Minden városban volt bordély
A civilizáció és a vadság peremvidékének számító amerikai frontier, vagyis határvidék szexuális szokásait annak különleges státusza és az ebből fakadó társadalmi jellemzők alakították: a nyugatra kivándorló telepesek, a vadont meghódító, gyakran magányos férfiak és a kisvárosok lakói gyakran ki voltak éhezve a testi szerelemre, ezt az igényt pedig számos törvényes és törvényen kívüli formában igyekeztek kielégíteni.
![Egy vadnyugati bordélyház alkalmazottai.](http://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/4450/44505/445055/44505530_697ef473fc23a5c0221a2c316faa620e_wm.jpg)
A westernfilmek jellegzetes karaktere a csábos örömlány vagy madame figurája, Hollywood pedig ebben a tekintetben egyáltalán nem hazudik – a vadnyugaton virágzott a prostitúció, minden városban működött legalább egy bordélyház, melynek alkalmazottai szívesen vendégül látták a városba látogatókat, és elegendő fizetség fejében gondoskodtak róla, hogy megfelelő társaságban tölthessék az estét. Léteztek luxusbordélyok, ahová a vagyonosabb férfitársaság járt, illetve olcsóbb helyek, ahol a hölgykínálat és a környezet is inkább a kisebb pénzű utazókra volt szabva – előbbi helyeken jóval nagyobb megbecsülésben volt része az ott dolgozó nőknek, míg a szegénysori örömházakban gyakran kihasználták, sőt, bántalmazták őket munkaadóik és kuncsaftjaik.
A prostituáltak többsége fiatal, 30 év alatti, iskolázatlan és az alsóbb társadalmi rétegekből származó hölgy volt, sokan közülük még olvasni sem tudtak; szintén gyakoriak voltak a bevándorló hátterű örömlányok, akik törve beszélték az angolt, és más kereseti lehetőség híján űzték a legősibb mesterséget új hazájukban. A bordély tulajdonosa az árakat nemcsak a nők külső jegyei és örömszerzési képességei alapján állapította meg, de belekalkulálta származásukat, hátterüket és etnikai hovatartozásukat is – egy fehér, angolszász, a nyelvet jól beszélő lány szolgáltatásaiért jóval többet kért el a kuncsaftoktól, mint például egy ázsiai vagy őslakos származású hölgy esetében.
Méreggel hajtották el a nem kívánt magzatot
Nem meglepő, hogy a vadnyugati városkákban tomboltak a nemi betegségek, a prostituáltak és a szalonokban dolgozó nőknek pedig a nem kívánt terhesség állandó fenyegetésével is szembe kellett nézniük – léteztek ugyan védekezési módszerek, például óvszer, utóbbi elég drága portékának számított, amit a legtöbb férfi nem engedhetett meg magának. Amikor az óvatlan alkalmi együttlét nem várt következménnyel járt, a teherbe ejtett hölgyek számára az illegális magzatelhajtás maradt az egyetlen megoldás: ezt különböző, főként növényi hatóanyagokat tartalmazó gyógyszerek, vagyis inkább kotyvalékok segítségével próbálták véghez vinni, melyek egyes összetevői akár mérgezőek is lehettek. A prostituáltak tehát nem csak a karrierjüket, gyakran az életüket is veszélybe sodorták, ha nem vigyáztak eléggé hivatásuk végzése közben.
Mindezt tetézte, hogy a vadnyugat lakói rendkívül keveset tudtak a szexualitásról, köszönhetően a puritán hagyományból eredő szigorú keresztény erkölcsöknek – az olyan témák, mint a házasságon kívüli szex, a nemi betegségek, a védekezés és a terhességmegszakítás tabunak számítottak, ezért nem is igazán beszéltek róluk. A témával kapcsolatban rendelkezésre álló szakirodalom néhány rövid füzetecskében, „házassági útmutatóban” merült ki, melyek azt ecsetelték, milyen egy tisztességes, keresztény párkapcsolat, és miért bűnös dolog önkielégíteni, illetve házasságon kívül szexelni.
![Férfiként élő nők a vadnyugaton](http://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/4450/44505/445056/44505602_c1a187b517a3c94d7b626e8b4bafa1f2_wm.jpg)
A cowboyok olykor egymással is összefeküdtek
A testi örömökre éhes férfiak nem csak tisztességes úton elégítették ki vágyaikat, a nemi erőszak is gyakorinak számított a vadnyugaton: az elkövetőket a legtöbb esetben senki sem vonta felelősségre, az áldozatok pedig semmilyen segítségben, kárpótlásban nem részesültek. Mindez rendkívül jellemző a vadnyugat erősen patriarchális berendezkedésére, melyben a hatalmat, társadalmi pozíciókat és testi erőt magukénak tudó férfiak mellett a nők hangsúlyozottan másodlagos szerepet tölthettek be, igen kevés beleszólásuk volt saját sorsukba és a közösség életébe.
