A piramisok közti versenyben szokott némi félreértés lenni, ugyanis a gízai máig a világ legmagasabbjának számít. A mindössze 66 méter magas pueblai azonban valójában a legnagyobb, amelyet 300x315 méteres területet elfoglaló méretének, no és 4,45 millió köbméteres össztérfogatának köszönhet –
ezzel majdnem kétszer akkora, mint az észak-afrikai építmény.
Ez a világ legnagyobb piramisa, nem az egyiptomi
A mérete és az építésébe fektetett hatalmas erőfeszítés ellenére a cholulai piramist néhány száz évvel a befejezése után gyakorlatilag elfelejtették. Nem csoda, hogy az ezt követő években a természet jóformán teljesen visszahódította a területet, és a piramisnak is nyoma veszett. A 19. században azonban újra felfedezték, és bár azóta is folyamatosak a feltárások, a hely nagy része érintetlen maradt. Éppen ezért, ha valaki ma ellátogatna oda, bizonyos szögekből még úgy tűnhet,
mintha nem is lenne ott piramis, csupán egy templom egy füves dombtetőn.
Építkezés Mexikó második legnagyobb városában
A piramis egy bonyolult és többlépcsős projekt volt, amelynek befejezése körülbelül 1000 évig tartott. A mai Mexikó keleti-középső részén fekvő Cholula városa ma egy meglehetősen nagy területet fed le, amely valamivel több mint egy évezreddel ezelőtt a régió egyik legimpozánsabb városa volt. Az azték történelem szerint Cholula csúcsidőszakában Mexikó második legnagyobb városának számított úgy 100 ezer lakossal. A Mexico: From the Olmecs to the Aztecs című könyv szerint a várost Quetzalcóatlnak, a tollaskígyó istennek – az azték mitológiában a tudás, a tanulás, valamint a szél és az eső istene – szentelték.
Évszázadokon át építették a piramist
A piramis építése évszázadokig tartott, négy nagyobb építési fázison és kilenc módosításon keresztül nőtt egyre nagyobbá és lenyűgözőbbé. Minden fázis tükrözte az adott kor építészeti stílusait, a korábbi munkák hasonlóságot mutattak a közeli Teotihuacán városával. Az első jelentős fázis Kr. e. 200 körül kezdődött, és az építménynek csak egy 10 négyzetméteres alapja volt. Az évszázadok során a többi szakasz magasabbra és szélesebbre gyarapodott, ekkorra már templom magasodott a tetején. Végül, körülbelül 1000 évvel az építkezés megkezdése után, megtörtént az utolsó kiegészítés is, amikorra
a piramis 66 méter magasra nőtt, az alapja pedig 300x315 méteres lett.
Eltűntek a lakók, magára maradt az építmény
A feltárás során kiderült, hogy a piramis a közösség fontos központja volt, és temetkezési helyként is szolgált. Jól mutatják ezt az elmúlt 150 év régészeti ásatásai, amely során több száz ember maradványára bukkantak.
A piramis felépítése után nem sokkal, az első évezred második felében, nem tudni, miért, Cholula lakossága drámaian lecsökkent, így az építmény is magára maradt. A gigantikus alkotás így szépen lassan eltűnt a vad növényzet alatt, és egy nagy dombhoz kezdett hasonlítani.
Ekkor kapta a Tlachihualtepetl nevet, amely azt jelenti, „kézzel készített hegy”.
Senki sem tudott a piramisról
A 16. században a területre érkező Hernán Cortés ezreket mészárolt le a városban, miután felfedezte a város szövetségét az azték birodalommal, és olyan támadást hajtott végre, amely akár 30 ezer lakó halálát is okozhatta. Később, talán azt gondolva, hogy a lenyűgöző építmény, amin álltak, csak egy domb, a spanyolok lerombolták a csúcson található, jóval kisebb Cholulán templomot, amely helyére egy másikat építettek, az Iglesia de Nuestra Señora de los Remediost.
A nagy piramisról azonban továbbra sem volt senkinek sem tudomása.
Zarándokok kedvelt helye
A domb alaposabb vizsgálata csak a 19. században kezdődött meg, Adolph Bandelier amerikai régész 1881 körül komolyabb felmérésekbe kezdett a területen, miután több koponya is előkerült onnan. Ez vezetett odáig, hogy 1931-ben megkezdték az első jelentős feltárást. Ebben az évben már egy csapat dolgozott azon, hogy alagutakat ásson a benőtt piramis körül, feltérképezve annak széleit és szerkezetét. Amikor ez a vizsgálat az 1970-es években véget ért, körülbelül 8 kilométernyi alagutat ástak ki a komplexumban. Ennek ellenére a templomnak csak egy kis részét tárták fel, és története máig kevéssé kutatott.
Az egyik oka annak, hogy a templomot soha nem tárták fel teljesen, az az, hogy a tetején található imahely, az Iglesia de Nuestra Señora de los Remedios történelmi és vallási jelentőségű. A kőből faragott és arannyal díszített építmény máig rendszeres zarándoklatok helyszíne. A turisták ma a templomon kívül bejárhatják a romokat, és akár a piramis alatti alagutakba is bemerészkedhetnek.
Évente több mint 200 ezer látogató zarándokol el Mexikó e különleges helyszínére.
Ha te is szeretnél megismerni egy máig álló, föld alatti várost, olvasd el az erről szóló cikkünket!
