Egy kiadósabb havazás komoly kellemetlenségeket tud okozni: az utak megbénulnak, a vonatok elakadnak, a hókotrók alig győzik eltakarítani a méteres havat. A legtöbb esetben azért pár óra alatt helyreáll a rend, de előfordulnak olyan kiadós, pusztító havazások, amelyek akár napokra, hetekre vagy még tovább megbénítják az életet. A How Stuff Works Science összeszedett néhányat a történelem legkiadósabb hóviharai közül.
Nem könnyű eldönteni, mi számít „óriási” hóviharnak – minden relatív, a világ különböző tájain mást-mást jelent egy kiadós havazás: New Yorkban vagy Budapesten már rég megáll minden, miközben ugyanolyan körülmények között a moszkvai polgárok még vidáman élik a szokásos életüket. Az USA-ban a hóviharok osztályozására – a hurrikánok és tornádók mintájára – 2004-ben megalkottak egy skálát, amely különböző jellemzők figyelembevételével állapítja meg egy havazás erősségét. A skála nemcsak azt méri, hogy mekkora hó esett, hanem figyelembe veszi a havazásnak az emberekre és a környezetre gyakorolt hatását (nem mindegy, hogy egy kietlen területet vagy egy sűrűn lakott nagyvárost érint a hóvihar) és egyéb környezeti tényezőket is (hiába hullik óriási mennyiségben a hó, ha egy erős szél elfújja, és semmi sem marad belőle). Az alábbi hóviharok a skála „extrém” fokozatát érték el.
# A New England-i nagy hóvihar – 1717
A 18. század talán legnagyobb havazása 1717 februárjában és márciusában történt – az eseményről ugyan kevés feljegyzés maradt fenn, pusztítását azonban még sokáig emlegették a gyarmati idők Amerikájában. A telepesek különösen kegyetlen téllel néztek szembe abban az évben, és amikor végre azt hitték, véget érnek a megpróbáltatásaik, február 27-én még a korábbinál is nagyobb erővel sújtott le rájuk az időjárás. A New England-i és New York-i kolóniákat néhány óra alatt egyméteres hó borította, a viharos erejű szél pedig 7-8 méteres hóakadályokat emelt, így az emberek csak a házak emeleti ablakán keresztül tudtak kijutni a szabadba. Még az őslakosok sem emlékeztek ekkora havazásra. A Nagy Hó több mint egy hétre teljesen lehetetlenné tette a közlekedést New York City és Boston között – ami egyébként akkoriban csak lóháton volt lehetséges.
# Az 1888-as nagy havazás az USA északkeleti részén
Továbbra is Észak-Amerikában maradva, az Egyesült Államok történetének egyik legsúlyosabb dokumentált hóvihara 1888. március 11. és 14. között történt: a ritkán látott mértékű havazással, komoly mínusz fokokkal és szélviharokkal járó természeti csapás az USA teljes északkeleti részét megbénította, New Englandtől egészen a Maryland és Virginia között elhelyezkedő, atlanti-óceáni Chesapeake-öbölig. A vasúti közlekedés megszűnt, számos nagyvárosi rész, köztük New York City is teljesen járhatatlanná vált, a hadsereg és a tűzoltóság tehetetlen volt. A viharnak több mint 400 fő esett áldozatul, köztük százan a tengeren haltak meg.
Az ítéletidő kiadós esőzésnek indult, majd vasárnap estéről hétfő reggelre a hőmérséklet hirtelen lezuhant, az esőből pedig hó lett. New Yorkot félméteres hó borította, más városokban pedig még ennél is durvább volt a helyzet: a New York állambeli Saratoga Springsben másfél méteres, a connecticuti New Havenben 114 centi hó hullott, Long Islanden a 128 kilométer/órás szél 15-18 méteres hótorlaszokat emelt. A hó elolvadásával szintén jelentős károkat okozó áradások kezdődtek.
