A meztelenkedéssel kapcsolatban számtalan kérdés merül fel bennünk. Messze jutottunk az ókori görögöktől, akik a testedzést ruhátlanul végezték: ma az, aki hiányos öltözetben mutatkozik, a rendőrségen végzi, s az áldozathibáztató kultúra miatt már a rövid szoknya vagy nadrág is szinte felér egy ajánlattal. Pedig meztelenül születünk, a megfelelő éghajlaton élő ősemberek sem öltöztek fel. 1903-ban már megnyitották az első naturistaklubot (gondoljunk bele, ez a szigorúan erkölcsös időkben mennyivel lehetett botrányosabb, mint manapság). Magyarországon először 1983-ban jegyeztek be naturistaszervezetet. A délegyházi tavaknál alapították meg a Magyar Naturisták Egyesületét, amely 2015 óta közhasznú civil szervezetként működik. Az egyesület egy 25 hektáros kempinget használ a délegyházi ötös tó körül, Nagy Mária, az egyesület alelnöke ott is él. Vele beszélgettünk a meztelenség hatásairól és a naturista szemléletmódról.
Milyen az élet egy naturistakempingben?
Nem megengedett a ruhaviselés, ha az időjárás elég meleg. Ennek megfelelően bárki, aki belép, az ezt a szabályt elfogadja. Ha nem teszi, akkor megkérjük, hogy legyen kedves átfáradni a szomszédos kempingbe, ahol nyugodtan viselhet ruházatot. Ennek ellenére rengeteg a látogatónk most már külföldről és az országból egyaránt. Rendezvényeket szervezünk, sportnapokat tartunk, nemzetközi szintű összefogásokban veszünk részt, idén például motorostalálkozónak adunk otthont. A magyar naturistaalapítványokat összefogó szövetség, a NAMASZ tartja a kapcsolatot az International Naturist Federationnel, így kerültünk mi is fel a nagyobb térképre. Emellett termelői piacot működtetünk itt a kempingen belül, de nem hiányoznak a zenei fesztiválok, koncertek sem.
Szerveztek olyan programokat, ahová ruhában mennek az emberek?
Minden egyes program, ami a kemping területén zajlik, az naturista, azaz ruhátlanul jelenünk meg. Nyilván amikor hideg van, amikor hivatalos ügyeket intézünk, vagy közgyűlést tartunk itt a kempingen belül, akkor felöltözünk. Ha leülök dolgozni a gép elé, akkor is van rajtam ruha. De amikor délután leülünk a barátokkal sörözni, kertészkedünk, biciklizünk, éljük a mindennapokat, azt ruhátlanul tesszük.
Mi e mögött a filozófia?
Ez így egészséges.
Mi alapján gondoljátok így?
Ha az ember nincsen ruhába zárva, az egy nagyon jó érzés. Ezenkívül az emberi kapcsolatokban a meztelenség őszinteséget hoz, ha mindenki egyenlő formán teszi ezt. Sokkal kevésbé lesz hazug. Még véletlenül sem fordulhat elő az, hogy elmegyek a strandra, és amikor beszélgetek valakivel, akkor a mellemet nézi a szemem helyett. Ilyen nem fordul elő a naturistastrandon. Itt mindenki a másik szemébe néz, mindig.
Nagyon erős tévhit a naturistákkal kapcsolatban, hogy biztos mindenki a másikat nézi. Ezek szerint ti el tudjátok választani a meztelenséget a szexualitástól?
Sokan még most is összetévesztik a kettőt, ezzel mi is küzdünk. Azok az emberek, akik nem klasszikusan naturistaközegből jönnek, sokszor összetévesztik a strandunkat egy swingerklubbal. Ez nagyon nagy probléma. Ebből voltak konfliktusok, de van egy házirendünk, van egy etikai kódexünk, amit minden vendégünknek el kell fogadnia. Nem lehet itt tartózkodni regisztráció és a szabályok írásbeli elfogadása nélkül, pont a konfliktusok elkerülése érdekében.
