A Reszkessetek, betörők! ötlete a ’80-as évek népszerű rendező-forgatókönyvírója, John Hughes – Családi vakáció, Meglógtam a Ferrarival – fejéből pattant ki, aki elképzelte, mit tenne tízéves fia, ha véletlenül egyedül maradna otthon, amíg a család többi tagja vakációzik. Az ötletből gyorsan megszületett a forgatókönyv, melynek vászonra vitelével Hughes Chris Columbust bízta meg, akit éppen akkor rúgtak ki a Karácsonyi vakáció című filmből, ugyanis összeveszett a főszerepet alakító Chevy Chase-szel.
Hughes eredetileg a Warner Bros stúdiónak adta el a könyvet, ők azonban annyira nem bíztak az ötlet sikerében, hogy legfeljebb 10 millió dollárt áldoztak volna a teljes produkcióra, ezért az író-producer titokban elkezdett tárgyalni a 20th Century Foxszal, akik hajlandóak voltak 18 millió dolláros költségvetést biztosítani a stáb számára. Befektetésük jócskán megtérült, a Reszkessetek, betörők! ugyanis 476 millió dollárt hozott a jegypénztáraknál, ezzel – a Ghost után – az 1990-es év második legnagyobb sikerét aratta az Egyesült Államokban.
Életre szóló sérülést szenvedett a főhős
A filmbeli McCallister család igen jómódú – bár a szülők foglalkozása sohasem derül ki –, Chicago egyik festői kertvárosában élnek egy impozáns házban. A stáb valóban a szeles város környékén, a Chicagótól 26 kilométerre található Winnetkában forgatott: a McCallister-ház külsőit egy 1920-ban épült családi házban vették fel, melyet a produkció kibérelt a tulajdonosoktól, a belső tereket azonban egy műteremmé átalakított egykori középiskolában rendezték be, a valódi helyszínen ugyanis nehézkes lett volna kivitelezni a rengeteg trükkös kaszkadőrmutatványt.
Kevinnek, vagyis az őt alakító tízéves Macaulay Culkinnak nem csak a vásznon, a forgatáson is meggyűlt a baja a kis termetű, de annál agresszívabb betörőt, Harry Lime-ot játszó Joe Pescivel: a színész a Sztanyiszlavszkij-módszer szellemében azt szerette volna, ha kiskorú partnere a valóságban is félne tőle, ezért szándékosan kerülte Culkint, végig ridegen és távolságtartóan viselkedett vele szemben. Az egyik jelenet próbáján Pesci túlzásba is vitte a „method acting”-et, és véletlenül beleharapott a fiú ujjába, a sérülés kisebb nyomai Culkin állítása szerint még ma is látszódnak, máskor pedig elfelejtette, hogy családi film forgatásán van, és az „F betűs szót” is beleszőtte a betörő szitkozódásába. A karakter egyébként az 1949-es legendás film noir, A harmadik ember Orson Welles alakította főszereplője, a titokzatos alvilági figura, Harry Lime után kapta nevét.
Elvis is felbukkan a filmben?
Rövid, de annál emlékezetesebb John Candy beugrása a polkazenekart vezető Gus Polinski (a magyar fordításban frappánsan Polak Romanskira változtatták a karakter nevét) szerepében, aki megsajnálja Kevin édesanyját, és segít neki hazajutni: az 1995-ben elhunyt kanadai komikus csupán egyetlen napot forgatott a stábbal, és szövegének nagy részét improvizálta. A kicsiny szerepért – melyet régi barátja, Hughes kedvéért vállalt el – mindössze 414 dolláros gázsit vett fel, később azonban – miután a Reszkessetek, betörők! óriási anyagi sikert hozott a készítőknek – nehezményezte, hogy egyetlen centet sem fizettek neki a bevételekből.
Egy híres városi legenda szerint jóval híresebb személy, maga a Király is felbukkan néhány pillanatra a film egyik jelenetében: ugyan Elvis Presley 1977-ben, tizenhárom évvel a Reszkessetek, betörők! forgatása előtt elhunyt, egyesek máig bizton állítják, halála csak színjáték volt, erre pedig a legjobb bizonyíték, hogy alakja tisztán kivehető Kevin anyukája mögött az egyik repülőtéri jelenetben. Olvasóinkra bízzuk a kérdés eldöntését: vajon tényleg Elvis látható-e statisztaként az ominózus snittben.
Valódi tarantula, kamugengszterfilm
A Harry hórihorgas társát, Marvot alakító Daniel Stern számára sem volt leányálom a forgatás, az egyik jelenetben ugyanis egy gigantikus tarantula mászik végig az arcán, és a felvételkor semmilyen trükköt nem használtak. A stáb úgy találta, hogy – mivel az állat premier plánban látható a képen – egy műpók túlságosan árulkodó lenne, ezért egy valódi tarantulát „szerződtettek” a produkcióhoz: az óriáspók tulajdonosa biztosította őket, hogy semmi gond nem lesz a mutatványból, Stern pedig bátran vállalta a félelmetes kihívást. Marv hangosan kiabál, miközben a nyolclábú kis kedvenc végigkúszik az arcán, Stern azonban – biztos, ami biztos – némán játszotta a jelenetet, kiáltását utólag szinkronizálták alá: később tudta csak meg, hogy a tarantuláknak nincs hallásuk, így felesleges volt az elővigyázatosság.
Kevin nem csak a tarantulát tulajdonítja el bátyjától, Buzztól, az egyik jelenetben a testvére szobájában talált Playboy magazint böngészi áhítattal: a kellékesek azonban ügyeltek rá, hogy Culkin semmilyen, életkorának nem megfelelő tartalommal ne találkozzon, és összeragasztották az újság pikánsabb tartalmú lapjait, így azok véletlenül sem nyíltak ki a kezében. Szintén bátyja szobájában bukkan rá hősünk Buzz barátnőjének – egy csúnya, kövér lánynak – a fotójára, ami valójában egy fiút ábrázol: a stáb úgy gondolta, egyetlen lányt sem szeretnének megalázni, ezért a díszlettervező fia „ugrott be” az aprócska „szerepre”, parókával a fején.
Sokan azt hiszik, hogy a Szennyes lelkű angyalok című fekete-fehér gengszterfilm, amit Kevin néz a tévében, valóban létezik, ez azonban merő tévedés: a „régi” filmet a Reszkessetek, betörők! alkotói találták ki, és ők is forgatták le azt a néhány jelenetet, melyet hősünk megtévesztő taktikaként használ egy pizzafutár, majd a betörők ellen. A rendező szerint igazi kihívást jelentett az 1930-as évekbeli stílus minél autentikusabb lemásolása, de szerencsére a stábban bőven akadtak mozifanatikusok, akik képben voltak a klasszikusokkal, és megbirkóztak a feladattal. A fiktív alkotás – melynek kulcsmondata, a „Tartsd meg az aprót, te mocskos állat!”, szállóigévé vált – címe egyébként Kertész Mihály 1938-as alkotására, a Mocskos arcú angyalokra utal.