# A nagy kelet-kanadai hóvihar – 1971
Kanadáról sokaknak alapból a télies időjárás jut eszébe, de van, ami még az ott élőknek is sok: 1971. március 3. és 5. között a Nor’easter nevű ciklon hatására 45,7 centiméteres hó hullott Montréal városára, Quebec tartomány más vidékeit pedig még ennél is nagyobb, 61 centis hó borította el. A havazást heves szél és embertelen fagyok kísérték, minek következtében több mint húszan vesztették életüket Quebecben és Ontarióban. A vihar idején sok településen megállt az élet, az emberek otthon maradtak, és még – hallatlan módon – a Montréal Canadiens jégkorongcsapat soron következő mérkőzését is elhalasztották. Ilyesmire korábban csak 1918-ban, a spanyolnáthajárvány idején volt példa.
# Az 1972-es iráni hókatasztrófa
A közel-keleti országra 1972. február 3. és 9. között csapott le a pusztító vihar, mely több mint 4000 (!) áldozatot követelt és 200 falut pusztított el. Az öt napig tartó ítéletidő során a beszámolók szerint 8 méter (!) hó esett, több helyen mínusz 25 fokot mértek. A falusiak hamar kifogytak az élelemből és az ivóvízből, a helyzetet pedig tovább súlyosbította az országban éppen akkor tomboló influenzajárvány. A természeti katasztrófa Törökországot is sújtotta, ahol a Sheklab nevű falu százfős lakossága mind egy szálig odaveszett. Sokan úgy gondolják, ez volt a történelem valaha volt legkeményebb téli vihara.
# Az évszázad vihara – az USA keleti része, 1993
Több mint egy évszázaddal az 1888-as nagy havazás után, szinte ugyanazokon a napokon, 1993. március 12. és 14. között zajlott az Államok történetének másik legkiadósabb hóvihara, melyben 270 ember veszett oda. Az évszázad viharaként emlegetett csapás középpontja az USA keleti partvidéke volt, ahol hurrikán és tornádó boldogította az ott élőket, de hamar elérte szinte a teljes országot: 26 államot és a teljes lakosság mintegy felét érintette. Ugyan a legtöbb helyszínen kevésbé volt kiadós a havazás, mint az 1888-as vihar esetében, a jelenség jóval nagyobb földrajzi területre terjedt ki.
A Vermont állambeli Burlingtonban rekordhideget, mínusz 24,4 Celsius-fokot mértek, de az időjárás-változás hatása még a meleg klímájáról ismert Floridát is elérte, ahol szokatlan módon mínusz 1 fokot jelzett a hőmérő. A New York állambeli Syracuse-t egyméteres hó borította, a hegyvidékeken, az Appalache- és a Catskill-hegység területén, melyeket a legkomolyabban érintett az ítéletidő, 127 centiméternyi hó hullott. A keleti part mentén több város leállt, vagy napokig megközelíthetetlen volt, a vihar nyomása a mérések szerint egy hármas fokozatú hurrikánéval volt egyenértékű.
# Lhunze, Tibet – 2008
A Himalája ölelésében, 4900 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő Tibeti-fennsík klímája meglepően száraz, a területen igen ritkának számítanak a havazások. Ezért is érte sokként a tibeti Lhunze tartomány lakóit, amikor 2008 októberében egy különösen heves vihar csapott le a környéken. Harminchat órán keresztül folyamatosan havazott, átlagosan másfél méteres hótakaró borította a vidéket – az összegyűlt hó súlya alatt beomlottak a háztetők, a szélsőséges időjárás hét halálos áldozatot követelt. A falvakba vezető utak napokig járhatatlanok maradtak, a segélycsapatok képtelenek voltak az élelmiszercsomagokat eljuttatni a lakóknak, akik emiatt állataik levágására kényszerültek, így a helyi pásztorok többsége minden jószágát elveszítette.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