Sokan azt gondolják, hogy a meztelenség korlátok nélküli lehetőséget ad mindenre. Pedig ez nem így van. Sokkal kevésbé vagyunk közvetlenek emiatt, mint ha fel lennénk öltözve. Egy naturistastrandon soha nem fordulhat az elő, hogy sorban állás közben a mögöttem lévő hozzám érjen. Ez már túllép azon az intim zónán, amit megengedünk egymásnak, még akkor is, ha egyébként jóban vagyunk. Tiszteljük egymás személyes terét.
Ez ugyanígy van a nudistastrandokon is? Hogy képzeljem el a kettő között a különbséget?
A nudista ember csak a strandon meztelen. Lemegy a partra, ledobja a textilt, és fürdik, napozik. A naturista reggel föl sem öltözik. Mi itt a kempingen belül úgy élünk, hogy csak akkor öltözünk fel, amikor szükséges. Bárhová elmehetünk a területen belül meztelenül. Visszük magunkkal a kis törülközőnket, hogy a csupasz fenekünk alá valami kerüljön, amikor leülünk, de egyébként eszünkbe sem jut felöltözni egész nyáron. Ez egy természetes közeg ilyen szempontból.
Miben változik meg a viselkedésetek?
Lehet, hogy nagyobbak az indulatok, időnként vehemensebben reagálunk egymásra, de mindig őszintén. Amikor beszélgetünk egy pohár borral egymással szemben, mindig egymás szemébe nézünk, és ez egy nagyon fontos dolog. Nem a másik teste a lényeg. Amikor megkérdezik tőlem, hogy ruhában volt-e valaki, nekem sosem jut eszembe, hogy abban volt-e vagy nem, mert nem tűnik fel.
Ugyanakkor ott a mondás, hogy a ruha teszi az embert. Az öltözködésünkkel üzeneteket küldünk a külvilág felé. Szerintetek mégsem így van?
Ez benne a jó, hogy itt nem kell senkinek sem megfelelned. Lehetsz ügyvéd vagy takarítónő. Nem látszik a másikon a státusza. De nem is számít. Itt a strandon lefekszünk pihenni, napozni, elmegyünk vízibiciklizni, strandröplabdázni. Ehhez tök mindegy, hogy milyen beosztásban élsz, otthon mennyi pénzed van, milyen autóval érkeztél. A büfében ugyanazt az ócska rozébort fogod megvenni, mert mindenki ugyanazt veszi. Itt nincsenek allűrök. Persze itt is vannak jobb meg kevésbé jó ingóságok, de nem számít. Én szívesen elmegyek bárkihez vacsorázni, és én is szívesen látok bárkit. Sokkal kisebbek a társadalmi egyenlőtlenségek.
Naturistaszemléletben nőttél fel?
Nem, több mint húsz évvel ezelőtt a férjemmel fedeztük fel a naturizmust külföldön. Beleszerettünk az életformába, s amikor hazajöttünk, kerestük ezeket a lehetőségeket. Így kerültünk ide. Mára ez az életformánk, de például a gyerekeink nem szeretik ezt az életet.
Ezt akartam kérdezni, hogy milyen naturistaközegben gyereket nevelni? Már itt laktatok, amikor családot alapítottatok?
Nem. A fiúkat elvittük egyszer-kétszer naturistahelyre, de őket zavarta a meztelenkedés, mi meg nem is erőltettük. Mondtuk, hogy ha nem akarják, akkor majd mi a magánéletünkben ezt elintézzük. Én nemrég költöztem ide Délegyházára. Amióta itt élek, többször elhívtam a fiaimat, de azt mondták, hogy köszi, ők ezt inkább kihagynák.
A kempingen belül a gyerekeknek is le kell vetkőzniük?
Ugyanúgy naturista módon kell lenniük, mint a felnőtteknek. Nincs kompromisszum. Ha a szülők bevállalják, itt lehetnek nyugodtan a gyerekekkel, de ha azok inkább ruhában maradnának, akkor megkérjük, hogy ne jöjjenek.
Ezt hogy viselik?
