lengyel kislány halál világháború

Egy héttel a Molotov–Ribbentrop-paktum megkötése után, 1939. szeptember 1-jén a Német Birodalom erői egy megrendezett, hamis „lengyel támadásra” válaszként három oldalról betörtek Lengyelországba, ezzel megkezdődött minden idők legvéresebb konfliktusa, a hat éven át tartó második világháború. A paktum titkos záradékának értelmében szeptember 17-én a Szovjetunió is támadást indított, és ugyan a lengyelek nem voltak hajlandóak megadni magukat a túlerőben lévő ellenfeleknek, október elejére végleg elvesztették a harcot, hazájuk területe a két diktatúra fennhatósága alá került.

A pennsylvaniai születésű Julien Bryan az első világháború idején önkéntes mentősként dolgozott a francia fronton, a Princeton Egyetem teológiai fakultásának elvégzése után pedig úgy döntött, szeretne világot látni, ezért gyakran utazott külföldre előadásokat tartani, miközben fotó- és filmkamerájával igyekezett minél többet megörökíteni az (amerikaiak számára) idegen népek életéből. Az 1930-as években Bryan eljutott Kínába, Lengyelországba, a sztálini Szovjetunióba és a náci Németországba is, ahol rengeteg álló- és mozgófelvételt készített a diktatúra hétköznapjairól, a pártrendezvényekről, a Hitlert övező kultuszról és a zsidóság elleni atrocitásokról, melyeket később az amerikai kormánynak adományozott háborús filmhíradók számára.

A világháborús pusztítást dokumentálta Varsóban

A háború kitörésének idején a lelkes amerikai dokumentátor éppen Nyugat-Európából tartott vonattal Varsóba, és csak megérkezésekor szembesült vele, hogy Lengyelország ostrom alatt áll. Úgy döntött, a lengyel fővárosban marad, és megörökíti a harcokat – mivel rajta kívül szinte az összes külföldi újságíró és fotóriporter elmenekült az országból, Varsó polgármestere biztosított számára egy autót és egy tolmácsot, és engedélyt adott neki, hogy bármit lefilmezzen vagy lefotózzon, bármilyen helyszínen. Bryan két héten keresztül járta Lengyelország háború sújtotta városait és vidékeit, mígnem szeptember végén egy megállapodásnak köszönhetően, melyben a németek garantálták a semleges országok polgárai számára a szabad kiutazást, visszatérhetett Nyugat-Európába, majd szülőhazájába.

Lengyelországi tartózkodása alatt Bryan több száz fényképet – köztük Kodachrome negatívra készült színes felvételeket is – készített a Luftwaffe által bombázott Varsóról és egyéb háborús eseményekről. Leghíresebbé vált – és kétségkívül legsokkolóbb – képét szeptember 13-án lőtte, amikor két kísérőjével Varsó egyik vidékies külvárosi részén autózva egy mezőn dolgozó női csoportra lettek figyelmesek. Az asszonyok éppen krumplit próbáltak kiásni, utolsó reménységként, hogy valamilyen élelemre bukkanjanak, amikor az égen feltűnt egy német repülő, és bombát dobott az alig 200 méterrel arrébb található parasztházra, elpusztítva az épületet és az odabent tartózkodókat.

Sírva próbálta felébreszteni halott nővérét a kislány

Az éhes nők a bombatámadás sokkjából felocsúdva folytatták az elkeseredett munkát, a repülő azonban visszatért, és gépfegyverrel kezdte sorozni a környéket – a mezőn dolgozó hét asszonyból ketten meghaltak az orvtámadásban, a többieknek viszont sikerült fedezéket találniuk. Bryan a pusztítás helyszínét dokumentálta Leica fényképezőjével, amikor egy 12 év körüli szőke kislány bukkant fel, és futott oda az egyik holttesthez, elkeseredetten próbálva felébreszteni őt „álmából”. A Kazimiera Kostewicz névre hallgató lány nem értette, két évvel idősebb nővére, Anna, miért nem mozdul vagy szólal meg, mígnem rájött a tragikus igazságra, és eleredtek a könnyei.

„Átöleltem a lányt, megpróbáltam vigasztalni; nem csak ő sírt, én és a mellettem lévő két lengyel katona is zokogtunk” – idézte fel az amerikai fotós, aki több felvételt készített a testvérét gyászoló Kazimieráról. A képeket Bryan hazatértét követően – egyéb fotóival együtt – több amerikai újság is lehozta, köztük a Life és Look magazinok, feltárva a világ közvéleménye előtt a náci Németország brutalitását és a Lengyelország ellen indított offenzíva valódi arcát. Egy évvel később az amerikai kormány egy Latin-Amerikáról készült oktatófilm-sorozat elkészítésével bízta meg Bryant, aki így messzire került az európai hadszíntértől és a háború poklától, 1946-ban azonban egy hivatásos ENSZ-segélycsapat tagjaként visszatért Lengyelországba, és színes fényképeken dokumentálta a háborús pusztítás hatását.

Kazimiera Kostewicz később kétszer, 1958-ban és 1974-ben, nem sokkal Bryan halála előtt is újfent találkozott a róla és nővéréről készült sokkoló felvételek készítőjével; bár sikerült felépülnie a sokkból, egész életében gyászolta a testvérét. A háború kegyetlenségének gyermek szemtanújaként világhírűvé vált asszony 2020 szeptemberében, 93 éves korában hunyt el.