Természetesen az is előfordult, hogy a hónapokig a vadonban tartózkodó, vándorló, messzi, elhagyatott vidékeken gazdálkodó magányos cowboyoknak huzamosabb ideig egyáltalán nem volt részük hölgytársaságban – ebben az esetben gyakran egymás karjaiban kerestek vigaszt. A westernekben látható macsó cowboyok imázsának kissé ellentmondva a vadnyugat kies vidékein előszeretettel dívott az alkalmi homoszexualitás: a magukra utalt férfiak a börtönökhöz hasonlóan „szexuális klikkeket” alakítottak, melyekben egyesekre „női szerep” jutott. Ezt a jelenséget nem ítélte el a cowboy-társadalom, az élet velejárójának tekintették, bár valójában – a fentebb említett általános tudatlanságból fakadóan – fogalmuk sem volt róla, pontosan hogyan nevezzék és kezeljék.
Postán rendeltek feleséget maguknak a magányos farmerek
A nemek közötti egyenlőtlenség szintén érdekes jelenségeket szült, előfordult például, hogy nők a társadalmi előrejutás érdekében férfinak álcázták magukat, álnéven, férfiruhában éltek, és férfias foglalkozásokat űztek. A történészek több száz hasonló esetet feltártak már, a férfivá avanzsált nők között voltak katonák, cowboyok, rodeósok és kocsivezetők is. A fentebb említett egyenlőtlenség dacára sok nő vándorolt a „civilizált keletről” a vadnyugatra, a határvidéken ugyanis kevésbé voltak rögzülve a rideg társadalmi szabályok, vagyis, ha szerették volna magukat a hagyományosnak vélt női szerepkörön – házasság, család, gyereknevelés – kívül megvalósítani, itt több esélyük akadt rá.
![Farmer-házaspár az 1860-as években.](http://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/4450/44505/445055/44505582_5240d7a7a12c5af6b2de0e8be667c5b8_wm.jpg)
Persze nem minden cowboy és telepes érte be alkalmi kapcsolatokkal, sokan vágytak rá, hogy feleséget találjanak maguknak és családot alapítsanak, az élelmes üzletemberek pedig gyorsan rátaláltak a megoldásra, miként kapcsolhatják össze a nőhiányban szenvedő nyugatot a kalandra vágyó hölgyekben dúskáló kelettel. Létrejött a társkereső irodák 19. századi változata, a postán rendelt menyasszonyok intézménye: az egyedülálló nyugati parti urak és keleti parti hölgyek levélben ismerkedtek meg egymással, fotót cseréltek, majd abban az esetben, ha a sokadik levélváltás után is úgy gondolták, egymásnak teremtette őket az Úr, a nő útra kelt, és megtörtént az esküvő (az efféle társkeresésre láthatunk példát többek között a Volt egyszer egy vadnyugat című filmben).
A "franciázást" túlságosan európainak ítélték
A házasélet kényelmetlennek és problémásnak számított, a családok ugyanis – kivéve persze a vagyonosabb famíliákat – általában szűkös otthonokban éltek, ahol a családtagok – olykor akár három-négy generáció – gyakran egyetlen szobán voltak kénytelenek osztozni. A szülők sokszor a gyerekekkel egy ágyban aludtak, így feltehetően gondot jelentett számukra, ha kettesben akartak maradni, hogy háborítatlanul élvezzék a testi örömöket.
Végezetül, bár a vadnyugat a burjánzó szexualitás világa volt, itt is léteztek tabuk: a leginkább kerülendő dolognak az orális szex számított, amit az amerikai társadalom akkoriban túlságosan európainak, magától idegennek tartott. A „franciázást” annyira ritkán művelték, és olyan mértékben lenézték a vadnyugaton, hogy társaik gyakran kiközösítették azokat a prostituáltakat, akik mégis hajlandóak voltak szájjal kényeztetni férfi vendégeiket – nem csoda, hogy az óceán túlpartján ma is jóval kevésbé népszerű ez a fajta örömszerzési mód, mint nálunk, a régi kontinensen.
![](https://kep.index.hu/1/0/5745/57454/574548/57454875_b252945c3edff78029d100d12850877a_wm.jpg)
Kutyabarátok készüljetek!
Jön a Dogz, az év legnagyobb kutyás fesztiválja! Falkasétákkal, állatorvosi tanácsadással, kutyás bemutatókkal, kutya&gazdi fotózással és sok más ingyenes programmal várunk szeptember 7-én a Városligeti Nagyréten.
Váltsatok jegyet a DOGZ fesztivál színpad izgalmas előadásaira is!
hirdetés