína területén volt éppen igencsak komoly érdekeltségük a kommunista államhatalom felszámolásában. Az erőteljes támogatói pedig hozzásegítették ahhoz, hogy szakítson a fehérekkel - annak ellenére, hogy velejéig antikommunista volt. 

Kolcsak admirális és az általa képviselt konzervatív katonai vonal nem volt megfelelő számára, ő lovasaival ahelyett, hogy a szovjet rendszer ellen lassan felépülő fehérek mozgalmát támogatta volna, kelet felé kacsintgatva a japánok bástyája lett a kontinensen a Csing-dinasztia restaurációja, illetve Madzsukuó bábállamának létrehozása során. A japánok fegyverekkel és pénzzel is támogatták. Ungern-Sternberg lovas hadosztálya zászlaján sárga mezben egy nagy U jelzéssel harcolt a keleti végeken, a lovas katonák között az ott élő törzsek harcosai és az egykori cári birodalom katonái is jelen voltak. Azonban a lovasságnak ekkoriban már leáldozott, nem is képviseltek komoly haderőt ellenfeleik szemében - talán ennek köszönhették azokat a sikereiket, amiket mégis sikerült elérniük.

Alig pár ezren voltak, de elfoglalták és felszabadították a kínai kommunista uralom alól Mongóliát.

Dzsingisz kán reinkarnációja

A ma Ulánbátornak nevezett egykori Urgát régi hadicsellel vette be, ez volt a megszállók utolsó mentsvára. A báró felgyújtotta, majd a füsttől láthatatlanná váló, csekély ostromló sorait elnyújtva elhitette, hogy serege sokkal nagyobb, mint a védők létszáma. Az ettől megzavarodott védőket kardélre hányva az összes kínait kiebrudalta a mongol fővárosból. Kiszabadította Bogdo kánt, aki cserébe a Mongólia legfőbb hadura és a szent monarchia reprezentánsa címet adományozta a bárónak. Az 1921-ben függetlenné vált Mongólia diktátora lett, valóságos kényúrként élvezte környezete odaadását, akik valóban hitték, hogy ő a nagy kán leszármazottja.

A Vörös Hadsereg természetesen megtorló akciót indított, miután szövetségesei elbuktak. Hosszú heteken keresztül ellenálltak a lovasok az ostromnak, a sok győzelmet követően pedig elkezdték az egykori orosz - abban az időben már szovjet - befolyás alatt álló részeket meghódítani, ezzel is növelve Mongólia területét. A kezdeti sikereket komoly vereségek követték, az utolsó vesztes csata során pedig saját katonái adták a bárót ellenségei kezére. Golyó általi halálra ítélték, melyet még aznap, 1921. szeptember 15-én végre is hajtottak.

A cikk forrása: René Guénon Az antikommunista című tanulmánykötete. 

Ha kíváncsi vagy az orosz cári birodalom utolsó éveire, és arra, miként kapcsolódott a cári udvari élethez egy magyar festőművész, ezt a cikkünket ajánljuk neked.