Ami csak akkor tűnik fel, ha elmarad – te hány órát dolgozol ingyen?

Gyereknevelés, háztartásvezetés, idősgondozás – csak egypár azok közül a munkák közül, amit sokszor főállás mellett, nap mint nap végzünk, és amiért nemhogy fizetés, de társadalmi megbecsülés sem jár. Pedig a láthatatlan munka pont olyan megterhelő és időigényes, mint bármely más típusú munka, erről valahogy mégis nehezebben beszélünk, nehezebben ismerjük fel, és fel sem merül, hogy valamilyen módon kompenzálni kellene. Ami azonban rögtön mindenkinek feltűnne, az az, ha ezt a munkát nem végeznénk el.

Apa mosdik, anya főz

Az első komolyabb párkapcsolatomba kevés tapasztalattal, szinte még gyerekként kerültem. A feladataim viszont hamar világossá váltak: legyen rend és tisztaság, vasalt ing, meleg vacsorából pedig annyi, hogy az ember tudjon belőle vinni másnap ebédre is. Amikor új bútort vettünk, anyósom a legnagyobb természetességgel mondta, hogy csak magammal szúrtam ki, hiszen a sötét felületen hamar meglátszik majd a por, de később ugyanilyen természetes volt az is, hogy a sütés-főzés és a kellően gyakori portörlés mellett éjszakánként csak én kelek a gyerekhez, és pelenkát cserélni is az én feladatom. A feladatom, nem jár érte köszönet, nem jár érte elismerés. Ez az alap.

Ezzel szemben, én olyan családban nőttem fel, ahol természetes volt, hogy apukám ebédet főz, takarít, kitereget, játszik velünk, később pedig, ha kell, segít a házi feladatban is. Szerencsére a mostani kapcsolatomban mindketten egyenlő félként vesszük ki a részünk a dolgokból, de még így is megkeresném a jelenlegi fizetésem összegét, ha a láthatatlan munka után is járna pénz. Ide kattintva te is kiszámolhatod, hogy mennyit ér az általad elvégzett láthatatlan munka.

Magyarországon legutóbb 2009–2010-ben készült átfogó kutatás, amiből kiderül, hogy több időt fordítunk fizetetlen munkára (214 perc/nap), mint fizetettre (164 perc/nap). Egészen pontosan, egy átlagos magyar nő napi 249 percet tölt láthatatlan munkával, míg egy átlagos férfi 115 percet. Ez pedig egy év alatt

11 milliárd óra ki nem fizetett munkát jelent.

A KSH szerint, ha ezt a tevékenységmennyiséget beemelnénk a hazai össztermékbe, a GDP 25 százalékkal növekedne. És annak ellenére, hogy a kutatás óta eltelt több mint 10 év, a társadalomban egyre inkább a kétkeresős családmodell dominál, a nők munkaerőpiaci térnyerése mégsem alakította át jelentősen a családon belüli munkamegosztást. A láthatatlan munkavégzés pedig nemcsak időigényes, de fizikailag, mentálisan és érzelmileg is jelentős terhet ró ránk. A láthatatlan munkában ugyanúgy ki lehet égni, mint bármely más munkában, felismerni a problémát viszont még nehezebb, hiszen sokszor mi magunk sem tekintünk munkaként az elvégzett feladatokra.

Hosszú péntek

1975. október 24-én az izlandi nők 90 százaléka megmutatta, hogy mennyi minden múlik rajtuk: ezen a napon nem végeztek házimunkát, nem foglalkoztak a gyerekneveléssel, nem mentek munkába. Az esetet azóta Hosszú péntek néven emlegetik, utalva arra, hogy a sztrájk következtében megbénult az ország, nem nyitottak ki gyárak, üzletek, óvodák, iskolák, sok férfinak pedig nem volt más választása, mint gondoskodni a gyerekekről. És bár a dolgok másnapra visszatértek a normális kerékvágásba, erre volt szükség ahhoz, hogy az emberek belássák, hogy a nők és a férfiak egyaránt a társadalom támaszai. A következő évben az izlandi parlament törvényben tiltotta be a nők munkahelyi és iskolai hátrányos megkülönböztetését.

Bármennyire is meglepő, a láthatatlan munka világnapját nem elégedetlenkedő háziasszonyok találták ki. A láthatatlan munka egy gazdasági fogalom, és a társadalom közös érdeke, hogy egyre láthatóbbá, és minél inkább megbecsültté váljon. A láthatatlan munka ugyanis – ahogy az izlandi példa is mutatja – elengedhetetlen a társadalom megfelelő működéséhez.

Érzelmi házimunka

Igen, ilyen is van. Az érzelmi házimunka alatt azt a befektetett időt és energiát értjük, amit a kapcsolatok ápolásával, figyelemmel kísérésével, a családi élet és a mindennapok szervezésével, a magunk és párunk érzelmi életének ápolásával töltünk – derül ki Máriási Dóra pszichológus és Vida Katalin pszichológus írásából. Megszervezni a családi összejöveteleket, emlékezni a rokonok születésnapjára, nem elfelejteni befizetni a számlákat és mindig tudni, hogy hol van a gyerek kedvenc játéka, közben pedig fejben tartani, hogy van-e otthon tej vagy kenyér, bizony mind munka. Ráadásul nemcsak otthon, de gyakran a munkahelyünkön is magunkra vállaljuk egy-egy közös program megszervezését, elsimítjuk a kollégák közötti konfliktusokat és egyben tartjuk a munkahelyi csapatot. Ez pedig mind olyan munka, amit a legtöbben magától értetődőnek vesznek, hiszen a nők sokkal gondoskodóbbak és empatikusabbak, ez nekik könnyebben megy.

Természetesnek venni az érzelmi munkát azonban oda vezet, hogy egyáltalán nem ismerjük el az ezzel járó megterhelést, így a láthatatlan munka akár el is vonhatja az időt olyan tevékenységektől, amik nagyobb profittal járnának. Az egyenlőségre való törekvést egyelőre otthon tudjuk elkezdeni. Hiszen amíg ekkora a nemek közötti bérszakadék (2018-as adatok szerint Magyarországon 11,2 százalék), addig többségében továbbra is a nők vállát nyomják majd az otthoni feladatok, ezek mellett pedig ritkán tudnak olyan munkát vállalni, ami nagyobb bérezéssel járna, hiszen ez általában nagyobb elköteleződést is jelent.

A hosszú távú cél azonban nem az érzelmi munka felszámolása lenne, sokkal inkább a befektetett energia és erőfeszítések kiegyenlítése, a láthatatlan munka elismerése, nagyobb egyenlőség a munkamegosztás terén. Az érzelmi munka egyenlőbb elosztása ugyanis nagyobb kölcsönösséget és elégedettséget eredményez a párkapcsolatban, a nagyobb kapcsolati elégedettség pedig – kapaszkodj meg! – több szexszel is jár. A kölcsönösség és egyenlőség felismerése alapkövetelménye a hosszú távon is elégedettséget nyújtó kapcsolatoknak, ezzel együtt pedig a fizikai, mentális és érzelmi jóllétünk fenntartásához is elengedhetetlen.