Hűtlenség: elválni vagy megbocsátani?

Döbbenet. Hitetlenség. Sokk. Kétségbeesés. És aztán sok kérdés vagy a csend. Ha szembesülsz a partnered hűtlenségével, a belsőd érzelmi csatatérré válik. Gyakran előfordul düh és agresszió, amit hullámokban felvált egy önmarcangolás, miközben az okokat keresed, és a másikat hibáztatod. Nem számít, mi történt korábban. Nem számít, mennyire voltál elégedetlen a párkapcsolatoddal. A bűnbak már megvan, innentől tulajdonképpen csak a szerencsétlenül alakult kapcsolat elszenvedője vagy.

Hűtlenség = szakítás?

Sokak számára gyorsan világossá válik: nincs tovább. Különválás, először az asztalról és az ágyról, majd az emlékektől. Ennek gyakorta szemtanúi a válóperes ügyvédek, bíróságok. A svájci Jürg Willi párterapeuta nem ért azzal egyet, hogy ez az egyetlen út létezik. Tapasztalata szerint sok párkapcsolat azért fut zátonyra, mert nem bíznak benne a felek, hogy javítani tudnak a közös életükön, pedig a lehetőség adott lenne.

A szerelem pszichológiája című könyvében ezt írja: „Manapság sok párnál megfigyelhető a vitakészség és a vitára való hajlandóság hiánya. Amikor a harmónia már nem garantált, hajlamosak vagyunk veszekedés nélkül szakítani. Az ember nem akar szenvedni a szerelemben. A boldogtalanságot elveszett időnek tekintik.”

Max Haller grazi szociológus az Osztrák Családkutató Intézet számára készített Gyerekek és különélő szülők című tanulmányában szintén azt kifogásolja, hogy a konfliktusok gyakran túl korán kerülnek a válóperes bíró elé. Ez azt jelenti, hogy az érintett felek lemondanának arról, hogy maguk tárgyaljanak a konfliktusról. Az eredmény: a megoldások nem túl rugalmasak, és alig alkalmazkodnak a személyes igényekhez. Haller szakmai tanácsadást vagy támogatást javasol.

Felgyülemlett problémák

A kívülről érkező professzionális segítség azonban nem minden esetben jelent kiutat. „Ha minden szeretet elhalt, csak a gyűlölet és a sértettség uralkodik, ha a kapcsolatban már nincs személyiségfejlődés, csak korlátozás, akkor a szakítást gyakran felszabadulásként élik meg, amely teret enged a jövőnek és egy új szerelemnek” – mondja Rüdiger Opelt pszichológus, pszichoterapeuta, a Fáradt házasság? Válni vagy maradni, szeretni vagy elhagyni? című könyv szerzője.

Általában az elátkozott hetedik házassági évforduló környékén látja a válságba került párokat, mert nagyjából ennyi idő alatt felgyülemlettek a problémák, amelyek a gyereknevelésből, a házépítésből, a karrierből vagy a személyiségbeli különbségekből adódnak.

„A férfiak általában azt gondolják, hogy minden rendben van, a nők az elsők, akik elégedetlenek, és megpróbálnak javítani a kapcsolaton. Ha a férfi nem hajlandó beszélni róla, egy idő után a helyzet elfajul, és a kapcsolat a szakadék szélére kerül.”

Nem ritkán ez az az időszak, amikor a hűtlenség kísértete is belép a kapcsolatba.

Mikortól válik valaki hűtlenné?

De mi is az a hűtlenség? Vagy másképp fogalmazva: mi a hűség? Az erre a kérdésre adott válaszok éppoly változatosak, mint az összefüggések, amelyekben ezeket a kérdéseket tárgyalják. Egyesek számára két ember közötti szexuális kizárólagosságot, állandóságot és elköteleződést jelent. Mások számára már a kézfogás is sérti a hűség elvét.

És mivel ezt az elvet szabadon meg lehet tárgyalni egy párkapcsolaton belül, a hűtlenség nagyjából e megállapodás megsértését jelenti. A közös párkapcsolati értékek megtárgyalása nem mindenkinek komfortos, mivel gyakran még mindig szinte automatikusan és magától értetődően ragaszkodunk az egyetlen, szilárd, odaadó szerelem hagyományos modelljéhez. Ez a nagyszerű érzés azonban elavultnak tűnik: „A szerelem egyediségét felváltotta az internetes társkereső oldalak végtelen választéka, amely lehetővé teszi, hogy megcélozzuk a szex vagy a partnerség kvantumát, amelyet egy kapcsolatban keresünk. A szűkösség vallási rendszerét, amely a (…) »nagy szerelem« mögött állt, és amely a premodern szerelmet és szexualitást jellemezte, a végtelen szexuális választék és a szexuális bőség teljesen átalakította” – írta Eva Illouz, a jeruzsálemi Héber Egyetem szociológiaprofesszora a Die Zeit című hetilapban.

Irányíthatatlan szenvedés

Akkor miért ez a sok siránkozás, amikor a nagy szerelem elveszíti kizárólagos jellegét?

„A kizárólagosság, exkluzivitás hozzátartozik a szerelemhez, az intim kapcsolatokhoz. Ez még mindig egy eszménykép. Sokan nagy elvárásokat támasztanak egy párkapcsolattal szemben” – mondja Susanne Savel-Damm, a salzburgi érsekség pár- és családtanácsadó szolgálatának vezetője. A hűtlenség gyakori oka annak, hogy a párok felkeresik a pár- és családtanácsadási központokat.