Most van egy nagy társadalmi vita itt a kempingen belül, mert elszaporodtak azok a gyerekek, akik nem akarnak levetkőzni. Azzal érvelnek, hogy ők még kiskorúak, és hogy ne mondjuk meg nekik, hogy öltözzenek. Mi azon az állásponton vagyunk, hogy igen, mindenkinek le kell vetkőzni, aki hozzánk betér. Persze azt is megértem, hogy a pubertáskorban ez nehéz. Vagy meg tudják ugrani ezt az akadályt a fiatalok, vagy pár évig, amíg a testük alakul, nem jönnek. Azt figyeltük meg, hogy nagyjából 10-11 éves korukban kimaradnak, és visszajönnek, mondjuk, 18 évesen. Rájönnek, hogy azért ez mégiscsak egy jó közeg, gyönyörű a környezet, és akkor visszaszoknak szépen. Az első egy-két nap még nehezen megy nekik, aztán utána már felismerik, hogy a kutya nem foglalkozik azzal, hogy ők meztelenek.
Hogyan oldjátok meg ennek a gyakorlati hátterét? Nem kell küzdenetek olyan fiatalokkal, akik meg akarják lesni a kempingben élőket?
Ez a mi magánterületünk, és itt jogunkban áll meztelenül lenni. 1983-ban, amikor indultunk, és még nem volt körbekerítve a terület, még voltak rendőrségi ügyek. Senkinek sem tetszett, hogy itt vagyunk, s amíg 1988–89 környékén nem építettünk kerítést, voltak támadások. Azóta nincsenek. Rendbontók persze akadnak, de ezeket nagyon gyorsan a társaság, illetve a vendégek kiszűrik magukból. Működik egy úgynevezett társadalmi rendészet, a tagok összefognak, és vigyáznak a területre, a szabályok betartására. Aki vét ellenük, annak megfogják a könyökét, és kikísérik a kemping területéről, és soha többet nem léphet be ide.
Milyen típusú rendbontásokkal találkoztok?
Vannak leselkedők, néha előfordul a pedofília, amikor felnőttek a gyerekeket videózzák, fényképezik. Ilyenkor kihívjuk a rendőrséget, feljelentést teszünk. Benne van a házirendben is, hogy a kemping egész területen tilos videófelvételt és fényképeket készíteni. Időnként jönnek párok, akik megpróbálnak szexelni, őket megkérjük, hogy ezt a négy fal között tegyék. Meg szokták érteni, elég egyszer szólni.
A hétköznapokban tapasztalsz előítéleteket azzal kapcsolatban, hogy te naturista módon élsz?
A barátaim tudják már ezer éve, hogy itt élek. Sokan irigykednek egyébként, főleg, amikor megmutatom, hogy hol lakom, hogy reggel felkelek, kimegyek a teraszra, ott úszkálnak a hattyúk, a vadkacsák, iszom egy kávét, utána beülök a számítógéphez, és dolgozom egy kicsit. Utána fölállok, és kimegyek megint a tóhoz. Ez egy teljesen más életforma. Nincs zaj, nincsen tömeg. Ráadásul ez itt egy kis falu. Közel 400-an vagyunk állandó bérlők, 120-130 ember állandóan itt él. A délegyházi önkormányzathoz tartozunk mint belterület, de az előttünk haladó út Bugyi önkormányzatához tartozik. Sajnos ezt a rossz állapotú utat, ami hozzánk és más kempingekhez vezet, nem hajlandók megjavíttatni. Miközben egy-egy nyári napon 1000-1500 ember van itt. Ráadásul az a tapasztalat, hogy aki ide eljön, és naturista lelkületű, az itt marad, vagy mindig visszajön. Mert nagyon jó a hangulata az egész területnek. Csupa fa, virág, természetesség.
Hogy érzed magad, ha ruhában kell lenni?
Nincs ezzel baj. Azért nem vagyunk ennyire elvetemültek. Nagyon szeretünk mezítelenül lenni, mert jólesik, de például amikor én itthonról dolgozom, felöltözöm, akkor is, ha nincs videóhívásom. Elképzelhetetlennek tartom, hogy itt üljek egy szál semmiben, és úgy dolgozzak. De abban a pillanatban, ahogy abbahagyom a munkámat, már mindent dobálok le, és megyek ki a napra.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés