Ezek a tápanyagszegény talajon élő növények azért fejlesztették ki az egyedülálló stratégiájukat, mert az életükhöz szükséges foszfort és nitrogént nem tudnák másképp megszerezni. A világ tíz legkíméletlenebb húsevő növénye ráadásul mind-mind különböző mechanizmusokat használ zsákmánya elfogására és megemésztésére.
Lássuk, melyek ezek a lenyűgöző példányok!
Vénusz légycsapója: a legikonikusabb húsevő
A húsevő növények talán legikonikusabb bogárfalója ravaszabb, mint gondolnánk. A honi kertészetekben is fellelhető Vénusz légycsapójának levelén található, nyitott csapda szélét rendkívül érzékeny szőrszálakkal együtt tüskés „fogak” szegélyezik. Amikor egy rovar rászáll és érintkezik ezekkel a szálakkal, a csapda becsukódik. A bajba jutott zsákmány vonagló mozgása enzimeket stimulál, amelyek napok alatt megemésztik a rovart.
A növény olyan kifinomult, hogy még akár az esőcseppek stimulációját is képes felismerni.
Kancsóka: a csábító cső
A ragadozó növények másik ismert tagja a kancsóka, amely csőszerű módosított levelei segítségével csalogatja, majd ejti csapdába, végül megemészti a rovarokat. Az Egyesült Államok déli részén található sárga színű különösen feltűnő példánya ennek a fajnak, amely akár egy méter magasra is megnőhet. A rovarokat élénk színe és a nektárja vonzza, amely egy, az ízeltlábúakat ártalmatlanná tevő mérget is tartalmaz.
A cső viaszos fala biztosítja, hogy a rovarok az emésztőnedveket tartalmazó aljhoz csússzanak.
A rádzsa kancsóka a legnagyobb a világon
A húsevő kancsókák csoportjának ezt a tagját majomcsészének is szokás nevezni, miután megfigyelték, hogy a főemlősök előszeretettel isznak a leveleiből. A Borneón honos Nepenthes Rajah a világ egyik legnagyobb húsevő növénye, amely
akár hat méter hosszúra is megnőhet, és akár 3 liter vizet és két és fél liter emésztőnedvet is képes „elnyelni”.
Hatalmas mérete miatt így nem csak gerinctelen állatokkal táplálkozik, békák, gyíkok, madarak, sőt patkányok is estek már áldozatul, amelyeket felemészt a növény „csészéje” mélyén található savas folyadék. Mindennek ellenére a hegyi cickányokkal szokatlan, szimbiózisban élő kapcsolatot alakított ki, ami a növény nektárjával táplálkozik, majd a kancsóba ürít, így látva el a növényt a számára elengedhetetlen nitrogénnel.
Kicsi, de veszedelmes a törpe harmatfű
A hatalmas rokonával szemben a Délnyugat-Ausztráliában található aprócska Drosera pulchella bár csak 15-20 milliméter széles, mégis kegyetlen húsevő.
A levelek végén található csápszerű nyúlványokból édes illatú váladék kibocsátásával vonzzák a zsákmányt.
Az itt landoló rovarok gyorsan beleakadnak, mielőtt a csápok összehúzódnak és nyálkával borítják be a bajba jutott állatot. A rovar ezután több hét alatt lassan megemésztődik.
A trükkös úszó hólyagfű
A hólyagfű egészen más módszert alkalmaz zsákmánya elfogására. A vizekben, köztük tavakban és patakokban egyaránt megtalálható növény kis üreges zsákjai fölött, a felszínen lévő szőrszálak működésbe lendülnek, amikor a zsákmány elúszik mellettük.
A hólyag ekkor kinyílik, a beáramló vízzel együtt pedig a növény elragadja áldozatát.
Mindez kevesebb mint egy ezredmásodperc alatt történik, több mint százszor gyorsabban, mint ahogyan a Vénusz légycsapója ejti rabul zsákmányát. Az Egyesült Államok délkeleti részén élő növény szára akár két méter hosszúra is megnő. A hólyagfű már csak a mérete miatt is veszélyezteti az őshonos növényeket és rovarokat, mivel ez az invazív növény nagy vízfelületeket foglal el.