Mi jön a hűtlenség után?

A téma „kezelése” az adott párok kapcsolati stádiumától függ. Néhányan még nem döntötték el, hogy kilépjenek-e vagy fenntartsák azt. „Ilyenkor gyakran a tájékozódásról van szó” – mondja Savel-Damm. Mások azért keresnek tanácsadást, mert szeretnének a kapcsolatot megmenteni, és ehhez ki kell szabadulniuk a régi struktúrákból. Egy harmadik csoport már döntött a különválás mellett, és ebben a fázisban támogatást kér. Susanne Savel-Damm új utakat keres, erkölcsi megítélés nélkül, az érintettek és a kapcsolat fejlődési lehetőségeihez. „A hűtlenség kéz a kézben jár az árulás és a megbízhatatlanság érzésével, a megcsalt partner kirekesztve érzi magát, és megkérdőjelezi saját életét. Ezt a fájdalmat meg kell hallgatni.”

„Természetesen az »elkövető« számára kellemetlen, amikor ilyen módon szembesül a felelősségével. Ha azonban a kapcsolatban akar maradni, nem kerülheti el. A gyakran heves érzelmek megbeszélése végül mindkettőjüket szolgálja, mert csak akkor lehetséges az újrakezdés, ha a sérelmeken túllépünk. A megcsalás által létrehozott áldozat-elkövető minta ilyenkor feloldódhat” – mondja Savel-Damm. „Gyakran kölcsönös felismerés történik arról, hogy mi ment rosszul a múltban”.

Üvöltő büszkeség

Szintén fontos a feldolgozási folyamat szempontjából, hogy a hűtlenség egyéjszakás kaland volt-e, vagy hosszabb ideig tartó viszony. „Az előbbit könnyebb megbocsátani, és gyakran ébresztőnek tekintik, hogy újra dolgozzanak a kapcsolaton” – tapasztalta Andrea Stark life coach.

De azt is látja, hogy „sokan teljesen lebénultak, és azt hiszik, hogy ki tudják ülni a dolgot”. Egy ilyen eseményt nem lehet a szőnyeg alá söpörni. „Amikor a büszkeség hangosan kiabál, az »ego« győz” – állítja Andrea Stark . Mivel azonban az ego csak a felszínen marad, és jelzi, hogy az énkép nem képes kezelni a helyzetet, éppen az ezen az énképen való munka a fontos. Párterápiás foglalkozásain az első lépés az, hogy kiderüljön, a hűtlenség tünet vagy ugródeszka volt. „Egy kapcsolatnak a hűtlenség ellenére sem kell sérülnie. A hűtlenséget segélykiáltásként is fel lehet fogni, ha a partner nagyon nagyra értékeli a kapcsolatot.”

Adás és vétel – a megbocsátás kulcsa

A megbocsátás elengedhetetlen a kapcsolat folytonosságához. „A kapcsolat mindig a saját határaink megvédésének és a másik ember iránti érzékenységnek a váltakozása. Az ego és az empátia közötti ingadozás tartja életben a szerelmet” – mondja Rüdiger Opelt. Ha azonban az egyik személy mindig az egoista, és mindig megbocsátást vár a másiktól, az veszélyezteti a kapcsolatot.

Andrea Stark számára az adás-vétel a megbocsátás kulcsa is. A partnereknek fel kell tenniük maguknak a kérdést, hogy mit kell teljesíteniük ahhoz, hogy továbbléphessenek. „Ezek a konkrét lépések szükségesek ahhoz, hogy hitelesek legyenek – különösen a hűtlen partner részéről. Tudatos elköteleződésre van szükség a kapcsolat mellett.” Susanne Savel-Damm emellett szükségesnek látja, hogy az utóbbi beismerje bűnösségét. „Akkor az elárult partner visszanyerheti a bizalmat, és túlléphet a sérelmén.”

Ez mindkét féltől sok munkát igényel. „Ha nem csal félgőzzel csinálják, és a partnereknek sikerül újra összejönniük, akkor van esély egy élettel teli, szeretetteljes kapcsolatra” – állítja a tanácsadó.

Minden jó, ha…

Hina Fruh, a pszichoterápia orvos-szakembere más megoldást javasol: a „radikális megbocsátás” billenő módszerével dolgozik. Amíg a helyzetet csak az ego szintjéről nézzük, addig nem történhet gyógyulás, mondja Fruh: „Sokan abban a hitben élnek, hogy minden rendben lenne, ha csak a partner változna. De mély meggyőződésem, hogy csak a személyes felelősség tudatos vállalása vezet hosszú távon boldogsághoz mind a saját, mind a párkapcsolatban.”

A második lépés annak felismeréséhez vezet, hogy az ember tanulhat és fejlődhet a fájdalmas helyzetből. „Ez nem arról szól, hogy elítéljük magunkat azért, amit tettünk vagy nem tettünk. Sajnos ez különösen a nők esetében gyakran előfordul. De ez csak a hibáztatási mechanizmus megfordítása, és még nem a megoldása.” Inkább a perspektívaváltás az, ami pozitív fejleményeket indít el. Ha az ember felismeri, hogy semmi rossz nem történt, „ez ahhoz vezet, hogy újra megnyissuk a szívünket a partnerünk felé, és újra engedjük, hogy a szeretet áramoljon”.