Nagy Sándor halál

A történészek úgy vélik, hogy a hellén világ legnagyobb uralkodójának halála lehet a világtörténelem leghíresebb pszeudothanatosza, vagyis hamis haláldiagnózisa, amelyet valaha feljegyeztek.

Mindig is istennek hitték

Míg napjainkban szinte már mindent tudunk arról, hogy mi történik a testünkkel halálunk után, az ókoriaknak nem sok ismeretük volt arról, hogy a változások közvetlenül a halál után kezdődnek, és ennek egyik első jele, hogy a testhőmérséklet csökken, a bőr elszíneződik, a vérkeringés megáll, ami merevvé és nehezen mozgathatóvá teszi a testet.

Bár az ókori Görögország népe nem értett és nem ismert minden halál után fizikai változást, azt azonban tudták, hogy az emberi test nem úgy néz ki és úgy nem viselkedik a halálban, mint az életben. Ez a felszínes ismeret vezethette félre őket.

Az ókori görögök számára ez megerősítette, amit mindig is gondoltak a fiatal macedón királyról, és amit Sándor hitt magáról – hogy ő nem egy közönséges ember, hanem isten volt.

A nagy hadvezér életében mindezt tetteivel magyarázták. Mindössze 32 évesen meghódította a Balkántól a mai Pakisztánig terjedő birodalmat, és egy újabb invázió küszöbén állt, amikor fiatalon megbetegedett, és 12 napos gyötrelmes szenvedés után meghalt. A történészek azóta vitatkoznak halálának okán, a feltételezéseik között egyebek között az is szerepel, hogy Nagy Sándor halálát malária, tífusz vagy alkoholmérgezés okozta, de vannak, akik úgy vélik, egyik riválisa követett el ellene merényletet.

Ez az oka, hogy élve temették el Nagy Sándort

Egy másik, nem csupán történészek, hanem orvosok által is osztott vélemény szerint Nagy Sándor valójában nem halt meg, mielőtt eltemették, hanem egy neurológiai rendellenesség tette őt mozdulatlanná. Az uralkodót az úgynevezett Guillain–Barré-szindróma (GBS) fizikailag megbénította, ám a tudata ép volt, ezért történhetett meg, hogy a beteget a feltételezések szerint élve temették el. 

Ezen felfedezés idejéig a legtöbb más elmélet arra a gyötrelmes lázra és hasi fájdalomra összpontosított, amelyektől a halála előtti napokban szenvedett az ókori hadvezér. Mindemellett a korabeli feljegyzésekből tudni lehet azt is, hogy az uralkodó testén betegsége során egyre jobban elhatalmasodott a bénulás, és bár nagyon beteg volt, egészen haláláig teljes mértékben kontrollálni tudta a mentális képességeit.

A kínok kínját élhette át a hadvezér, mielőtt meghalt

A GBS, melyben feltehetően Nagy Sándor szenvedett, egy ritka, de súlyos autoimmun betegség, melynek során az immunrendszer megtámadja az idegrendszer egészséges sejtjeit. A kutatók úgy vélik, hogy a hadvezér gyógyíthatatlan betegségét bakteriális fertőzés okozta, amely akkoriban gyakori volt. A feltételezések szerint Nagy Sándor valószínűleg a GBS egy olyan változatát kapta el, amelynek következtében lebénult anélkül, hogy a fizikai változás zavart okozott volna az agyában, vagy eszméletvesztést eredményezett volna.

Ellenben egyre nagyobb bénuláshoz vezetett, ami miatt a hadvezér nagyon szenvedhetett, hiszen miután szervezete leállt, kevesebb oxigénhez is jutott, emiatt pedig szinte észrevehetetlenné vált a légzése. Ennek azért van nagy jelentősége, mert az ókorban az orvosok a légzés meglétére vagy hiányára támaszkodtak, nem pedig a pulzust vizsgálták annak meghatározásához, hogy egy beteg él vagy meghalt. Mindezek ismeretében az orvosok véleménye azt a történészek által vallott elképzelést támasztja alá, hogy Nagy Sándort tévesen halottnak nyilvánították, mielőtt ténylegesen meghalt volna. Ezen elmélet alapján az orvosok azt állítják, hogy Nagy Sándor valódi halála hat nappal később következett be, mint azt az orvosai feltételezték. 

A szépségért meg kell szenvedni – tudták ezt már az ókorban is, amikor az emberek szintén mindent megtettek annak érdekében, hogy a lehető legmegnyerőbb legyen a megjelenésük. Ha szeretnéd tudni, hogy mi mindent használtak ennek érdekében, és, hogy hogyan szőrtelenítette magát Kleopátra, olvasd el az erről szóló cikkünket is.