Ártatlannak tűnik, de furfangos a légyfogócserje
Míg egyes ragadozók, mint például a Vénusz légycsapója, meglehetősen félelmetesnek tűnnek, mások ártatlanságukkal csábítják el zsákmányukat. A Dél-Afrika Nyugati-fok tartományában található karcsú levelű cserje kissé megtévesztő megjelenésű.
A növénynek ragacsos gyantát kiválasztó „csápjai” vannak, ezekkel ejti csapdába zsákmányát, ám ezután még „nem eszi” meg a rovart.
Megvárja a Pameridea roridulae nevű ugróbogarat, majd élvezi az ízeltlábú által elfogyasztott áldozat után hátrahagyott ürülékben található tápanyagokat.
Ausztrál kancsóka: rokon is, meg nem is
A Nyugat-Ausztráliában található ausztrál kancsóka egyedülálló a húsevő növények között, miután más élőlényekhez hasonló tulajdonságokat fejlesztett ki anélkül, hogy rokonságban állna velük. Valójában a növény közelebbi rokona a káposzta és a rózsa, mint más kancsónövények, mégis utóbbiakhoz hasonlóan egy kancsószerű levele van, amelynek fedele távol tartja az esőt.
A rovarokat a növény piros-fehér színei vonzzák befelé, de a perem körüli éles, fogszerű tüskék megakadályozzák, hogy a rovarok kijussanak.
A bajba jutott állatoknak végül nincs más választása, mint lecsúszni a kancsó aljára, ahol az enzimekkel teli „tavacskában” megemésztődnek.
Broméliából is van húsevő
Az otthonunkat is gyakran díszítő broméliák között akad néhány húsevő is, amelyek közül az egyik a Dél-Amerikában termő Brocchinia reducta. Más broméliákhoz hasonlóan ez is vízraktárként használja a levélrozettát. Ez a virágszerű forma vonzza a rovarokat, akárcsak az UV-fényt visszaverő bevonat, no és biztos, ami biztos, vonzó, édes illatot is árasztanak, hogy becsalogassák a vacsorájukat.
Az így elcsábult és csapdába esett rovarok végül elfáradnak a menekülés miatti küzdelemben és megfulladnak, mielőtt lebomlanak.
Baktériumokat termel a kobraliliom
A kancsónövények családjának ez a tagja a kobra felemelkedő fejéhez hasonló, formája miatt kapta a nevét. A kígyólátványra még a növény villás levele is ráerősít, amely leginkább egy nyelvre vagy agyarra hasonlít. Ez a növény is nektárral csalogatja a gyanútlan rovarokat, de egy másik ördögi trükk is van a tarsolyában. A levélcső feletti sapkán lévő áttetsző foltok a zsákmánnyal elhitetik, hogy biztonságos úton járnak, ám a rovar a hiábavaló menekülési kísérletei miatt azonban még jobban küzd, így gyorsabban ki is fárad. Emellett
a kobraliliom emésztőenzimek helyett baktériumokat termel.
A legnagyobbak között a trópusi húsevő növény
A Triphyophyllum peltatum a rádzsa kancsókával versenyezhetne a világ legnagyobb húsevő növénye címért, miután akár 50 méter hosszú és 10 centiméter vastag szárat is növeszthet. Ez a hihetetlenül ritka faj egy igazi kuriózum, és húsevő jellegére csak 50 évvel a felfedezése után jöttek rá. A trópusi, Nyugat-Afrikában őshonos növény bonyolult életciklussal rendelkezik: a virágzás előtt egy indaszerű levelet növeszt, amelynek ragacsos felülete csapdába ejti és felszívja a rovarokat. A virágzás után azonban eltávolodik ragadozó szokásaitól, és nem húsevő, kúszónövényszerű növénnyé fejlődik.
Ha szeretnéd megismerni a nálunk is honos, eltűnőben lévő húsevő növényt, olvasd el az erről szóló cikkünket.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
