Könnyen érthető szakácskönyv

„Egy szakácskönyvet tartasz a kezedben. 
A főzés egy csodálatos dolog.
Ha szeretsz főzni, akkor ez a könyv neked szól.
Ebben a könyvben 40 képes receptet találsz.
A képek segítenek, ha kezdő szakács vagy, és ha nehezen olvasol.
Alapvető konyhai technikákat is megtanulhatsz ebből a könyvből.
A könyvben található ételek finomak,
mindenki ismeri őket, és a receptek alapján könnyen elkészíthetők.”

Fenti idézet a Sütés-főzés ABC fülszövege, amely a szakácskönyvben található receptekhez, munkafolyamatokhoz hasonlóan könnyen érthető formában íródott. Mi jellemzi ezt a nyelvhasználatot, és ki mindenki profitálhat belőle? Mire lehet jó egy ilyen kiadvány? Egyáltalán, miért érdemes teljesen kezdőket, köztük értelmi fogyatékossággal élő embereket arra bátorítani, hogy a forró edények, éles kések ellenére idővel egyedül is boldoguljanak a konyhában? Erről kérdeztem Ruzsics Ilonát.

Honnan jött az ötlet, hogy könnyen érthető szakácskönyvet készíts? 

2010-ben használtam először német nyelvű, könnyen érthető szakácskönyveket, amikor egy Berlin melletti iskolában dolgoztam. Nagyon jó élményeim voltak ezekkel a könyvekkel, a tanítványaim is sokat nyertek belőlük. Aztán amikor hazajöttem, és elkezdtem a Szegedi Gyógypedagógiai Főiskolán tanítani, az óráimhoz hasonló módszertani kiadványokat, szemléltető eszközöket kerestem. Akkor döbbentem rá, hogy magyar nyelvű, könnyen érthető kommunikációval készült szakácskönyv nem létezik. Vannak honlapok, amelyeken elérhetők receptek, motivált kollégák munkái, de ezek nem álltak össze könyvvé. Tehát egyrészt a gyakorlati munkából, másrészt a tanításhoz kapcsolódóan jött az ötlet, és egyébként meg szeretek főzni, úgyhogy ez a harmadik oszlopa a történetnek. 

Kik azok, akiknek elsősorban szól ez a kiadvány?

A Sütés-Főzés ABC egyrészt azok számára jött létre, akik nem tudnak olvasni, vagy nehezen olvasnak. Másrészt eredményesen forgathatják kezdő szakácsok is. Az egyik kedves kolléganőm fia egyetemista korában például a Google-on próbálta kikutatni, mi is az az üveges hagyma. Hogy kell kinéznie? Ezekre a kérdésekre is választ adhat egy ilyen jellegű könyv. 

Mire törekedtél az ételek kiválasztásánál? Mik voltak a fő szempontok? 

Teljesen hétköznapi receptek kerültek a könyvbe, olyanok, amelyeket otthonról ismernek az emberek. Egy jó pörkölt, egy melegszendvics, egy lecsó, egy muffin – egyszerű ételek, amelyeket a könyv segítségével szinte bárki elkészíthet. A másik fontos szempont az volt, hogy a hozzávalók bárhonnan beszerezhetők legyenek. Ha valaki például lakóotthonban vagy az ország egyik kisebb településén él, ne kelljen sokat utaznia az alapanyagokért. Természetesen figyelembe vettem a technikai kivitelezhetőséget is, hogy azért annyira bonyolult dolgok ne legyenek benne, mint mondjuk egy tojás blansírozása. Az nekem se megy, bár a párom már elég jól tudja. 

Mi jellemezte a munkafolyamatot? Hogyan dolgoztatok? 

Az ötlet megszületése után elkezdtem gondolkodni a konkrét recepteken. Elővettem a receptkönyveimet, a német nyelvű anyagaimat, módszeresen átnéztem őket. Nagy kérdés volt az is, ki fogja elkészíteni a könyvhöz szükséges képeket. Szerencsére a Szegedi Egyetemnek van fotós képzése, ott találtam rá Borbola Lillára. Nagyon sokat tanultam tőle, remek ötletei voltak, hogy hogyan fotózzuk be a folyamatokat. Ezek néha elég kitekert helyzetek voltak, ahogyan alapból sosem főzne az ember, de fontos volt, hogy minden látszódjon a képeken. Az elkészült fotókat összeraktam a mondatokkal. Ezután elmentem egy grafikushoz, aki segített elrendezni a tartalmat, hogy mi hova menjen az oldalakon. 

Végül felvettem a kapcsolatot a Smaragd Kiadóval, akik publikálták a kötetet. A nyomdai kivitelezés során arra is figyeltünk, hogy spirálozva legyenek az oldalak, így ha behajtod, a szomszédos oldal munkafolyamatai nem terelik el a figyelmedet, tudsz egyetlen oldalra fókuszálni. A lapok pedig lemoshatók. Nem tudom, a te szakácskönyveid milyenek, de az enyémek egy idő után eléggé foltosak, zsírosak lesznek, mindig rájuk fröcsög valami.   

