kétfejű kutya szovjet kísérlet

Az orosz parasztcsaládból származó Vlagyimir Petrovics Gyemihov számtalan orvostudományi elsőséget tudhat magáénak: 1937-ben, mindössze 21 évesen, egyetemista korában megalkotta a világ első mesterséges szívét, és be is ültetette egy kutyába, mely két órát élt a műtét után. A második világháború idején Gyemihov a Vörös Hadsereg kötelékében szolgált katonaorvosként, majd hazatérve Moszkvába – a fronton szerzett élményeinek hatására – a korábbiaknál is lelkesebben vetette bele magát a szervtranszplantáció kutatásába, úgy gondolta, az orvosok képesek lehetnek akár a legfontosabb szerveket is emberből emberbe átültetni.

Kísérleti alanyként továbbra is legszívesebben kutyákat használt, és sikerült is számtalan forradalmi eljárást bemutatnia, ő volt a világon az első, aki szívet, tüdőt és májat ültetett át meleg vérű állatból egy másikba – legsikeresebb műtétjének négylábú alanya hét évet élt egy másik kutya szívével a mellkasában. A gyors és átütő sikerek hatására az ’50-es évek elején Gyemihov úgy gondolta, érdemes továbbmenni, és megpróbálkozni a sokak által lehetetlennek tartott fejátültetéssel – a bizarr eljárást ezúttal is kutyákon kívánta tesztelni.

Néhány nappal élték túl a kétfejű kutyák a műtétet

Az első sikeres fejátültetésre 1954 februárjában került sor: a doktor és kollégái egy kölyökkutya felsőtestét (fejét, vállát és mellső lábait) varrták hozzá egy nagyobb testű kutya vállához, úgy, hogy az átültetett csonka „kutyarészt” hozzákapcsolták a befogadó szervezet vérkeringéséhez. A kísérletben azt vizsgálták, vajon az agy képes lehet-e egy idegen testben, saját vérkeringésétől elzárva és egy újhoz kapcsolva életben maradni, illetve funkcionálni – a kétfejű Frankenstein-kutya túlélte a beavatkozást, azonban nem sokkal később elpusztult.

A következő években Gyemihov 23 alkalommal ismételte meg az eljárást, és összesen 20 életben maradt kétfejű kutyát hozott létre, melyek képesek voltak mindkét fejüket mozgatni, mind a négy szemükkel láttak, mindkét orrukkal szagoltak és mindkét szájukkal lefetyelték a vizet és tejet. Utóbbi nem ment teljesen zökkenőmentesen, a nagyobb kutya testére ültetett kisebb kutyafej ugyanis nem volt hozzákötve gazdateste gyomrához, ezért az elfogyasztott folyadék egy csövön keresztül a padlóra folyt.

A sebész és kollégái az évek során olyan szintre tökéletesítették az eljárást, hogy képesek voltak mindössze három és fél óra alatt elvégezni a fejátültetést, melynek legfontosabb „trükkje” az volt, hogy a kiskutya fejét a lehető legutolsó pillanatban válasszák le a testéről és vágják el saját vérkeringésétől. A kétfejű kutyák azonban – immunrendszert gátló gyógyszerek híján – nem maradtak meg sokáig, többségük mindössze 2-4 nappal élte túl a beavatkozást, a leghosszabb ideig egy 29 nap után elpusztult állat húzta.

Nem csak a szovjetek kísérleteztek fejátültetéssel

Gyemihov kísérleteit sokáig kizárólag a Szovjetunión belül hozták nyilvánosságra, ahol élénk tudományos és tudományetikai vitákat generáltak – sokan erkölcstelennek és megengedhetetlen állatkínzásnak titulálták őket, de ez a doktort a legkevésbé sem zavarta. A kutatásokról először 1959-ben értesülhetett a nemzetközi sajtó; az amerikai Life magazin riportere és fotósa el is látogatott Moszkvába, hogy megörökítsék a Savka nevű kis testű kutya és a Brogyaga névre hallgató német juhász „szintézisét”. Gyemihov ugyanebben az évben végezte az utolsó kutyafej-transzplantációt, ezúttal az NDK-ban.

Akármennyire bizarrnak is tűnik, nem a szovjet kutatóorvos volt az első, aki hasonló eljárással próbálkozott: 1908-ban a francia Alexis Carrel és az amerikai Charles Guthrie már létrehoztak egy kétfejű kutyát, Gyemihov teremtményeivel ellentétben azonban az ő alanyuk nem élte túl a beavatkozást. Az első olyan fejátültetést, melyben egy állat fejét ténylegesen kicserélték egy másikra, 1970-ben hajtotta végre Robert White amerikai sebész és csapata, akik egy majom fejét ültették rá egy idegen állat testére. Az átültetett agyat nem kapcsolták össze a gazdatest gerincvelejével, így a fejcserélt majom nem tudott mozogni, de mesterséges lélegeztetéssel 9 napig képesek voltak életben tartani.

Az emberi szívátültetés is Gyemihov munkásságán alapult

Az 1998-ban, 82 éves korában elhunyt Gyemihov a későbbiekben is úttörő orvosi munkát végzett, a ’60-as évek elején sikeres majom-szívátültetést hajtott végre, és a világ minden részéről, az Egyesült Államokból is gyakran látogattak el orvosok a Szovjetunióba, tanulmányozni az ottani orvosok módszereit és eredményeit. A dél-afrikai Christiaan Barnard, aki 1967 decemberében végrehajtotta a világ első sikeres emberi szívátültetését, kétszer is járt Gyemihov kutatólaboratóriumában, és szovjet kollégájának munkájára alapozta saját úttörő sebészeti módszereit.