mythbuster neil armstrong mr gorsky

Az interneten régóta terjedő történet, miszerint Neil Armstrong, miután a Hold felszínére lépett és elmondta legendássá vált „kis lépés ez egy embernek…” mondatát, az orra alatt még megjegyezte: „sok szerencsét, Mr. Gorsky”. A rejtélyes mondat – melyről jelen cikk szerzője még gimnáziumi történelemórán is hallott – pikáns háttérsztorit takar, de vajon tényleg elhangzott, vagy csupán egyszerű tréfáról van szó?

Ki lehetett a rejtélyes Mr. Gorsky?

A népszerű anekdota szerint a NASA személyzete értetlenül állt a különös mondat előtt, sokan azt gyanították, egy rivális szovjet kozmonautának vagy egy amerikai kollégájának szólt Armstrong jó kívánsága, azonban egyetlen ilyen nevű személyt sem találtak sem az USA, sem a Szovjetunió űrprogramjában. Az elsőként Holdra lépő űrhajóst évtizedeken át hiába faggatták a rejtélyes Mr. Gorsky kilétéről, ő csak mosolygott, de sohasem felelt.

Végül 1995-ben, negyedszázaddal a holdra szállás után tört meg a jég, amikor egy floridai konferencián az egyik riporter ismét feltette Armstrongnak a régi kérdést: miért kívánt szerencsét egy bizonyos Mr. Gorskynak? Az űrhajós úgy döntött, nem érdemes tovább titkolózni, ezért elmesélte a titokzatos mondat hátterét: egyszer gyerekként baseballt játszott az egyik barátjával az udvaron, amikor a labda véletlenül átrepült a szomszéd házaspár kertjébe. Amikor átmászott a kerítésen, hogy visszaszerezze a labdát, Armstrong veszekedés zaját hallotta kiszűrődni az ablakból; Mrs. Gorsky éppen azt vágta férje fejéhez: „Orális szex? Majd ha a szomszéd kölyök a Holdon sétál!”

Stand-up komikustól származhat a történet

A történet kétségtelenül vicces és frappáns, azonban minden bizonyíték szerint teljes mértékben kitaláció: a NASA hivatalos közleményben cáfolta, hogy Armstrong valaha kiejtette volna a Gorsky nevet az Apollo–11 küldetés során, továbbá a holdra szállás során elhangzott rádiós kommunikáció teljes szövege elérhető az interneten, ebben sem szerepel sehol a híres-hírhedt mondat.

Az anekdota eredetileg minden bizonnyal viccnek indult, egyesek szerint Buddy Hackett színész és stand-up komikus találta ki, legalábbis maga Armstrong azt állította, tőle hallotta először. A sztori az 1990-es évek második felétől kezdett szélesebb körben terjedni, az internet, majd a közösségi média felfutásának köszönhetően, és több különböző változat született belőle – az eltérő verziók például gyakran más-más nevet adnak a sohasem létezett szomszédnak, „aki” Schultz, Lipinski vagy éppen Klein alakban is felbukkant már.

Ezek a nevek egyértelműen a szexuálisan kielégítetlen férj és házsártos felesége zsidó származására utalnak, és a középosztálybeli amerikai zsidókkal kapcsolatos, az amerikai popkultúrában – például Woody Allen filmjeiben – gyakran felbukkanó sztereotípiákra építenek, így próbálva (a felszínes hallgató számára) hitelesebbé tenni a fiktív történetet. Hasonlóképpen, a nemzetközi hőssé avanzsált Armstrong és űrhajóstársai legendájához tartozik, hogy a közvélemény „egyszerű amerikai srácoknak” tekintette őket, akik millió társukhoz hasonlóan kertes házban nőttek fel, baseballt játszottak és szívesen flörtöltek a szomszéd kislányokkal – ezt a sztereotípiát kiválóan lovagolja meg és erősíti a „Gorsky-legenda”.

Ugyan a történet kitaláció, a NASA szívesen emlékezik meg róla: 2002-ben, amikor a Columbia űrsikló legénysége karbantartási munkálatokat végzett a Hubble űrteleszkópon, a munkálatok befejeztével John Grunsfeld űrhajós „sok szerencsét, Mr. Hubble” felkiáltással köszönt el a távcsőtől.

Ha tisztázni szeretnél egyéb történelmi tévhiteket,kövesd sorozatunkat, amelyben jól ismert, de nem feltétlenül igaz történeteknek járunk utána.