Az enyémek sajnos gyanúsan tiszták. A könyv használatáról is szerettelek volna kérdezni. Elképzelhetőnek tartod, hogy értelmi fogyatékossággal élő emberek önállóan el tudják majd belőle sajátítani új ételek elkészítését, vagy a könyv inkább egyfajta mankó, ahova tudnak fordulni, ha elakadnak a főzésben?  

Az én reményem az, hogy önállóan is meg tudják főzni a recepteket. Persze ez nagyon személyfüggő. Lehet, lesz olyan, aki nem rögtön, és nem egyedül fogja tudni elkészíteni az ételeket, hanem az első pár alkalommal segítséggel. De a cél az, hogy egy idő után ők is meg tudják főzni a könyv alapján, amit szeretnének. 

Hogy látod, mi az, ami értelmi fogyatékossággal élő embereknek igazán nehézséget jelent a konyhában? 

Sok esetben az okoz nehézséget, hogy magát a munkafolyamatot, a lépéseket megtervezzék. Ehhez nyújtanak segítséget a képek. Bemutatják az alapokat is, például hogy hogyan érdemes felkockázni egy hagymát. Levágom az egyik végét, megpucolom, levágom a másik végét, félbevágom, felszeletelem. Vagy ott van a tojás felütése, a konzervek kinyitása, hogy látványra mekkora egy késhegynyi vagy egy kanálnyi adag. Ezeket az infókat a legtöbb szakácskönyv magától értetődőnek kezeli, itt viszont bármikor vissza lehet hozzájuk lapozni. 

A konyhában sokszor forró edényekkel, késekkel dolgozunk. Szerinted miért érdemes elengedni a családtagoknak, a barátoknak a túlféltést, és támogatni az értelmi fogyatékossággal élő embert az önálló főzésben?  

Ez egy nagyon érdekes kérdés, mert ha visszagondolok a saját kezdeti főzési időszakomra, bizony én is megégettem magam, én is megvágtam az ujjam. A konyhában sajnos történnek balesetek, nem hiszem, hogy van olyan ismerősöm, akinek még életében nem csúszott meg a kése hagymapucolás közben. Ettől függetlenül természetesen oda kell figyelni, elővigyázatosnak kell lenni. Ugyanakkor az önálló életvitelben a főzés óriási lépés előre. Nem másoktól függ, hogy elkészítik-e neked a kedvenc ételedet, kevésbé vagy kiszolgáltatott. Ha önállóbban szeretnél élni, lakóotthonban vagy egy kis lakásban, akkor ez fontos. Mindez persze azokra érvényes, akik szeretnek főzni. Mert ha valaki egyáltalán nem szeret főzni, akkor nem kell erőltetni. Ő majd beszerzi, megveszi máshogy az ennivalóját. 

Többször említettük, hogy a könyv könnyen érthető nyelven íródott. Össze tudnád foglalni, ez mit jelent? 

A könnyen érthető kommunikációnak sok szabálya van, de alapvetően egy egyszerű, lényegre törő nyelvezetről van szó. Egy mondat egy fő gondolatot tartalmaz, a struktúra letisztult, szellős, áttekinthető. A recepteknél egy kép egyetlen munkafolyamatot ábrázol, és szigorúan egy mondat tartozik hozzá. Például ha azt olvassa, hogy „Lecsöpögteted.”, akkor a képen azt látja, hogy két kesztyűs kéz a mosdókagyló fölött tartja a tésztaszűrőt. Az olvasó nem keveredik össze. Azt is fontos hangsúlyozni, hogy amikor könnyen érthető kommunikációval fogalmazunk meg valamit, a szöveg tartalma nem változik. Én tulajdonképpen úgy képzelem el, mint egy tolmácsmunkát. Recepteket fordítok le, hogy minél többen megértsék. 

Ebben az információözönben sokunknak jólesne, ha bizonyos területeken egyszerűsödnének az írott szövegek. Ha könnyen meg lehetne érteni egy hivatalos dokumentumot vagy egy használati utasítást. 

Én is nagyon örülnék, ha egy banki szerződést könnyen érthető formában tennének elém. Pontosan tudnám, mit írok alá, nem kellene attól tartanom, mi lehet az apró betűs részben, ami felett esetleg átsiklottam. Egyébként több magyarországi szervezet dolgozik azon, hogy mindenféle anyagot le tudjanak fordítani könnyen érthető kommunikációra. De ha még messzebb megyünk a kérdéstől, az is eszembe jut, milyen jó érzés, amikor végre kikapcsolom a telefonomat. Nincsenek hírek, nincsenek üzenetek. Nem pittyeg semmi. Képes vagyok egyetlen munkafolyamatra koncentrálni, és végre teljesen el tudok merülni a főzésben.