De vajon hogyan voltak képesek ezt a hihetetlen sebességet elérni több ezer kilométeren át, és miért tekinthetjük ezt a rendszert az internet ősi változatának? Lássuk csak, hogy a Cursus publicus, Róma hivatalos posta- és hírhálózata milyen gyorsan továbbította a híreket és a parancsokat!
Meglepően gyorsan terjedtek a hírek
Persze manapság, amikor gyors információáramlásra gondolunk, rögtön az internet az első, ami az eszünkbe jut. Elég pusztán néhány kattintás, hogy elérjük a világ legfrissebb híreit, és mindössze néhány másodperc alatt értesülünk az eseményekről, történésekről, történjenek azok akár a bolygó másik felén is.
Róma hivatalos posta- és hírhálózata sok szempontból megelőzte a modern kor információs rendszereit, hiszen, bármilyen különös is, meglepően gyorsan terjedtek a hírek. Ezt a rendszert, amely az utak és hírvivők hálózatán alapult, tekinthetjük a mai internet elődjének is.
Egy szó mint száz, ez a bizonyos posta- és hírhálózat, a Cursus publicus az ókori Római Birodalom egy igencsak hatékony kommunikációs rendszere volt.
Minden út Rómába vezet
A rómaiak híresek voltak a szervezettségükről és a precizitásukról, amely különösen igaz volt az útépítéseikre is. Az egész birodalmat egy több mint 80 ezer kilométer hosszú útrendszer hálózta be, amely nemcsak a kereskedelmet és a hadsereg működtetését tette lehetővé, hanem az optimális információáramlást is.
Ahogy manapság az optikai kábelek átszövik a világot, úgy ezek az utak az ókorban Rómát a birodalom távoli részeivel kapcsolták össze.
Az úthálózatnak ezzel éppen az volt a célja, hogy minden pontot biztonságosan és gyorsan el lehessen érni. Az infrastruktúra lényege pedig az volt, hogy a császárok és a kormányzók ezen az úthálózaton keresztül tudják irányítani a birodalmat, és biztosítani, hogy a császári rendeletek időben eljussanak akár a legkisebb provinciákba is.
Róma hivatalos internete
A Cursus publicus volt az a szervezett állami postaszolgálat, amely lehetővé tette a birodalom központjában született hírek, katonai parancsok vagy rendeletek gyors célba érését.
Az Augustus császár által alapított rendszer olyan jól működött, hogy több mint ezer évig szolgálta a birodalmat. Vehetjük úgy is, hogy a hírhálózat az információs forradalom egy korai formáját képviselte.
A rendszer egyik kulcselemének számítottak az állomások, ahol a futárok pihenőt tarthattak, és lovakat cserélhettek. Ezek az állomások nagyjából 20-30 kilométerenként helyezkedtek el, és a hírvivők éppen ezért szinte megállás nélkül tudták továbbítani az üzeneteket. Akár napi 80-100 kilométeres távolságot is megtehettek, ami az ókori viszonyokhoz képest kiemelkedő teljesítmény volt.
A hatékonyság kulcsa: az állomások hálózata
Mivel a futárok, hírvivők gyalog vagy lóháton közlekedtek, a számukra kialakított állomások (latinul: mansio és mutatio) elengedhetetlenek voltak, kiváltképp az elhelyezésük. A mansiókat a gyalogos futárok számára alakították ki, ahol megpihenhettek, és ételt, valamint szállást kaptak. A mutatiók viszont lóváltó állomások voltak, ahol a hírvivők friss, kipihent lovakat vehettek át, hogy folytathassák az útjukat. Az állomások jól szervezett rendszert alkottak, amelyek fenntartására hatalmas erőforrásokat fordítottak.
A Cursus publicus sebessége az ókori viszonyokhoz képest igazán lenyűgöző volt: a hírek a birodalom legtávolabbi részére, például Egyiptomba akár 2-3 hét alatt is elérhettek. Ez a sebesség ma már lassúnak tűnhet, ám akkoriban igazi forradalmi újításnak számított.
Sok mindenben hasonlított a mai világhálóra
Bár a technológia teljesen más volt, a Cursus publicus logikája meglepően hasonlított a mai internethez: egy jól központosított hálózatra volt szükség, amely gyorsan és hatékonyan juttatta el a szervezet híreit, fontos információit a birodalom minden pontjára. Ez az ókori internet tette lehetővé, hogy a császári hatalom érvényesüljön, vele együtt pedig zavartalanul működjön az élet a hatalmas területen.
Tehát már több mint kétezer éve is létezett egy olyan rendszer, amely – bár lassabb tempóban –, mégis ugyanazt a célt szolgálta, mint napjainkban a digitális világ:
az információ áramlásának fenntartása és egy egész civilizáció összetartása.
Milyen szószt használtak az ókori rómaiak szinte minden ételhez? Olvasd el az erről szóló cikkünket!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
