Stumpp – akit egyes források Stumpf, Stube és Stübbe néven is említenek – a Kölnhöz közeli Bedburg községben látta meg a napvilágot, 1530 körül (pontos születési dátuma nem ismert, az egyház által vezetett anyakönyvi feljegyzések ugyanis a háborúkban elvesztek), jómódú földművescsaládban. Életéről mindössze annyit tudunk, hogy korán megözvegyült, és két gyerek (egy lány, Sybil és egy ismeretlen nevű fiú) maradt rá, elfogásakor pedig hiányzott a bal keze – talán innét, csonka végtagja után kapta a Stumpf, vagyis „tönk” gúnynevet.
Vérfarkasra gyanakodtak a helyiek
Az 1560-as évek közepétől több mint két évtizeden keresztül különös gyilkosságsorozat borzolta a Bedburgban és környékén élők kedélyeit: a többségében kiskorú áldozatokat brutálisan szétmarcangolta, belsőségeiket pedig elfogyasztotta a rejtélyes elkövető. A helyi parasztok arra gyanakodtak, vérfarkas – vagyis időnként farkas alakot öltő, elátkozott ember – ólálkodik a környéken, és gyilkolja a gyanútlan áldozatokat, idővel a hiedelem a helyi folklór részévé vált, a szülők igyekeztek óvni gyermekeiket a szörnytől, a vadászok pedig éles szemmel jártak, hátha a lény nyomára akadnak.
Végül csak 1589-ben sikerült elfogni a bűnöst, amikor – a korabeli feljegyzések tanúsága szerint – egy farkasszerű lény támadott meg egy lányt a falu határában, egy „lavinaként odazúduló” birkanyájnak azonban sikerült elterelnie a szörny figyelmét, a lány pedig eliramodott és segítségért rohant. A vadászok azonnal a farkas nyomába eredtek, egyikük egy gyors összetűzés során le is vágta az állat bal mancsát, mielőtt az meglógott – végül sikerült bekeríteniük a szörnyet, legnagyobb meglepetésükre azonban megtermett farkas helyett az egyik helyi nagybirtokos gazdával találták szembe magukat. A férfi hiányzó bal keze elegendő bizonyíték volt rá, hogy őrizetbe vegyék, és vérfarkasság vádjával törvény elé állítsák.
Kínvallatás hatására beismerte, a sátánnal cimborált
A vizsgálóbírók az egyik legfélelmetesebb korabeli inkvizíciós eszköz, a kínpad segítségével brutális vallatásnak vetették alá a gyanúsítottat, aki a gyötrelmek hatására mindent bevallott: elmesélte, hogy 12 éves korától űzi a fekete mágiát, később pedig maga a sátán fogadta őt szolgálatába, és adott neki egy övet, amely viselőjét hatalmas, vérszomjas farkassá változtatja, akinek éhségét lehetetlen csillapítani. Stumpp 14 környékbeli gyerek – köztük a saját fia – és két várandós asszony meggyilkolását és belsőségeik elfogyasztását vállalta magára, utóbbiak esetében a magzatot is kiszakította az anyaméhből, és nyersen, az anya szívével együtt falta fel.
Nem csak embereket falt fel szívesen, mint állította, juhok és más haszonállatok húsából is szívesen falatozott a vérfarkasként töltött 20 év során; mindezek tetejében bevallotta, hogy lányával, Sybillel és egy Katharina nevű távolabbi nőrokonával is vérfertőző kapcsolatot folytatott, és olykor előfordult, hogy egy ördög által küldött nőnemű démonnal, vagyis szukkubusszal hált. Ugyan a kérdéses övet sohasem találták meg, a vallomás elegendőnek bizonyult a vérfarkasság tényének bizonyítására: a törvényszék Stumppot, lányát és másik szeretőjét is halálra ítélte.
Skizofrén volt, esetleg csak a körülmények áldozata?
A férfit kerékbe törték, szenvedése közben izzó vasrudakkal darabokat szakítottak ki a húsából, végtagjait egy fejsze tompa felével szilánkosra törték, nehogy a túlvilágról visszatérve kisétálhasson a sírból, végül lefejezték, a testét pedig máglyára vetették, ahol két nőrokona addigra már halálra égett. A fejet a hatóság karóra tűzte, és egy farkast ábrázoló táblával együtt a falu határában állították közszemlére, elriasztva másokat a fekete mágia és az emberevés gondolatától.
Peter Stumpp meghökkentő esetével kapcsolatban számos elmélet és találgatás látott napvilágot: sokan úgy gondolják, a férfi skizofréniában szenvedett, és mentális zavara következtében csakugyan azt hitte, démonokkal beszélget és időnként farkas alakot ölt, mások szerint a vérfarkastörténetet a hatóságok adták az elkövető szájába a kínvallatás során, egy efféle bestiális, kannibál gyilkosságsorozat motivációjaként ugyanis nem adódott számukra más magyarázat. Megint mások úgy vélik, Stumpp ártatlan volt, és csupán egy végzetes félreértés – rosszkor volt rossz helyen – vezetett a letartóztatásához és a kínhalálához – az igazság valószínűleg sohasem volt kiderülni.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
