Dunaalmás, 2024. De lehetne bárhol, nálunk, a szenvedélyek országban. Csak egy ártatlan Duna-parti biciklizést szerettem volna a családdal, mert jól tekernek, ügyesek. Én, a családapa, egyre nehezebben leplezem, hogy nekem már nem vezetnem, hanem hajtanom kellene a családot. Szóval hétvégi tekerés a Duna irányába (csak később jut eszünkbe, hogy egyébként árad és a partja most épp nagyon nem ott van, ahol lennie kéne, de ezek a folyamok már csak ilyen öntörvényűek), kellemes nyári menetszél simogatja az arcunkat, a biciklik szinte hangtalanul siklanak az úton. Büszke vagyok magunkra, ezt a cirka 15 kilométeres távot gond nélkül lenyomják a gyerekek is. Biciklizni jó, egészséges, égő kalóriák, tisztuló tüdő, öröm és boldogság.
Elérjük túránk célját, megérkezünk a partra, erre ott egy lángosos. Az olajban sült kelt tészta illata belengi a könyéket. Mit lehet ilyenkor tenni?
Valamivel később esszük a friss, ropogós, tésztát, hagyom, hogy a fokhagyma karakteres aromája kibontakozzon a számban, a tejföl savanykássága oldja a selymes, olajos ízt. Megeszem a saját adagomat, azután a gyerekek, majd a feleség maradékát is.
Lángos: a magyar streetfood diadalmenete
Nincs statisztika arra, hányan esnek el a friss lángos illatának bűvöletében évente. Annyi viszont biztos, hogy a lángos fogyasztása már legalább annyira hozzátartozik a kultúránkhoz,
mint az olaszoknál a pizzaevés.
A lángos annyira a mindennapok része kis hazánkban, hogy igazából nem is tudjuk, mióta szerepel gasztronómiai kincstárunkban, története a múlt homályába vész. Egyes források szerint a törökökkel érkezett a kenyértészta parázson sütésének hagyománya, a lángos elnevezés is innen ered. Megint más források szerint egyenesen a rómaiaktól jött a lángos, így bizony rokonságban van a pizzával és más sült lepényfélével is. A lángost régen főként kenyértésztából készítették, kenyeret pedig leginkább hetente egyszer sütöttek a családok, ilyenkor a megmaradt tésztát laposra nyújtották és a kemence elejében kisütötték.
Ennek az olcsó ételnek a diadalmenete viszont csak a nyersanyagokban szűk 1950-es évektől datálható.
Ekkor kezdett egyre népszerűbbé válni a hazai konyhákban, mivel gyorsan elkészül, olcsó hozzá az alapanyag, nagyon laktató, nagyon finom. Idővel, amint a nyersanyagok, például az étolaj is elérhető mennyiségben és áron állt rendelkezésre, a kemencében sütött lángost felváltotta a jóval gyorsabban elkészíthető olajban sütött lángos. A 60-as, 70-es évekre a strandok, vásárok, fesztiválok elengedhetetlen kulináris kellékévé változott.
Világszerte üdvözlik a hazai ételkülönlegességet
Ezt a súlyosan addiktív sült lepényt viszont nemcsak a magyarok gyomra fogadta ujjongva: a nálunk nyaraló (főként német, cseh, lengyel) turisták körében is óriási népszerűségre tett szert, annyira, hogy lángosunk kinőtte az országhatárokat és meghódította magának Bécset, Berlint is, de akkor se lepődjünk meg, ha New Yorkban szaladunk bele egy lángosos bódéba.
A tészta a lényeg, de már a feltét sem mindegy
A lángosban nem is az ízesítés a lényeg, hanem maga a tészta, de már a kezdetektől a legkülönfélébb feltétekkel ették az emberek, a fokhagyma-tejföl-sajt kombinációján túl fogyasztották porcukorral, de még lekvárral (!) is.
A lángos újabb forradalmára a kétezres évekig kellett várni, amikor is elkezdett magára találni a magyar gasztronómia, a magyaros receptekre építkező hazai streetfood kultúra pedig zajos sikereket ért el mind itthon, mind pedig külföldön. Az árusok egyre: ma egy lángososnál nem is a sütés viszi el a legtöbb időt, hanem az, hogy kiválasztjuk a megfelelő feltétet. A magamfajta ember pedig úgy intézi a lángosvásárlást, mintha életre szóló, reprodukálhatatlan döntést kellene hoznia. Ez a jóléti társadalom átka. Mert rendben, hogy egy sima fokhagymás-sajtos-tejfölös lángost akarunk enni, de amikor odaérünk a pulthoz, látjuk ám, hogy van
sima és töltött lángos, savanyú káposztás, sonkás, tarjás, kolbászos, virslis, spenótos, joghurtos, kefires is.
A lángos sötét oldala
Csakhogy a lángos egyik oldala mindig barnább. A gasztroforradalom, a lángos töretlen népszerűsége, a növekvő energiaárak, a humán erőforrással járó költségek, a bérleti díjak emelkedése, az infláció, az olaj világpiaci ára, a hutik támadásai, a Merkúr retrográdba fordulása, és a naptevékenység fokozódása miatt az egyébként pár száz forint bekerülési költséggel elkészíthető lángos ízesítéstől függően ma már 1500-2000 forintba kerül.
Érdekel, hogy van-e különbség a fővárosban és a Balatonon árult lángos ára között? Olvasd el következő cikkünket!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
