Léderer Gusztáv nem volt békés természetű férfi. A pozsonyi illetőségű fiatalember banki pályára készült, ám az első világháború kitörésekor elragadta a lelkesedés, és jelentkezett a hadseregbe. A világháborút követően hivatásos katonatiszt maradt, a fehérterror évei alatt pedig belépett a Gömbös Gyula környezetében szerveződő Nemzeti Hadseregbe Szegeden. A Tiszában egyre-másra tűntek fel az összedrótozott hullák, kommunistagyanús emberek holttestei, és Léderert hamarosan „főúsztatónak” kezdték szólítani a társai. A politikai tisztogatás a Tanácsköztársaság bukása után, a fehérterror idején ragadta igazán magával: számtalan vérengzésben, kivégzésben és akasztásban vett részt. A gyilkosságokat saját személyes vagyonának gyarapítására is felhasználta, lovakat, értéktárgyakat, jószágokat, készpénzt harácsolt össze.
Tolvaj, kasszírnő és beteges hazudozó
Léderer már pozsonyi évei alatt megnősült, a feltűnően szép, kasszírnőként dolgozó Schwartz Máriát (Micit) vette feleségül. Mici egy bécsi nyomornegyedben született, apja alkoholista volt, anyja pedig háromszor is öngyilkosságot kísérelt meg. Tizennégy évesen megszökött otthonról, cselédnek állt, majd egy grófnő társalkodónője lett. Miután azonban az idős nő bizalmába férkőzött, meglopta. Körözni kezdték, fényképe bekerült a lapokba, ezért szőkére festette a haját. Pozsonyban Léderer anyjánál bérelt szobát, így ismerkedett meg a főhadnaggyal, akinek azt hazudta, hogy nemesi ősök törvénytelen leszármazottja. A nőnek sok hódolója akadt, ez azonban a jelek szerint a férjet nem zavarta. Léderer leszerelése után tágas, nagypolgári lakást vásároltak a Tölgyfa utcában, vacsorákat adtak, igyekeztek nagyvilági életet élni. A fosztogatások alatt hozzászoktak, hogy nem kell szűkölködniük, Micinek bőven tellett ékszerekre, bundákra és cselédekre. Léderert azonban leszerelték, Csepelre küldték csendőrnek, és a házaspár pénzzavarba került: a csendőri fizetés nem tudta fedezni az áhított életszínvonalat.
Kodelka, a gavallér
Kodelka Ferenc egyike volt azoknak, akiket lenyűgözött Lédererné szépsége. Nem tudni pontosan, hogyan ismerkedett meg a házaspárral, elképzelhető, hogy az élelmezésügyi tisztként is szolgáló Léderer korábban már üzletelt vele. A hentesmester vagyonos polgárnak számított, és nem fukarkodott az ajándékokkal, miközben az asszonynak tette a szépet. Lédererné sem utasította vissza gavallérját: szükségük volt Kodelka nagyvonalúságára. Rövidesen azonban ez is kevésnek bizonyult, így a házaspár elhatározta: tőrbe csalják Kodelkát. Fantasztikus üzletet ajánlottak neki: elhitették vele, hogy egy gazdag külföldi üzletember ismerősük ingatlant akar vásárolni Budán, ám nem érkezett meg számára az összeg. Arra kérték Kodelkát, hogy rövid időre kölcsönözzön 100 millió korona készpénzt, amit majd az „ismerős” 15 százalékos kamattal visszafizet. A hentes elhitte a történetet, és 1924 novemberében, egy közös vacsora alkalmával el is hozta a pénzt – igaz, csak 70 milliót.
A házaspár altatószert csempészett a férfi poharába, aki hamarosan öntudatlanul rogyott össze.
Ekkor megpróbálták elmetszeni a csuklóján az ereket, de – ki tudja, miért – végül megtorpantak. Kodelka kezét bekötözték, és amikor a férfi magához tért, azzal magyarázták a kötést, hogy elesett, és a kezében lévő pohár összetört, szilánkjai pedig felsebezték a csuklóját.
Előre kitervelten, aljas szándékkal
Kodelka Ferenc még ekkor sem fogott gyanút, és ez az életébe került. 1925. január 7-én ismét vacsorára volt hivatalos a Léderer házaspár Margit körúthoz közeli, Tölgyfa utcai lakásába. Léderer Gusztáv aznap munkahelyén, a csepeli Weisz Manfréd Lőszergyár területén lévő csendőrőrsön volt szolgálatban, és tisztogatás közben „véletlenül” elsütötte a fegyverét; így ellenőrizte, hogy működik-e. Hazafelé menet lúgkövet vásárolt a holttest eltüntetése céljából. Vacsora után Lédererné felajánlotta a hentesnek, hogy aludjon náluk, amibe az beleegyezett. Amikor elaludt, Léderer közvetlen közelről fejbe lőtte, felesége egy lavórban felfogta a vért, majd módszeresen hozzáláttak a test feldarabolásához. A maradványokat bőröndökbe rejtették, és hajnalban kimentek a csepeli Duna-partra, hogy ott megszabaduljanak a bűnjelektől. Egész éjjel ingáztak a Tölgyfa utcai lakás és Csepel között.
Gyanús alakok a Duna-parton
A lőszergyár éjjeliőre azonban felfigyelt a két lopakodó alakra, és rajtakapta őket, hogy a bőröndökből valamit a folyóba szórnak.
A házaspár azt állította, hogy kutyájuk, Frici tetemétől szabadulnak meg ilyen módon.
Az éjjeliőr mindenesetre reggel jelentette a furcsa éjszakai túrát felettesének, aki értesítette a rendőrséget. Addigra már a Gubacsi-hídnál emberi maradványokat vetett ki a víz, és a gyanú hamarosan Lédererékre terelődött. A Tölgyfa utcai padláson megtalálták Kodelka további maradványait, vérét pedig Léderer bőröndjein. Kodelka feje azonban továbbra sem került elő.
Egy kedves házaspár
A feleség a nyomozás során mindvégig azt állította, hogy semmi köze nem volt a gyilkossághoz: azt Léderer féltékenységből követte el. A korabeli lapok sokat írtak a bűntényről, és a tudósítások után egyre többen jelentkeztek a rendőrségen azzal, hogy eltűnt rokonaik korábban egy nagyon kedves házaspárhoz jártak a Tölgyfa utcába. Felvetődött többek között, hogy hová tűnt egy bútorgyári vezető, Boros István, aki még 1921-ben környékezte meg Léderernét; egy idős osztrák férfi, aki már a pár pozsonyi esküvőjén is jelen volt, de csak a sétapálcája került elő eltűnése után; valamint Lédererné gyermeke, akinek Léderer Gusztávval való megismerkedése után nyoma veszett.
Hová lett Kodelka feje?
Léderer Gusztávot a katonai törvényszék 1925 májusában csalásért, gyilkosságért és hullarablásért rangvesztésre, a csendőrségtől való kicsapásra és kötél általi halálra ítélte, amit 1926 novemberében végre is hajtottak. Feleségét első fokon szintén halálra ítélték, majd ezt életfogytiglanra enyhítették. Lédererné végül 15 év múlva jó magaviselete miatt szabadult, a Nagycsarnok környékén virágárusításból tartotta fenn magát, néhány fillérért a kuplé szövegét is hajlandó volt elénekelni. 1982-ben halt meg, halálos ágyán állítólag bevallotta, hová lett Kodelka feje: a Tölgyfa utcai lakás egyik festménye mögött kialakított titkos trezorban, a koponyából készült perselyben gyűjtögette a virágárulásból befolyt pénzt.
